„Kész, mindenki dobjon el mindent, megvan a világ legjobb m4/3-os objektívje!” – kezdhetném cikkemet akár így is a Panasonic-Leica kooperációjában létrejött 200 milliméteres lencserendszerről, de akkor mi értelme lenne tovább szaporítani a karaktereket, nem igaz? Az állításom attól még igaz, a 200-as Pana-Leica brutálisan karcol, de menjünk végig szép lassan, lépésről lépésre a tapasztaltakon. Kezdeném az optikai felépítéssel, a külső jellemzőkkel, s majd csak ezután lőném le a poént, ha nem baj.
A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. objektívben összesen 15 lencsetagot találunk, melyek 13 csoportba lettek elrendezve. Ezek között két különlegest is találunk: az Ultra Extra-Low Dispersion (UED – ultra különösen alacsony szórású) üvegtagok elsősorban a színhibák elkerülésében segítenek. A gyártó a frontlencsét a Nano Surface Coating bevonattal látta el, ami egyrészt csökkenti a belső tükröződéseket, másrészt növeli a kontrasztot, ha erős ellenfényben fotóznánk. Az időjárásálló kivitelnek köszönhetően nem csak a vízcseppek (gyenge eső), a por, hanem a fagy sem tesz kárt a termékben. A Power O.I.S. optikai képstabilizátor úgy lett kifejlesztve, hogy az a legújabb Panasonic fényképezőgépek szenzormozgatásos rendszerével együttműködve is képes legyen dolgozni – a gyártó kb. 6-6,5 FÉ előnyt ígér, ami igen komoly érték.
A blende írisze kilenc lamellából áll, melyek kör alakúak (ez a kialakítás biztosítja a lágy, „krémes” hatású háttérelmosást, a bokeh-t). A rekeszt amúgy F2.8 és F22 közti értékekre lehet beállítani egyrészt a blendegyűrűvel, másrészt a váz vezérlőtárcsáival. Az 1/3 FÉ lépésenként kattanó rekeszgyűrű – csakúgy, mint a fókuszgyűrű – elektromechanikus összeköttetésben áll az objektív többi alkatrészével, így kikapcsolt vázon hiába tekergetjük, az írisz nyílása nem változik.
A 200 milliméter gyújtótávolságú optika ugyanolyan látószöget nyújt, mint egy 400 mm-es kisfilmes objektív. Ennek ellenére a legkisebb tárgytáv csupán 115 centiméter, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár makrózni is lehet a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S.-sel. A 87,5 x 174 mm-es objektív szűrőmenetének átmérője 77 mm, tömege 1245 gramm. Gyárilag jár hozzá a DMW-TC14 1,4-szerező telekonverter, amivel az effektív gyújtótávolságot 280 mm-re (ekv. 560 mm) nyújthatjuk. A Panasonic Magyarországi képviseletétől megkaptam a DMW-TC20-t is, amivel 400 mm-re (ekv. 800 mm) növelhető a gyútáv. Az 1,4x-vel F4-re, a 2x-vel F5.6-ra csökken a kezdő F-érték. Az objektív alapcsomagjának szintén részét képzi az állványcsonk, ami egy kézi csavar kilazításával elforgatható (az állványcsonk teljesen körbeforgatható, nem húzható le a tubusról, és van egy jelölése portréállásban, ami pontos, 90 fokos elforgatást tesz könnyen kivitelezhetővé). A mellékelt napellenző egyszerűen rácsúszik a tubus elejére; a rögzítést egy kézi csavarral lehet eszközölni.
A fenti képen látható, hogy a tubuson nem csak a szokásos AF/MF és stabilizáció Be/Ki kapcsolók lettek elhelyezve, hanem egy fókuszhatároló (teljes fókusztartomány / 3 m-től végtelenig tartó fókusztartomány), és egy funkciógomb is, aminek három állása van. A fő feladatköre ennek a gombnak a fókuszpozíció elmentése (középső pozícióban), így például vadlesen a használatával (balra állítva előhívható a korábban elmentett pozíció) nagymértékben felgyorsíthatjuk az élességállítást. Ha a választót jobbra pöccintjük, akkor a gomb megnyomásával egy hozzárendelt funkció indítható el (hogy mi legyen ez a funkció, azt a fényképezőgép menüjében állíthatjuk be – jellemzően csak a Panasonic csúcsgépeiben található meg ez a plusz menüpont).
