Képminőség, értékelés
Mivel a Ricoh GR II-ben egy 16 MP-es, APS-C méretű CMOS szenzor található, ezért sejthető volt, hogy a masina képminősége „rendben” lesz. Az érzékenységet ISO 100-25600 közötti értékekre lehet állítani, ami egy ésszerű keretnek bizonyult. A fényképezőgép teljesítményét JPEG és RAW (DNG) formátumban egyaránt szemügyre vettem, a DNG állományok konvertálását az Adobe Camera RAW 9.5.0.585 változatával végeztem a gyári értékek megtartásával (profilt nem töltöttem be, geometriai korrekciót és színhiba javítást nem alkalmaztam). A fotógép menüjében az összes lehetséges zajszűrést kikapcsoltam.
A gép saját JPEG motorja még ISO 6400 mellett is elfogadható képminőséget nyújt, a képi részletek itt még egész jól megmaradnak, zajosodást nem, csupán minimálisan érezhető részletvesztést látni. A színek még nem folynak össze – aki azonban tökéletes képminőséget szeretne, az ISO 3200-nál ne emelje magasabbra az érzékenységet JPEG módban. RAW fájlok használatával nyerünk körülbelül fél-háromnegyed FÉ-t, de az ISO 12800 és az ISO 25600 még DNG-ből konvertálva sem nyújt akkora élményt, mint az ISO 6400 és az ISO 3200. Érdekes, hogy a RAW konverziónál ISO 3200-as értéken is már tapasztalható volt a vörös csatorna elszabadulása, a színek elkezdtek kissé összefolyni.
Második körben azt szerettem volna megtudni, mennyire éles, mennyire részletgazdag a GR II optikája, ezért stabil háromlábra helyezve, kézi fókuszt és időzítőt használva végigkattogtam a teljes rekesztartományt:
Nagyon kellemes meglepetést nyújtott az ekvivalens 28 mm-es optika: már teljesen nyitva, azaz F2.8-on borotvaéles volt a képe, a rekeszeléssel gyakorlatilag semmi szemmel látható javulást nem tapasztaltam.
A tesztképek sarkát fürkészve picit módosul csak a fenti tapasztalat: már F2.8 is nagyon szépen teljesít az objektív, de a rekeszt F4-re szűkítve lesz az igazi a képminőség. A diffrakció F11 környékén kezdi megmutatni csúnya sárga fogát, F16-on miatta már jól láthatóan lágyabb képet ad az optika.
A fotózás során geometriai torzítást és színhibákat egyáltalán nem tapasztaltam, a peremsötétedés is csak F5.6 környékéig volt észlelhető. A képmintákat itt találjátok.
Értékelés
A Ricoh GR II üde színfolt a manapság annyira divatos „retró” gépek között, hiszen külsejével merő ellentéte például a Fuji X100 család tagjainak, de még a Nikon Coolpix A sem szakít olyan mértékben a klasszikus vonalvezetéssel, mint a GR II. A kezelőfelület rendben van, talán az elülső vezérlőtárcsa lehetne valamivel nagyobb átmérőjű. Nekem nagyon hiányzott egy beépített elektronikus kereső, igaz, a gyártó kínál optikai kukucskákat, amiket a vakusaruba lehet illeszteni. Funkciók, szolgáltatások terén mindent megkapunk, amire szükségünk lehet a fotózás során, de az automatikus élességállításon még lenne mit finomítani. A képminőség rendben van, az optika nagyon jól végzi a dolgát, a mérnököknek sikerült összehangolni a lencserendszert az APS-C méretű szenzorral. Mozgóképkészítéshez nem tudom ajánlani a Ricoh GR II-t, mert ott még a középkategóriás kompaktok is elkenik a száját. Szinte semmit nem tudunk átállítani, az automatika végez mindent, és a videók általános minősége sem a kor elvárásainak megfelelő szintű. Most egy kedvezménynek köszönhetően 199 900 forintért lehet megvásárolni a készüléket a hazai forgalmazónál. Mindenképp jár a gépnek a „Jóféle” bronzérem! Ja, és még valami: a Ricoh GR II különkiadása, amiből csupán 3200 darab készül, itthon is megvásárolható lesz raktárról (!) a Fotoplus Kft. szaküzletében. A készülék teljes műszaki adatlapját itt találjátok.
Ricoh GR II
A Ricoh GR II fényképezőgépet a Fotoplus Kft. budapesti szaküzletétől kaptam tesztre.
