Ezúttal tényleg csak egy nagyon rövid, nagyon gyors bemutatóval jelentkezem, mert most – egyelőre – csak másfél nap állt rendelkezésemre, hogy összeismerkedjek az Olympus első professzionális, m4/3-os szuper telefotó objektívjével, az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-val.
Ekvivalens 600 millimétert ad kezünkbe az Olympus a címben szereplő termékével, ami fókuszlimitálót, képstabilizátort, és programozható L-Fn gombot is kínál. Az objektív beépített napellenzővel lett ellátva, aminek az az óriási előnye, hogy nem hagyhatjuk el, és mindig kéznél van, ha szükségünk van rá. Igény esetén csak előre kell csúsztatni a „napernyőt”, és máris – akár tűző Nap mellett is – megszabadulunk a becsillanás veszélyétől, amit egyébként ez az optika nagyon jól eliminál. Mint a márka másik két profi zoomja (a 12-40/2.8 és a 40-150/2.8), úgy ez a 300-as is rendelkezik AF/MF váltási lehetőséggel: ehhez csupán hátra (a bajonett irányába) kell húzni a fókuszgyűrűt, és máris megjelenik a fókusztávot mutató skála. A lencserendszer élességállítási gyűrűje természetesen itt is elektromechanikusan van összekötve a lencsetagokat mozgató rendszerrel, még MF módban is csak a „látszata” van a közvetlen elérésnek.
A fókuszgyűrű egyébként nagyon jól használható: kellemesen széles kialakítású, finom mozgásának hála pedig nagyon precízen kezelhető. A kezelőszervek következő része a gombsor, ahol legfelül a fókuszlimitáló kapcsoló látható. Ezzel meg tudjuk határozni, hogy milyen tartományban dolgozzon a fókuszmotor, így erősen lecsökkenthető a fókuszkeresés. A választható opciók: 1,4-4 m, 1,4 m – végtelenig, 4 m – végtelenig. Alatta a képstabilizátor aktiválója található, amivel az optikába épített egység kapcsolható be/ki. Legalulra pedig az L-Fn gomb került, amit az Olympus rajongói már évekkel ezelőtt megismerhettek. Ez egy szabadon programozható gomb, amire többféle funkció osztható ki (ehhez arra is szükség van, hogy az objektívvel együtt használt váz felismerje a nyomógombot).
A képekről már kiderült, hogy az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-t állványgyűrűvel is felszerelték. Igaz, ez az objektív csupán 1270 gramm, és hossza sem haladja meg a 22,7 centit, azért nem lenne hosszútávon egészséges a fényképezőgép foglalatára nézve, ha nem használnánk ezt a kiegészítőt. A gyűrű elforgatható és igény esetén le is szedhető a tubusról.
Fenti fotón nem véletlenül szerepel az 1,4-szeres telekonverter, ugyanis az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-val ezt is módunkban áll használni. A gyújtótávolság így 420 milliméterre (ekv. 840 mm) nyújtható úgy, hogy közben a kezdő F-érték csupán F5.6-ra nő.
Mivel a telekonverter „csőrös” felépítésű, azaz belenyúlik az objektívbe hátulról, ezért az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-t úgy kellett kialakítani, hogy annak a hátsó lencsetagja süllyesztve legyen a tubusba. Azt ugye mondanom sem kell, hogy ez az objektív is időjárásálló felépítésű, így teljesen zárt a kialakítása, ráadásul a bajonettet egy gumigyűrű veszi körbe, ami a por és a nedvesség bejutását gátolja.
