Nikon D4s versus Nikon D5 – a különbségek
Ebben a pontban a két készülék közti különbségekre fogok rávilágítani, mert ezekből akad bőven! Így például nem csak a felbontás növekedett a D5 javára, hanem a fénymérő szenzor pixelszáma is, de inkább lássuk a táblázatot!
Látható tehát, hogy a legnagyobb fejlődés a pufferméret, a fénymérő rendszer, az érzékenységi tartomány, az AF rendszer, és a videós szegmens területén történt. A Nikon D5 puffere több mint kétszer akkora, mint az elődmodell D4s-é, így összesen 200 darab 14-bites, tömörítetlen RAW (NEF) fotót készíthetünk egyhuzamban! A fénymérés sokkal pontosabb lett. Ez nem csak a szenzor felbontásán, hanem majd a képmintákon is látszik. A D5 csillagászati mértékű érzékenységi tartományáról valószínűleg nem kell semmit írnom, hiszen az internetes fórumokban már mindenki kiszörnyülködhette magát. Később majd látni fogjuk, hogy az ISO 3 280 000-es érték (Hi5) azért inkább csak mutatóba készült, de minden esetre lenyűgöző látni a készülék műszaki adatlapján (ezt valószínűleg a Nikon is tudja). Az AF rendszerre már ráfért egy kis frissítés, mert bár a régi 51 mezős is szépen teszi a dolgát, azért a konkurencia már kezdett elhúzni. A D5 összesen 153 AF mezőt tartalmaz, melyek közül 55 közvetlenül is kiválasztható, és 99 kereszttípusú. A jól bevált fókuszmódok megmaradtak, így van 3D-s AF, csoportos AF mező, automatikus mezőválasztásos AF stb. Hatalmas előrelépésnek tűnik, hogy az AF rendszer felügyeletet egy dedikált CPU-ra bízták a mérnökök. Nem tudni viszont, hogy ennek köszönhető-e a megnőtt érzékelési tartomány, ami már -4 FÉ-ről indul.
Valószínűleg a videósok közül is már sokan várták a D5-öt, hiszen végre a csúcs Nikon is képes a bűvös „4K” felbontásra, ám üröm az örömben, hogy a 3840 x 2160 pixeles mozgóképfelvétel legfeljebb három (3) percig tarthat, utána leállítja a felvételt a fényképezőgép. Hogy miért teszi ezt, az egyelőre nem köztudott – többen arra gyanakodnak, hogy a szenzor (vagy az adatokat feldolgozó processzor) túlhevülne.
További örömteli hír, hogy az EN-EL18a akkuból a megnövekedett felbontás és felgyorsult sorozatfelvétel ellenére jóval több képet lehet kifacsarni a CIPA mérései szerint. Míg a D4s-sel csak 3020 fotó készülhetett, addig a D5-tel már akár 3780-at is lőhetünk. Persze, az akkuidő-többletet nem csak fotózásra, hanem videózásra is „költhetjük”, de képeinket is jóval tovább nézegethetjük a D5 nagyobb felbontású kijelzőjén, ami ráadásul már érintésérzékeny is, így a segítségével lapozni, nagyítani lehet képeinket.
A Nikon D5 képes arra, hogy objektívjeinket automatikusan finomhangolja, beállítsa, így az esetenként macerás procedúrát már nyugodtan rábízhatjuk a fényképezőgépre. Az AF finomhangolást élőképes módban lehet végezni (Lv gombot nyomjuk meg Fotózás állásban), ám előtte szereljük fel a fotómasinát egy (nagyon) stabil háromlábra, és állítsuk be úgy, hogy egy elé kifüggesztett, teljesen sík (párhuzamosnak kell lennie a képérzékelővel), és erősen kontrasztos tesztábrára nézzen. Lehetőség szerint jó fényviszonyokban dolgozzunk teljesen nyitott rekesszel. Állítsuk a fókuszmód-választó kart (a bajonett mellett) AF állásba, majd válasszuk ki az AF-S fókuszálást. Ezután a középső AF mezőt válasszuk ki, majd a kioldó félig történő lenyomásával állítsunk élességet. Teljesen kinagyított élőképen ellenőrizzük, hogy valóban megfelelően éles-e a kép, majd ha elégedettek vagyunk, nyomjuk meg egyszerre a fókuszmód-választó kar közepén található és a videofelvételt indító (REC – piros pöttyös nyomógomb a kioldó mellett) gombot. Tartsuk lenyomva ezeket egészen addig, míg meg nem jelenik a képernyőn a mentésre való felszólítás. Ha elmentettük beállításainkat, a gép menüjében kapcsoljuk be az AF finomhangolást (AF fine-tune), hogy a fotómasina használatba is vehesse az élességállítási adatokat.
