Menürendszer
Mióta megjelent az első PEN MILC (E-P1, majd az OM-D E-M5), azóta az Olympus fejlesztőit folyamatosan bombázzák a felhasználók, hogy egy (jóval) egyszerűbben kezelhető, és áttekinthetőbb menürendszert akarnak, mert úgy el lehet veszni abban a bizonyos „fogaskerekes” menüpontban, hogy ember legyen a talpán, aki onnan összekuszálódás nélkül kikecmereg! Nos, jelentem, hogy a programozóknak végre sikerült tényleg lefogyasztaniuk a menüt úgy, hogy közben nem (sok) veszett el a funkcionalitásból. Az OM-D E-M10 Mark III rendszere összesen hat fő oldalból áll, melyek közül az első négy és az utolsó tényleg ártalmatlan, és csupán egy-egy lapból áll. A fogaskerekes még mindig nagy falat, de már kihúzták a méregfogát, nézzük:
A „Képrögzítés menü 1” oldalon összesen négy tétel található, és ez mind látszik is a fenti képen, így nem ismételném magam fölöslegesen. A második oldal hasonlóan fest:
Az első két oldal tehát a legeslegfontosabb, a fényképezéssel kapcsolatos funkciókra szorítkozik; ezen a második oldalon már a képstabilizátort is be/ki kapcsolhatjuk, és – amennyiben olyan az objektív – az elektromos zoomolás sebességét is befolyásolhatjuk.
A negyedik oldalt a mozgóképfelvételnek szentelték az illetékesek. Itt egyrészt a hang tulajdonságaira, másrészt a mozgókép minőségére van rálátásunk. Kissé karcsúnak tűnik a paraméterlista, ami nem véletlen: a gyorsmenüben, illetve videó módban is további beállításokat eszközölhetünk. Pl. 4K felbontásra csak a videó módra való átváltás után megjelenő gyorsmenüben, illetve videó módban a képernyő megfelelő ikonjára bökve válthatunk (csakúgy, mint lassított felvételi módra). Ez kissé megzavarhatja az új felhasználót, de ha már egyszer-kétszer használtuk videózásra is a gépet, már nem okoz fejtörést a megfelelő funkció kiválasztása.
A negyedik oldal a lejátszással kapcsolatos funkciókat dobja fel. Köztük a szerkesztés is szerepel, ahol a RAW és a JPEG képet egyaránt szerkeszthetjük. JPEG esetében pl. beállítható az árnyékkompenzáció, a vörösszem javítás, a vágás, a képarány, a FF átalakítás, szépia, színtelítettség, átméretezés, illetve portré esetében az e-Portré aktiválása, ami egyfajta retusfunkció. A RAW szerkesztés kimerül a JPEG mentésben, semmi paramétert nem állíthatunk be/át. Itt csatlakozhatunk okostelefonunkhoz a képmegosztást illetően.
Nos, igen, a fogaskerekes oldal még mindig nem túl egyszerű; bár már jóval kevesebb bejegyzés található rajta, mint mondjuk az E-M1 Mark II esetében, de egyszerűen nem lehet tovább fogyasztani ezt a fő oldalt, mert akkor olyan funkciók tűnnének el, melyek fontosak lehetnek a fotós számára. Tizenegy lapon találjuk az egyes funkciók paramétereit, tehát még mindig van mit bejárni, ha egy teljesen új gépet akarunk saját igényeinknek megfelelően felparaméterezni. Szerencsére ezt a fő oldalt nem kell sűrűn látogatni.
Az utolsó oldalon pedig általános beállításokat hajthatunk végre, mint például a dátum az idő, a nyelv, a WiFi stb.
A gyorsmenühöz az OK gomb megnyomásával férhetünk hozzá. Ekkor a kijelző jobb oldalán jelenik meg egy sáv, ahol a képalkotás szempontjából legfontosabb paramétereket láthatjuk (ISO, fehéregyensúly, AF, képarány, képminőség, videó felbontása stb.).
Természetesen van szupermenü is, amit úgy csalogathatunk elő, ha a bekapcsoló melletti „shortcut” nyomógombot nyomjuk meg. Ez a gyorsmenühöz hasonlóan a legfontosabb paramétereket tárja elénk, csak kicsit részletesebben.
Az Olympus jó irányba indult el az E-M10 Mark III menürendszerének csiszolgatásával, de még mindig nem teljesen áttekinthető. Egyszerűbb is lehetne, ha mondjuk a fogaskerekes részben fellelhető funkciókat szétosztanák a többi fő menüpont között, és azok lennének legfeljebb 2-3 laposak.
