Működés, funkciók, szolgáltatások II.
A Canon EOS 5D Mark IV beépített WiFi és NFC modullal is rendelkezik, így a fájlmozgatások mellett a fényképezőgép vezeték nélküli távvezérlése is megoldható. Ehhez csupán a Canon Camera Connect nevű alkalmazására lesz szükségünk, ami ingyenesen tölthető le iOS és Android operációs rendszerek alá.
A Canon Camera Connecttel vagy NFC-s „egyérintéssel”, vagy a fényképezőgép kijelzőjén megjelenő pár karakteres jelszó bepötyögésével építhetjük fel a kapcsolatot. Ha ez megtörtént, a fotómasinába helyezett memóriakártyán lévő képeket, filmeket megnézhetjük (a képeket át is másolhatjuk, a filmeket nem), törölhetjük.
A CCC lehetőséget ad arra is, hogy a fényképezőgép egyes adatait frissítsük (dátum, idő), azaz szinkronba hozzuk az okoseszközt a dSLR-rel.
Távvezérlés közben a fotómasina számos paramétere a táblagép/okostelefon kijelzőjén megjelenő csúszkák segítségével megváltoztatható, mint például az expozíciós értékek, az élességállítás módja, az álló- és a mozgókép közti váltás és hasonlók:
Természetesen a fókuszmezőt is oda helyezzük az ujjunkkal, ahová csak szeretnénk; az okoseszköz kijelzőjén ugyanakkora terület járható be, mint a fényképezőgép saját kijelzőjén.
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az EOS 5D Mark IV prizmaházának fedele osztott, azaz úgy néz ki, mintha beépített, felugrasztható vakut rejtene. Erről szó sincs, a prizmaház felső burkolata – ellenben a váz többi részével – műanyagból készült, hogy az alatta rejlő GPS modul könnyen, gyorsan és stabil jelet fogjon a műholdak felől.
A GPS kétféle módon működtethető: mód 1-ben a GPS modul akkor is aktív lehet, ha a fényképezőgép amúgy ki van kapcsolva, tehát folyamatosan rögzíti a helyadatokat és meríti az akkut. Mód 2-ben a GPS a fotómasinával együtt kikapcsol, tehát kíméli a gép áramforrását. Amennyiben a fényképezőgép automatikus kikapcsolásra van állítva, a GPS modul időnként fogadhat helyadatokat. A helyadatok bekerülnek a fájlok EXIF adatai közé, így később akár többféle szoftverrel le tudjuk követni, merre jártunk, és egy-egy adott fotó hol készült.
Csakúgy, mint számos más dSLR, így a Canon EOS 5D Mark IV is kínál gépen belüli RAW-hívást, azonban ez egy elég alapszintű, nagyjából az expozíciós értékekre, zajszűrésre, képstílusokra és pár egyéb paraméterre korlátozott szolgáltatás. A Dual Pixel RAW fájlokat egyszerű RAW-ként kezeli a gép, nincs mód a Digital Photo Prefessional szoftverhez hasonló feldolgozásra.
A Canont az EOS 5D Mark IV-et bejelentésekor sok negatív kritika érte, hogy egy amúgy modern fotómasinát miért kell lefojtani két régi formátumot (CF és SD) támogató kártyafoglalattal. A kritika valahol jogos, hiszen az SD foglalat csak UHS-I kompatibilis (ráadásul ha UHS-II kártyával használjuk a gépet, akkor annak működése még lassabb is lehet, mint az UHS-I-é), a CF pedig – noha az UDMA-7-es memóriakártyákat is kezeli – lassan a dinoszauruszok sorsára jut, kihal. Az UHS-II-es SD kártyák támogatása mellett illett volna az EOS 1Dx Mark II-höz hasonlóan a CFast-ot is implementálni – talán majd a Mark V-ben?
Szerencsére a két foglalat, amennyiben mind a kettőt használjuk, szabadon kiosztható, lehet a JPEG és a RAW állományokat is bármelyikre menteni, de lehet mindkét kártya RAW, vagy JPEG, vagy RAW és JPEG, vagy tükrözve, vagy..
Az 5D Mark IV számos képjavító funkcióval lett felvértezve, így az „Objektívtorzítás korrekciója” menüpontban számos paraméter kapcsolható be: ráhatásunk van a peremsötétedésre, a torzításkorrekcióra, bekapcsolhatjuk a „digitális objektív optimalizálást”, kiszűrhetjük a színhibákat és még a diffrakció okozta lágy képet is megelőzhetjük (egy bizonyos szintig, persze).
Az érzékenység elég szabadon programozható, így például teljesen manuális módban is használható az automatikus ISO-értékállítás, aminek megadhatjuk az alsó és a felső határértékét. Ezek az értékek akár álló- és mozgóképre külön is megadhatóak. Az automatikus tartomány azonban a natív csúcsnál (ISO 32000) feljebb nem állítható.