A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. fókuszsebességére talán a „villámgyors” jelző illik a legjobban („tripla, lineáris rendszerű motor”, 240 Hz kiolvasási/meghajtási frekvenciával). Amint hozzáértem a váz kioldójához, a rendszer máris élesre állt. A telekonverterek használatával sem változik a fókuszsebesség, ami nagyon örvendetes.
Azt mindenképp érdemes még tudni az 1,4x és a 2x telekonverterről, hogy ezek is időjárásállóak, tehát használatukkal is megtartja az objektív az eredeti képességeit.
A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. hátsó lencsetagja mélyen a tubusban van elhelyezve, amire a telekonverterek miatt volt szükség.
A bajonettet – mint az összes időjárásálló objektív esetében – egy gumigyűrű veszi körbe, ami a nedvességnek és a pornak állja útját.
Egyébként a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. mérete egyáltalán nem olyan vészes, mint amire esetleg gondolnánk (azért ne feledjük, hogy egy ekv. 400 mm-es, F2.8-as objektívvel van dolgunk). Összehasonlítva a 100-300 mm F4-5.6-tal alábbi képet kapjuk:
No, a külsőségek után nézzük, mire képes az objektív beépített képstabilizátora (ennek kiderítéséhez direkt a Panasonic DMC-GH4 vázat használtam, mivel abban még nem található szenzormozgatásos stabilizátor):
Kattints!
A szokásos, 1/5 mp-es záridőt szinte simán ki lehet tartani. Még az 1,4-szerezővel sem lehetetlen küldetés ez az érték, ám a 2-szerezővel már biztos kézre is szükségünk lesz a feladat teljesítéséhez. Az érdekesség végett mellékeltem azt a képet is a tesztábráról, ami ekv. 800 mm-en készült képstabilizátor nélkül.
Amint azt a fenti animáció is mutatja, tapasztalható némi peremsötétedés, ami F4-re való rekeszelés során szinte láthatatlanná válik, majd F5.6-on teljesen meg is szűnik. A való világban azonban F2.8-on sem láttam a vignettálást.
A színezésről csak annyit, hogy nincs. Színhiba egyáltalán nem jelentkezett – sem a laborban, sem kint, a természetben nem tudtam olyan helyzetet előidézni, ahol lilás él-elszíneződést láthattam volna!
Adobe Camera RAW (ACR) és Raw Therapee konverziók
A geometriai torzítás vizsgálatakor nagyon enyhe párnatorzítást vettem észre, ám ez is csak akkor jelentkezett, ha négyzethálókat fotóztam. Bizonyára e termék vásárlóközönsége nem négyzethálós papírlapokat fog lencsevégre kapni..
A fókuszlégzés látható jelenség a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S.-nél, de különösebb jelentősége nincsen. Ha esetleg portrézáshoz használnánk a terméket (és hát miért ne, hiszen klassz fej/fej és vállak lőhetők vele), akkor legfeljebb kicsit előre vagy hátra kell majd lépnünk komponáláskor; na bumm.
A tavaszias, Napsütéses időjárást kihasználva igyekeztem minél több képmintát készíteni. A fotózáshoz kizárólag a Panasonic DC-G9 vázat használtam, és mindkét telekonvertert bevetettem. Ezeket a felvételeket itt találjátok (eredetiként is letölthetőek a képek, az EXIF adatok közt szerepelnek a TC-k is).
Értékelés
A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. fenomenális egy üveg! Gyakorlatilag már teljesen nyitott rekesszel is elképesztően éles képet ad, de F4-en tündököl csak igazán. A telekonverterek szinte semmit nem rontanak a képminőségen, legfeljebb fél-egy FÉ-t kell szűkíteni a blendén. Az AF villámgyors, színhibák nincsenek, a geometriai torzításokat sem lehet észrevenni sehol. Ha figyelembe vesszük a konkurens gyártók hasonló termékeit, és azt, hogy az 1,4x telekonvertert „ajándékba” kapjuk, akkor még az 1 millió forintos árcédula sem tűnik olyan vészesnek. Ne feledjük, a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. elsősorban egy professzionális használatra szánt termék, így aki ennyit nem akar, vagy nem tud rászánni, az válassza helyette a Panasonic-Leica DG Vario-Elmar 100-400 mm F4-6.3 ASPH. Power O.I.S.-t, ami szintén betyár egy optika! Gondolkodás nélkül megérdemli a „Kedvenc” bilétát!
Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S.
A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. objektívet, a telekonvertereket, a DC-G9 vázat a Panasonic Magyarországi képviseletétől kaptam.