A próba másfél napjára az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO mellé egy Olympus OM-D E-M1 vázat kaptam kölcsön, amire a 4.0-ás firmware volt telepítve. Először a Panasonic DMC-GX8-nál találkozhattunk olyan képstabilizációs rendszerrel, ahol a vázba épített (szenzormozgatásos) rész képes együttműködni a stabilizált objektívvel. Ezt az együttműködést ne úgy képzeljük el, hogy igény esetén választhatunk objektív/váz/mindkettő együttes működése közül, mert ilyenre nincs lehetőség. Ha bekapcsoljuk az optikán a stabilizátort, akkor csak arra lesz lehetőségünk, hogy a fényképezőgép menüjében engedélyezzük-e az objektív IS prioritását vagy sem. Alábbi videó nagyszerűen szemlélteti a rendszer működését:
Az Olympus azt állítja, hogy ez a hibrid rendszer akár 6 FÉ-s előnyt is nyújthat. Nos, pontosan nem tudtam kimérni, hogy hány FÉ előnyre tettem szert a használatával, de az biztos, hogy az optika stabija egymagában is nagyon hatékony. Ehhez egy Panasonic DMC-GH3 vázra csavartam fel az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-t, így elszigetelve is megmutathatta, mire képes a lencsetagok mozgatásával, íme:
Végül már csak arra maradt időm, hogy megnézzem a geometriai torzítást, a peremsötétedést, illetve a színhibákat. Torzítása gyakorlatilag nincs az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO-nak. És nem csak a szoftveresen egyengetett képe alapján állítom ezt, hanem a RawThreapee-val hívott nyersfájlok alapján is látható, hogy a tesztábra vonalai nem görbülnek:
RawTherapee konverzió
A peremsötétedés mértéke is minimális. Igaz, F4-en látható egy kis vignettálás a sarkokban, de már F5.6-ra rekeszelve is kitisztul a kép:
Színhibákat hiába is kerestem; a másfél nap alatt – noha pocsék volt az időjárás – majdnem 400 képet készítettem az Olympus E-M1 – M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO párossal; a képmintákat tüzetesen átvizsgáltam, de az erősen kontrasztos témáknál sem volt látható az élek elszíneződése. A képmintákat itt találjátok.
Noha korai még az objektív részletes és végleges értékelése, már a mostani, rövid tapasztalatok alapján is biztosak lehetünk benne, hogy tuti befektetés lesz azoknak, akik természet-, sport-, vagy asztrofotózásra adták magukat. Igaz, az M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO nem olcsó: tíz híján 800 000 forintba kerül, de ha belegondolunk, hogy egy hasonló paraméterekkel bíró „konkurens termék” 2,5 millióról indul, akkor mindenképp megér minden forintot. Tőlem már most jár neki a „Kedvenc” biléta!
Olympus M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO
Ja, még valami: az objektívet ma 10.00 után lehet kipróbálni az Olympus Mintaboltban!
Egészen addig tetszett az írás, amíg ezt le nem írtad: „egy hasonló paraméterekkel bíró „konkurens termék” 2,5 millióról indul”.
Nyilván egy fullframe 600mm-es obira gondolsz, de mivel ez a 300-as nem f/2, így megközelítőleg sem hasonlóak a paraméterek. Akár tetszik, akár nem, ezt az objektívet kizárólag egy 300mm f/4-hez lehet hasonlítani. A Canon 300-as, ami ugye kirajzolja az ff szenzort is pedig kisebb, könnyebb és alig több, mint feleannyiba kerül, sőt még a 2x és az 1.4x konverterrel együtt is olcsóbb.
Persze ez egy nagyon jó objektív azoknak, akiknek már van m43 gépük, de nem ez lesz az, ami miatt a természet- és a sportfotósok rohannak eladni a DSLR rendszerüket.
F4 a fényerő itt is és a „konkurens termékeknél” is (ugyanolyan záridőt használsz ugyanabban a helyzetben), csupán más a mélységélesség. az itteni 300 mm meg ugyanazt a látószöget adja, amit a „konkurens gyártók” 600 mm-es termékei, tehát azokhoz kell hasonlítani. szó sincs arról, hogy emiatt bárki is eladjon bármit, nyilván ez az objektív azoknak készült, akik már a m4/3 rendszer mellett döntöttek, és igénylik többek közt a kiváló képminőséget és a beépített stabilizációt.
