Működés III.
Valószínűleg nagyon sokan kíváncsiak a DC-G9 „Nagy felbontású módjára”, így nem is feszítem tovább a húrt: a fényképezőgép lehetőséget ad arra, hogy a natív 20 MP-es felbontású fényképeken kívül 40 („LL” – 7296 x 5472 pixel), vagy akár 80 MP-es („XL” – 10 368 x 7776 pixel) képeket is készítsünk.
De hogyan lehetséges ez egy 20 MP-es szenzorral? A titok nyitja a szenzor mozgatásában rejlik, ugyanis a fényképezőgép a nagyfelbontású képek készítésekor összesen nyolc különálló képből gyúrja össze a végterméket, ami lehet csak JPEG, csak RAW, vagy akár RAW és JPEG együtt. A képérzékelő a nyolc kép készítése között mindig fél pixelnyit mozdul el egy-egy adott irányba. Ebből az következik, hogy a „Nagy felbontású mód” használatakor a) kötelező a stabil állvány használata, b) a képstabilizátor nem használható, hiszen annak az elektronikája, mechanikája végzi a munkát. A nagyfelbontású képek készítése mellé kérhetjük a „sima” fotó mentését is (szintén RAW/JPEG vegyesen). Mivel rendkívül fontos a fotómasina stabilizálása, ezért az expozíció késleltetését is be lehet állítani:
Természetesen a fájlok mérete is igen nagy lesz: míg a 20 MP-es képek mérete (körülbelüli értékek, a pontos fájlméret függ az ISO értéktől és a témától) 10 MB körüli (RAW: 23 MB), addig a 40 MP-es fotó 17, illetve 125 MB-ra rúg (JPEG/RAW). A 80 MP-es felvételek 28 illetve 125 MB-osak. Nem, nem írtam el, a 40 és a 80 MP-es RAW állományok egyforma méretűek.
A G9 a művelet közben az elektronikus zárat használja, így is segédkezve abban, hogy elkerüljük az esetleges bemozdulásokat. Ennek következtében a záridő 1/32 000 és 1 mp közötti értékű lehet, az érzékenység pedig maximum ISO 1600-ra állítható.
Hogy megelőzzem a móddal használható objektívekre vonatkozó kérdéseket: a DC-G9 a nagyfelbontású mód használata során egyszerre mindig csak egy darab, natív 20 MP-es felvételt készít, majd elmozdítja a szenzort és ismét exponál (és teszi ezt összesen nyolcszor, ugye), tehát minden objektív, ami „szépen karcol” a 20 MP-es módban, az a 80 MP-es kollázst is jól fogja teljesíteni. Akkor kellene nagyon speciális üveget tenni a gépre, ha a 40/80 MP-es képek EGYETLEN expozícióból, egyetlen képből keletkeznének (de akkor a szenzor natív felbontása eleve 40/80 MP lenne). S hogy milyenek az így készített képek, azt a cikk következő pontjában, a képminőség vizsgálatánál fogom részletezni.
A Panasonic DC-G9 nagyon gyors gép. Ismétlésképp nézzük meg még egyszer, mit tud mechanikus zárral AF-S, illetve AF-C módban, valamint elektronikus zárral AF-S illetve AF-C fókuszmódok használatával: 9 kép/mp sorozatfelvételi sebesség mechanikus zárral és követőfókusszal (12 kép/mp AF-S módban); 20 kép/mp sorozatfelvételi sebesség elektronikus zárral és követőfókusszal (60 kép/mp AF-S módban). A sorozatfelvételi módokat a módválasztó tárcsa alatti karral lehet aktiválni, ha azt az „I” vagy a „II” piktogramokra állítjuk. Az SH1 és az SH2 (SH = Super High-Speed) elektronikus zárral való sorozatfelvételt jelent, az SH1 PRE és az SH2 PRE pedig az elektronikus zár használatával való sorozatfelvételt jelenti a kioldó teljes lenyomása előtti, legfeljebb 0,4 mp alatt. Az SH2 gyorsabb működésű, mint az SH1. A H, az M és az L a mechanikus zárra vonatkozik: H = leggyorsabb (12/9 kép/mp – fókuszmódtól függő érték), M = közepes (7 kép/mp), L = lassú (2 kép/mp) sorozatok rögzítését eredményezi.
Az SH1, SH2, SH1 PRE, SH2 PRE módok használata során a) a záridő nem lehet lassabb 1/60 mp-nél, b) a blendenyílás a sorozatfelvétel alatt rögzítve lesz, c) az így felvett sorozatok egyetlen „sorozatkép csoportként” kerülnek rögzítésre. Az SH előtagú, illetve a H jelű felvételi módok használata közben nincs élőkép! Az SH1 PRE módban 8 kép készülhet, míg az SH2 PRE módban AF-S/MF fókuszmód alkalmazása mellett 24, illetve AF-F/AF-C fókuszmóddal 8 kép menthető.
