Képminőség
A Nikon D500 tudását tekintve brutális egy masina (lásd a teszt első részét), de a nagy tudás, a kimagaslóan jó ergonómia mit sem érne, ha a képminőség nem lenne legalább hasonlóan jó. Nos, még mielőtt belelendülnénk a tesztképek pixel-kukkolásába, be kell vallanom, hogy a D500 váz/300 mm-es objektív páros alkotta képek minősége láttán azonnal elfogulttá váltam. A pocsék időjárás ellenére sikerült kifognom egy-két naposabb órát, amikor el tudtam készíteni egy pár olyan fotót, aminek hatására megláttam a „Szent Grált” a gépben. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ilyen részletgazdag felvételeket még egyetlen váz/objektív kombinációval sem láttam! A D500 bizonyára a Nikon következő „legendás” masinája lesz – okkal.
Kép forrása: Nikon
Egy remek húzás a gyártótól, hogy a D500 képérzékelője elől elhagyta az aluláteresztő szűrőt, így a felvételek még részletgazdagabbak, „élesebbek” lehetnek. Ennek megvan a hátránya is, ugyanis a gyengébb teljesítményű objektívek még látványosabban véreznek el, mint az AA filteres társaik. Amint azt korábban említettem, a vázhoz a korábbi, „G-s” 24-70-es lencserendszert szerettem volna, mert próbáim és tapasztalataim alapján annak valamivel élesebb a képe (főleg nyitott rekesz mellett), de sajnos, épp nem volt elérhető. A képmintákon majd látszani is fog, hogy mennyire lágy rajzú ez az új Nikkor (elsősorban 70 mm-en, F2.8 mellett).
A fényképezéshez a vázon belül az összes zajszűrést kikapcsoltam, a legfinomabb, legnagyobb felbontású JPEG-et, és a 14-bites, tömörítetlen NEF formátumot választottam. Az összes torzítás és megvilágítás korrekciót kikapcsoltam. A NEF fájlokat az Adobe Camera RAW 9.5.1.595 kiadásával alakítottam 10-es minőségű JPEG fájlokká. A konverzióhoz nem töltöttem be semmiféle profilt, és az ACR gyári értékeit használtam (kivéve a képmintáknál, ahol a csúcsfényeket illetve az árnyékokat paramétereztem át). Első körben lássuk a szokásos zajos felvételeket a tesztábrámról:
A fényképezőgép saját JPEG állományai alapján ISO 6400-ig bezárólag minden további nélkül használható képminőséget kapunk, sőt, némi kompromisszummal akár az ISO 12800-is bevállalható. Az ISO 25600 és 51200 már szükségmegoldásnak látszik, az efölötti, elektronikusan felerősített jel pedig a „ne használjuk” kategóriába esik. NEF állományok használatakor egy EV-t nyerünk, azaz akár ISO 12800 is képes jó képminőséget nyújtani, de itt azért már látszik, hogy a vörös színcsatorna elkezd elszabadulni és kissé már szétfolyik. Érdekes, hogy a konvertált fájlok esetében a „Hi” érzékenységi értékek látványosan rosszabb minőséget adnak, mint a D500 saját JPEG motorja.
A D500 színvilága „tipikusan Nikonos”. Fenti portré automatikus fehéregyensúllyal, a fehérek megőrzésével (meleg árnyalatok csökkentése) készült Adobe RGB színtér használata mellett – tehát az látható, amire a D500 automata módban, természetes fénynél a Nikkor 24-70 mm F2.8E objektívvel képes. A képminták közt több olyan is lesz, ami ezzel az optikával készült. Inkább a 300 milliméterest használtam, mégpedig ezért:
Megint csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga a képmintákat, mert amire a D500 ezzel a 300-as teleobjektívvel képes, az párját ritkítja! A fenti fotó eredeti JPEG-ben, konvertált JPEG-ként, és RAW formátumban is fent van a szerveren. Nem a kompozíció a lényeg, hanem a részletgazdagság. Mivel a D500-ban egy APS-C méretű lapka van, ezért a full frame szenzorokra tervezett objektívek legjobb részét használja, és ez nagyon jó hatással van a képminőségre is.