De ha csak a látószög egyezik meg, más paraméterek pedig nem, akkor hogyan lehet összehasonlítani, főleg az árát? A FF 600mm F/4-hez egy m43 300mm F/2-t lehetne hasonlítani. Ezt a 300-ast pedig egy FF 600mm F/8-hoz kéne hasonlítani méretben és árban is, csak ugye olyan nincs. Ha azonban a FF 300mm F/4-re ráteszem a kétszerezőt, akkor lesz egy olyan objektívem, amivel már össze lehet hasonlítani ezt az Oly 300-ast és akkor a Canon és a Nikon 600mm F/8-as objektívrendszere is olcsóbb, mint ez az Oly. FF-en F/8-on pedig használhatok ugyanolyan záridőt, mint m43-on, csak két értékkel emelem az ISO-t, amit kb. pont akkora előny, amivel egy FF gép rendelkezik egy m43-al szemben.
igazad is van meg nem is. ez egy évek óta tartó vita, ami a gyútávot, a látómezőt, az F-értéket illeti, de mégis fizikailag az áll meg, hogy a 300 mm-es m4/3-os obi látószöge a full frame 600-aséval egyezik, az F4 fényértéke pedig a full frame F4 fényértékével egyezik, hiszen ennyi fényt enged át, DE F8-nak felel meg mélységélességben. akárhogy is nézzük, ami m4/3-ra ez a 300 mm F4 obi, az full frame-en a 600 mm F4-nek felel meg, RENDSZERSZINTEN nézve.
Értem és alapvetően egyet is értenék, habár mélységélesség és háttérelmosás szempontjából baromira nem mindegy, hogy f/4, vagy f/8 és ez is egy nagyon fontos paraméter egy (tele)objektív esetében. Nekem alapvetően csak azzal a mondattal van gondom, hogy az Oly 300-as “csak” 800ezer, míg a konkurens objektívek 2.5 millióba kerülnek. Ha ugyanis már ilyen szinten megyünk bele az összehasonlításba, akkor jó lenne, ha minden paraméterben megegyező objektívvel lenne összehasonlítva, mert így azt a látszatot kelted, hogy ha nincs pénzed FF 600-asra, akkor vegyél m43-ot, mert ott csak 800ezerbe kerül ugyanaz és ez szimplán nem igaz, mert minden fontos paramétert figyelembe véve nem ugyanaz a kettő. Erre írtam példaként, hogy ha valakinek megfelel a 600mm F/8, akkor jelenleg úgy néz ki, hogy FF rendszerre ez olcsóbb. Ráadásul a konkurenseknél (Canon, Nikon) kétféle szenzorméret között is lehet választani és egy APS-C vázzal még jobb a helyzet.
Hidd el, nekem nincs bajom az m43 rendszerrel, az Olympus nagyon szép és kiváló eszközöket gyárt, egy időben azt hittem, hogy majd váltani fogok, csak vártam és vártam a megfelelő objektívek megjelenését, de mára beláttam, hogy összességében nekem semmiféle előnyt nem jelentene az m43. Számomra természetfotósként az APS-C jelenti a legjobb kompromisszumot. A jelenleginél kisebb és főleg olcsóbb felszerelést nem tudnék összeállítani m43-on sem.
Eléggé furcsa, amit mondasz, ugyanis az a szenzorméret, amely a lehető legmostohábban van ellátva szupertelékkel, pont az APS-C. Nem is tudom, létezik-e egyáltalán natív minőségi fix teleobjektív pl. APS-C Canonra. Az összes használható minőségi tele ugyanis natív fullframe, tehát APS–C-n csak minőségi kompromisszumokkal használható, de legalább pont olyan dögnehéz, mintha FF gépet cipelnél.
A Fuji, a Mikronégyharmad és a Pentax az a három rendszer, ahol nem megtűrt mostohagyerekként kezelik a kroppos vázakat (unlike Canikon, Sony), hanem szívvel-lélekkel fejlesztenek rájuk, lévén, hogy nincs „házon belüli konkurencia”.
