Bevallom, nem vagyok egy megszállott sorozatjunkie, de azért néha-néha megnézek egy sorozatot (vagy legalábbis egy-egy részt). Manapság épp a „Mi kis falunk” forog csütörtök esténként a tévében, s láttam is az első három részt. Noha maga a sztori annyira nem köt le, mint reméltem, de a falu, ahol a történet játszódik, azaz Pajkaszeg, nagyon szép környezetben van. Azonnal feltűnt, hogy itt bizony a Pilisi hegyeket látom, de nem tudtam pontosan meghatározni, hogy hol, melyik faluról van szó konkrétan. Aztán rákerestem, és kiderült, hogy a filmbéli Pajkaszeg nem más, mint Pilisszentlélek! Pont kapóra jött, hogy a Panasonic új csúcsgépe, a GH5 épp nálam van, ezért összekürtöltem a családot, és elsuhantunk az álmos kis faluba. Pilisszentlélekre egyébként nem csak „Teca kocsmája” miatt érdemes ellátogatni, hanem azért is, mert ott található a Pálos kolostor romja, ami akár kocsival, akár gyalogosan is egy rövid sétával megközelíthető. Míg Dobogókőnél napos idő volt, addig a gerinc túloldalán, ahol a célállomás fekszik, ködös, párás, nyálkás, borongós égbolt fogadott. Pech, de ez van; azért készítettem egy pár képet, hogy „megjárassam a redőnyt” a GH5-ben. A lenti képek teljes méretben itt is megtekinthetőek. A képekhez az új Pana-Leica 12-60 mm F2.8-4 P.O.I.S obit használtam.
Kötelező macskás fotó – mint a gépek zöme, a GH5 is alulexponálásra hajlamos
Teca kocsmája, ami a valóságban is kocsma – részben
A bőrszínek rendben vannak – így jött ki a JPEG a gépből (egyelőre csak a RT ismeri a GH5 RAW fájljait)
