Működés I.
A Panasonic DC-GH5 egyik legnagyobb – nem videó vonatkozású – újítása a beépített, 5-tengely mentén működő képstabilizációs rendszer, ami a DMC-GX80-éhoz hasonló módon, a képérzékelő mozgatásával működik. A Dual I.S. 2 (mert a GH5 már e rendszer második generációját kapta) ráadásul képes az objektívekbe épített képstabilizátorral együttműködve kifejteni hatását, ám ehhez olyan lencserendszer kell, ami 1) a Panasonic-tól származik, 2) fel van készítve erre a kettős működésre (a teszthez kapott Panasonic-Leica DG Vario-Elmarit 12-60 mm F2.8-4 Asph. Power O.I.S. például már ilyen). A próbák során azonban az imént zárójelben említett optikával együtt használva nem értem el nagyobb hatékonyságot, mintha csak magát a vázba épített rendszert használtam volna. Ez valószínűleg a készülék béta firmware-ének tudható be, de majd egy végleges változattal ismét kipróbálom, ha lehetőségem adódik rá. A lenti tesztábrát az Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150 mm F2.8 PRO-val követtem el 150 mm-es (ekv. 300 mm) állásban:
Kattints!
Azt hiszem, nem kell külön ecsetelnem, hogy mekkora hatékonyságot jelent, ha ekvivalens 300 milliméteres gyújtótávolságon 1/5 mp-ig bemozdulásoktól mentesen meg lehet fogni egy objektívet. Aki kipihentebb nálam (és/vagy nem töltötte fel magát jó erős kávéval), az akár még hosszabb ideig is kitarthatja ezt a gyútávot – nekem nem sikerült (viszont az 1/5 mp tízből hétszer tökéletesen stabil volt). Működés közben így mozog a GH5 képérzékelője:
A GH5 másik érdekessége a továbbfejlesztett DfD (Depth from Defocus) autofókusz rendszer, aminek működése nagyjából megegyezik a DMC-GH4 élességállításával, csak épp 1) valamivel gyorsabb, 2) „valamivel” több AF mező áll a rendelkezésünkre, 3) valamivel pontosabb folyamatos módban, 4) videofelvétel közben is gyorsabb, pontosabb, rugalmasabb. Jöjjenek a részletek!
Elég megmozgató látvány a 225 AF mező, melyek többféle módban használhatóak. Van az arckövetés, a témakövetés, az összes mező használata, létrehozhatunk AF mezőkből álló csoportot (ennek is variálható a mérete), használhatunk egy mezőt (variálható a mérete, pozíciója), vagy a hajszálpontos módot.
Ha azonban kell, ujjunkkal (és az érintőképernyő közreműködésével) akár magunk is megrajzolhatjuk, kvázi aktiválhatjuk a használni kívánt AF mezőket.
Persze, az igazi újdonságot egyrészt a pöcökegér adja, amivel az AF mezőket tetszés és igény szerint mozgathatjuk a kijelző érintése nélkül (archoz emelt fényképezőgép esetében továbbra is áthelyezhetjük a használatban lévő AF mezőt – „trackpad”), másrészt a menüben található „AF egyéni beállítás (fotó)” funkcióval négy séma közül választhatjuk ki a helyzetnek legmegfelelőbb AF működést!
Ezeket a sémákat saját szájunk íze szerint módosíthatjuk, és el is menthetjük. Az AF érzékenyégét, az AF mező átvezetésének érzékenységét, illetve a mozgó téma becslésének érzékenységét változtathatjuk meg a fenti animációban is látható csúszkákkal. Ha az AF érzékenységét minél közelebb állítjuk a „Rögzítve” pozícióhoz, annál kevésbé lesz „ideges” a működése (nincs a kontrasztalapú rendszerekre jellemző pumpálás); ha az AF mező átvezetésének érzékenységét a „Rögzítve” pozícióra állítjuk, akkor az sokkal jobban rajta fog maradni a kiválasztott mozgó témán; egy másik, a téma és a fotós közé beékelődő elem nem fogja zavarba hozni a témakövetést (például ha egy biciklist követünk az utca túloldalán, és elmegy előttünk egy autó, akkor az AF nem vált át az autóra). A Mozgó objektum becslése próba szerencse módjára működik, egyik témánál így, a másiknál úgy hatékonyabb. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a fényképezőgép megpróbálja megsaccolni, hogy a mozgó témánk merrefelé fog haladni, hogy az AF „tapadósabb” lehessen.
A legjobb az egészben, hogy ezt az AF séma választást a dedikált videós módban is engedélyezte a gyártó, így szinte ugyanolyan hatékonysággal ott is használható.
A DC-GH5 egy másik zseniális szolgáltatása, hogy a menürendszer beállításait elmenthetjük a memóriakártyára, és azt onnan – nyilván – vissza is tölthetjük a készülékre! A GH5 menürendszere már elég komplex ahhoz, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel: egy lehetséges későbbi firmware frissítés során alapállapotba, alaphelyzetbe tett menü ismételt beállítása elég hosszadalmas lehet, s ráadásul bosszantó is, ha már nem emlékszünk egy-egy fontosabb funkció paramétereire. Ha viszont korábban elmentettük a beállításokat, nincs más dolgunk, mint ezeket egyszerűen visszatölteni a memóriakártyáról.
Ha egy fényképezőgépet/kamerát pénzkeresés céljából munkára használunk, akkor többek közt az is létfontosságú, hogy a felvett képanyag tökéletes biztonságban legyen, azaz egy hibás kártya miatt ne bukjuk el az egész melót. A DC-GH5 immár két SD memóriakártya foglalattal rendelkezik, melyek támogatják az UHS-II szabványú igen gyors adattárolókat is. A menüben pedig teljesen szabadon konfigurálható ezen nyílások használati módja:
Három alapvető mód áll rendelkezésünkre: a túlcsordulásos mód, ahol ha betelt az első kártya, a gép automatikusan a másodikra folytatja a felvételek rögzítését; a biztonsági rögzítésnél a két kártyára párhuzamosan kerül fel az összes adatforma, így egyik SD kártya tükörképe lesz a másiknak; a „foglalás rögzítése” módban pedig mi magunk állíthatjuk be, hogy egy-egy adatforma melyik memóriakártyára kerüljön fel. Ebben az esetben a JPEG, a RAW, a 6K/4K fotó, illetve a videók célját határozhatjuk meg.
Ha kinyitjuk a GH5 memóriakártyákat fedő ajtaját, a gép ugyanúgy működik tovább, nem kapcsol ki, nem függeszti fel az adatok kiírását. Ráadásul a két foglalathoz külön-külön LED társul, melyek villogással jelzik, ha az egyik vagy a másik foglalat épp használatban van. És itt jön a csavar a képbe: ha túlcsordulásos módot választottunk a kártyák használatára, akkor menet közben ki is cserélhetjük az épp használaton kívüli SD-t, így kvázi „végtelen” kapacitást érhetünk el. Zseniális!