APS-C-n semmiféle minőségi kompromisszumot nem jelent egy fullframe objektív használata. Azt sem értem, hogy miért kéne APS-C (Canonra, meg Nikonra) natív telét gyártani, ezek nem önálló rendszerek, hanem a Canon EF, illetve a Nikon F/D rendszer részei, ami csak további rugalmasságot ad a rendszernek, főleg, ha valakinek az ultranagylátó és a szupertele tartományra is szüksége van. Nagyon sok természetfotós használ kétféle vázat, egy FF-t és egy APS-C-t és egyetlen objektívszettel választhat, hogy adott szituációban éppen melyik a legmegfelelőbb a számára. Mint írtam, semmiféle minőségi kompromisszumot nem jelent egy FF-re tervezett obi használata APS-C-n. Én ráadásul úgy látom, hogy az csak egy elmélet, hogy a kisebb szenzorra (lényegesen) kisebb objektíveket lehet tervezni, a gyakorlatban nem nagyon sikerült ezt megvalósítani. Itt van példaként a cikkben is szereplő 300-as, ami ugyan csak egy kis szenzor képét rajzolja ki, mégis hosszabb, vastagabb és nehezebb, mint a Canon FF kört kirajzoló 300-asa és még 1000 dollárral drágább is. Nagyjából hasonló a helyzet minden m43 objektívvel. Én úgy látom, hogy m43-ra csak azért vannak kisebb objektívek, mert a gyártók beérik a nagyobb DOF-fal is. Sajnos nincs sok olyan m43 objektív, amit egy az egyben össze lehetne hasonlítani egy FF objektívvel, de ha keresünk olyat ami hasonló látószöggel és mélységélességgel rendelkezik, akkor az FF objektívek kb. ugyanakkorák, mint a m43 objektívek. Néhány példa: Panasonic 12-35 f/2.8 (68x74mm, 305g), Olympus 12-40 f/2.8 (70x84mm, 382g) vs. Canon 24-85 f/3.5-4.5 (73x70mm, 380g), Canon 28-80 f/3.5-5.6 (72x78mm, 330g), Fuji 50-140 f/2.8 (83x176mm, 995g) vs. Canon 70-200 f/4 (76x172mm, 760g), Nikon 70-200 f/4 (78x179mm, 850g). De akár házon belül is hozhatnék példát, a Canon EF-S 17-55 f/2.8, vagy a Nikon DX 17-55 f/2.8 sem kisebb, mint például a Canon 24-70 f/4. Hol vannak azok a kicsi és könnyű kisszenzoros objektívek, amik kompromisszumok nélkül leválthatják a “dögnehéz” fullframe objektíveket? A jelenlegi felszerelésemet (Canon 7D, 17-40 f/4, 70-200 f/4, 300 f/4, 1.4x, 60 macro f/2.8) összehasonlítva sem látom az m43 előnyét, pedig látószög és mélységélesség szempontjából nagyon hasonló rendszer lenne elérhető, ha Oly-t használnék (12-40 f/2.8, 40-150 f/2.8, 300 f/4, 60 macro f/2.8). Hiába használok főként FF objektíveket APS-C-n, nem igazán lenne kisebb a felszerelésem m43-on sem.
Még egyszer mondom, nekem nincs bajom az m43 rendszerrel, jó, hogy van választék, de számomra megdőlt az az elmélet, hogy az m43 előnye, hogy kicsi és könnyű, ez ugyanis csak akkor igaz, ha kompromisszumot köt az ember, elsősorban a mélységélességben. Ez nem azt jelenti, hogy m43-on ne lehetne nagyszerű, akár kis mélységélességű képeket is készíteni, de ha ugyanazt a DOF-ot akarom elérni fullframe-en, amit ma m43-on el lehet érni, akkor úgy tűnik, hogy a fullframe sem nagyobb, vagy nehezebb.
A fizika egyebet mond: az objektív eredeti feloldóképességéből értelemszerűen veszítesz. Ez pont az a paraméter, amelyik a legszembeszökőbb a DxO Mark tesztlapján. Más kérdés, hogy ez már eleve nagyon jó szintről indul egy olyan FF esetén, amit APS-C-re érdemes csavarni.
