Külsőségek – folytatás
A Nikon D5 egy tank. A jó értelemben véve, persze. A masszív, magnéziumötvözetből készült váz rettenetesen erős és merev, ami azonban hamis biztonságérzetet kelthet a fotósban: ne feledjük, hogy az irgalmatlanul erős váz törékeny elektronikát, zárrendszert, szenzort rejt, tehát attól, hogy a gép érzete olyan, mintha egy fémtéglát fognánk, attól még egy igen kifinomult, delikát műszerről van szó, amit a mérnökök a gyárban gondosan és pontosan összeillesztve, behangolva dobozolnak. Egy erős ütés – noha nyoma kívülről nem nagyon lenne – könnyen kizökkentheti az egymásra hangolt rendszert!
Az erős burkolatnál talán fontosabb a szigetelések szerepe, hiszen ütni-vágni nem mindenki, és nem minden nap fogja ezt a masinát, ám esőben, hóban, jégben, porviharban valószínűleg gyakrabban lesz majd bevetve, mint a „sima” gépek. Értelemszerűen az összes nyomógomb és tárcsa védett, de a kijelzők kerülete, az akkufach és a memóriakártyák fedele is zárt.
Amint már említettem, a Nikon D5 kijelzői és a legfontosabb kezelőszervek megvilágítottak. Míg a két státuszkijelző kékes-zöld fényben tündököl, addig a gombok fehéres beütésű fényárban fürdenek. A megvilágítás intenzitását nem lehet szabályozni, de gyárilag „pont jól” van belőve a fényerő, így még asztrofotózásnál sem zökkenti ki a szemet a sötétség megszokásából a rendszer.
Oldalirányból a D5 pontosan ugyanolyan, mint a D4s, ugyanott vannak az aljzatok (oké, az USB 2.0-ből itt már USB 3.0 lett, de ledugaszolt állapotban ez nem látszik), és a markolat is szinte teljesen megegyezik a korábbi masináéval. Teljesen fölösleges lenne belemenni egy ergonómiai elemzésbe, mert a D5 már annyira „ki van hegyezve”, hogy ettől sokkal jobb, kényelmesebb már nem lehet ennek az utódja sem. Közepes méretű kezem van, de kényelmesen elértem az összes gombot, és a markolat markolászása sem okozott gondot egy hosszabb séta során sem (végig kézben vittem a készüléket).
A gépváz alját extra gumírozás védi – nem csak a koccanásoktól, hanem a jó erősen ráfogatott cseretalpak érdes felületeitől is. Az állványmenet fémből van (mi másból is lehetne?), és pont az optikai középvonal alatt található. Pozíciójának köszönhetően kicsi és nagy cseretalpakkal is felszerelhető úgy, hogy a legnagyobb objektíveknek sem lesz útban semmi.
Bizonyára a legtöbben már képben vannak, mekkora egy ilyen masina, de azért számomra is érdekes élmény volt a kis 6D-t mellé tennem. Nem csak a méretbeli, hanem a súlybéli különbség is jelentős. A Nikon D5 nem épp egy kiránduláshoz való fényképezőgép (bár ki tudja?).
A Nikon D5 hátsó, nagy kijelzője érintésérzékeny lett, aminek köszönhetően élőképes módban lehetőségünk van az AF mező áthelyezésére, azaz a fókuszterület kiválasztására, illetve képnézegetéskor lapozhatunk a fotók közt, kinagyíthatjuk a kívánt részletet és mozgathatjuk az átméretezett képterületet. A felvett mozgóképek nézegetésekor az érintőképernyő bal-jobb irányú simításával a videó csévélését aktiválhatjuk. Sem a menüben, sem az információs képernyőn nem használható ki az érintőképernyő adta vezérlés lehetősége – kár?
Maradjunk még a fotómasina hátoldalán: a pentaprizmás optikai kereső is megújult, így immár 0,72x-s a nagyítás (100%-os képfedés mellett, persze); a részegység külső burkolata is változott, mert a D5-nél nem csak a kör alakú gumigyűrű, hanem az egész műanyag hátlap is cserélhető. Mint a korábbi profi dSLR vázaknál, úgy itt is redőnnyel zárható a kereső, így szórt fény nem szűrődhet be hátulról, ami amúgy tönkre tehetné éjszakai, hosszú expozíciós felvételeinket az esetlegesen okozott becsillanásokkal. A redőnyt a kereső oldalán, egy kis karral lehet zárni/nyitni.
A mattüveg ennél a modellnél is elektronikus elemekkel van kiegészítve, így rávetíthető a segédrács, de az AF mezők is – a menüben beállított intenzitással – világítanak, illetve képkivágásos módban a kép széle áttetsző szürkeként jelenik meg.
A Nikon D5 egy igazi munkagép, a gyártó nem sajnált, és nem spórolt ki belőle semmi jót. A váz masszív, a markolat fogása jó, a kezelőszervek mind logikusan lettek elhelyezve és elérhető távolságban vannak a fotós ujjaitól.
