Működés I.
Amint az már közismert tény, a gyártó a DC-G9-et kifejezetten – de nem kizárólag – a fotósnak teremtette. A tervezőmérnökök elővették a GH5-öt, és addig gyúrták, míg egy olyan fotómasinát nem kaptak, ami a legszélsőségesebb elvárásoknak is megfelel. Igen, a G9 nagyon sokat merít a GH5-től: ugyanaz például a DfD autofókuszrendszer (mindkét készülék 225 fókuszmezős, kontrasztérzékeléses elvű), ugyanaz a szenzor, ugyanakkora az érzékenységi tartomány (ISO 100-25600), ugyanúgy képes 4K felbontású videókat 50/60 kép/mp-e frekvenciával rögzíteni. A DC-G9 ugyanakkor merően más, mint a GH5, hiszen jóval nagyobb a sorozatfelvételi sebessége (20 kép/mp, míg a GH5 csak 9 kép/mp-re képes), nagyobb az elektronikus keresője, kisebb méretű és kisebb felbontású a hátsó kijelzője (3”-os átló és 1,04 millió képpontos felbontás), nagyobb, vaskosabb a markolata, és van státuszkijelzője a tetőlapon. Lássuk, mik is hát pontosan a DC-G9 legfontosabb jellemzői:
- Magnéziumötvözetből készített, időjárásálló váz
- 20 MP-es, aluláteresztő szűrő nélküli, 4/3”-os képérzékelő
- 40 és 80 MP-es Nagyfelbontású Mód (RAW és/vagy JPEG formátumban egyaránt)
- ISO 100-25600 közti érzékenységi tartomány
- Két darab, UHS-II kompatibilis memóriakártya foglalat
- USB 3.0 aljzat (ezen keresztül a készülék tölthető is, de akku nélkül nem használható USB-ről hajtva)
- 5-tengelyes, 6,5 FÉ előnyre képes szenzormozgatásos képstabilizátor
- Mechanikus redőnyzár 200 000 kioldásra tesztelve
- 3”-os, 1,04 millió képpontos érintőkijelző
- 3,68 millió képpontos, 0,83-szoros nagyítású elektronikus kereső
- 9 kép/mp sorozatfelvételi sebesség mechanikus zárral és követőfókusszal (12 kép/mp AF-S módban)
- 20 kép/mp sorozatfelvételi sebesség elektronikus zárral és követőfókusszal (60 kép/mp AF-S módban)
- Kb. 50 RAW+JPEG fájlnak elegendő puffer
- Beépített WiFi és Bluetooth modul
- AF joystick
- Státuszkijelző
- 4K @ 50/60 kép/mp
- 6K és 4K Fotó Módok
A felsorolás első pontjáról nincs sok mesélnivaló: a G9 „atommasszív”, de ezt a betűkkel nem tudom úgyse megfelelően körbeírni; mindenki menjen el egy boltba, és markolássza meg jól a G9-et. De vigyázat, függőséget okoz!
A második, harmadik és negyedik pontról majd a készülék képminőségével foglalkozó oldalon fogunk találkozni.
Hogy egy fényképezőgépet a komoly munkákra is bátran használni lehessen, igen fontos tényező a fényképek/videók memóriakártyára való rögzítése, annak módja, sebessége. Fontos a puffer (az átmeneti tároló, amibe például a sorozatfelvételkor a képek kerülnek) mérete, de legalább olyan fontos, hogy az adott készülék írási sebessége a maximumot nyújtsa. A Panasonic DC-G9 éppen ezért két UHS-II kompatibilis SD foglalattal lett felvértezve. Miután a készüléket RAW+JPEG (legnagyobb felbontású, legjobb minőségű JPEG) felvételi módba kacsoltam, kipróbáltam, hogy mennyi kép fér a pufferbe: összesen 136 fájl (fele RAW, fele JPEG), azaz 1,7 GB kellett ahhoz, hogy az átmeneti tároló beteljen. Az 1,7 GB-os adatmennyiséget pedig kereken 26 mp alatt írta ki a készülék a 280 MB/mp-es feliratot viselő SanDisk Extreme PRO (SDHC UHS-II) memóriakártyára. Ez körülbelül 65 MB/mp-es írási sebességnek felel meg. Míg a fényképezőgép írta az adatokat, a menü elérhető volt, és bármelyik paramétert át tudtam írni. Csak RAW-val használva a masinát összesen 70 kép kellett a puffer telítéséhez (1,65 GB-os adatmennyiség). Ez azért érdekes, mert a gyártó 50 RAW fájlt ad meg „pufferméretnek”.
Egy nagyon nagy piros pont jár azért, hogy a DC-G9 menürendszerének teljes beállítását el lehet menteni fájlba! Ha valakinek mondjuk több G9 gépe van, akkor elég csak az egyiket beállítgatni, a többibe elegendő betölteni memóriakártyáról az összes paramétert! Ezzel rengeteg időt spórolhatunk meg. A szolgáltatás akkor is jól jön, ha olyan firmware frissítés érkezne valamikor a jövőben, ami a gyári alapértékekre állítaná vissza a gépet. Ekkor szintén elég betölteni a beállításokat a kártyáról, és ott folytathatjuk a fotózást, ahol abbahagytuk.
A felsorolásban szerepel a DC-G9 új képstabilizációs rendszere is. Nos, hogy csak magát a szenzormozgásos részét kipróbálhassam, egy stabilizátor nélküli objektívet, az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8-at hívtam segítségül. Az ekvivalens 150 mm-es gyútávon az 1/5 mp nem volt kihívás, még az 1/3 mp is szinte simán kitartható volt. Ha szemhez emelve fotóztam volna, talán még az 1/2 mp is összejöhetett volna!