Pont most fogalmaztad meg a dolog lényegét: az M43-nak az a baromi nagy előnye, hogy nagy dologhoz itt is nagy szerszám kell, de kis dologhoz elég a kis szerszám (értsd, ahogy kell. 😛 ).
FF-nél viszont kevésbé igényes munkákhoz is kénytelen vagy nagy, nehéz felszerelést használni.
(Amúgy hagyjuk a DOF-ot, legalább te ne keverd a háttérelmosással. Az esetek 95%-ánál a relatív nagy DOF + jó háttérelmosás az, ami valójában kell a fotósnak. És ezt az M43-as minőségi telék már nagyon tudják.)
😀
“A fizika egyebet mond: az objektív eredeti feloldóképességéből értelemszerűen veszítesz.”
Engem nem zavar, ha az APS-C-n fasza objektívem, laborban kimérve fullframe szenzoron még faszább. 🙂
“az M43-nak az a baromi nagy előnye, hogy nagy dologhoz itt is nagy szerszám kell, de kis dologhoz elég a kis szerszám”
Pont ezért mondtam, hogy nekem nincs bajom az m43 rendszerrel, csak nekem nem jelentene előnyt súly, méret és ár szempontjából.
Ezt a választásodat tiszteletben tudom tartani, virágozzék sok virág.
„ezt az objektívet kizárólag egy 300mm f/4-hez lehet hasonlítani.” – Hogy micsoda?? Az ekv. 300mm, ez meg ekv. 600mm. Nagyon nem ugyanaz a látószög, tehát mégis hogy lehetne KIZÁRÓLAG csak ahhoz hasonlítani?
Ezzel a logikával akkor a Panasonic 25/1.4-t is egy Canon 25/1.4-ez lehet hasonlítani. Csak az előbbi egy normál objektív, míg az utóbbi már nagylátószögű egy FF Canon esetében.
Azért ez is ellentmondásos valamilyen szinten, az ekvivalens látószöget a szenzor méret befolyásolja, ha van olyan adapter amivel mondjuk egy FF-re gyártott obit feltudsz rakni a 4/3-os gépre (amúgy nem tudom van e ilyen 🙂 ) akkor máris azzal is azt az ekvivalens látószöget kapod mint ezzel! Szóval Rufi egyáltalán nem mond hülyeséget, azért jobb „600”-as ez, mint egy rendes 600-as mert kisebb szenzor van a gépben amire felteszik?!
Nem mondtam, hogy jobb, csak ne egy 300-al hasonlítsátok össze. Ha kezébe adsz egy embernek egy ilyet, hogy nesze, lődd le ott azt a madarat, majd a 300-as Canon-t (a Canon géppel együtt) hogy na most ezzel, akkor lehet, hogy az a madár olyan kicsi lesz, hogy közelebb kéne menni. Tehát akkor miért is kéne ezt a 300-t azzal a 300-al összehasonlítani? Rendszerben kell gondolkodni, ezért is hoztam fel példának a 25mm-t. Persze azt is rátekerheted a tükörnélkülire, csak nem biztos, hogy egy FF-re tervezett 25mm olyan jól muzsikálna „50mm” normál objektívként. Tehát egy 25mm-t egy ottani 50-el kell összehasonlítani, egy 300-t meg ottani 600-al vagy croppos váz esetében kb. 400mm-el.
De akkor itt meg már átmegyünk rendszer összehasonlításra is 🙂 szerintem mindkét érv logikus, csak valahol úgy érzem, hogy az nem az objektív „érdeme”, hogy kisebb méretű a szenzor a vázban amire teszik! Szóval egy 4/3-od kirajzoló 300-as telét összehasonlítani egy full framre tervezett 600-assal, majd örvendezni, hogy sokkal olcsóbb, enyhén szólva is nem fair, nyilván előbbihez sokkal több anyagra van szükség, és szerintem a 4/3 vs. FF vitákba ne menjünk bele, mindenkinek megvan a kedvence!
Van olyan adapter, de itt is vésd az eszedbe, amit rufinak írtam: nem mindig lehet büntetlenül használni nagyobb szenzorra tervezett objektívet kisebb szenzoron.