Nem szoktam okostelefonokról írni, mert egyrészt nem vagyok kompetens a témában, másrészt mélységesen megvetem a telefonnal való „képelést”, de amit most a Huawei letett az asztalra, az még engem is megrázott. Lehet, hogy lassan tényleg fölénybe kerülnek a telefonok? Remélem nem.
A P20 Pro a Huawei új csúcskategóriás telefonkészüléke, s felszereltsége is ennek megfelelő: a masinában nem egy, nem kettő, hanem három kameramodult helyeztek el a mérnökök. A képalkotó egység fejlesztése során a Huawei szoros együttműködésben dolgozott a Leica szakijaival, ami meg is látszik (nem, nem csak az áron). A fő képérzékelő mellett egy monokróm lapka is bedolgozik a képalkotásba (második modul). Ez utóbbi egyszerre több feladatot is ellát: egyrészt neki köszönhetjük a mélységi adatokat (ezekből dolgozik a „bokeh-szimulációs” algoritmus), másrészt ez a lapka növeli a képek részletességét, s csökkenti a zajszintet több expozíció összevonásával, de besegít a digitális zoomoláskor is. A Huawei P20 Pro harmadik modulja kifejezetten a telefotók készítésében vesz részt.
A fő kamera egy 1/1,7”-os (!) képérzékelőt kapott, ami hozzávetőleg kétszer akkora, mint a konkurencia hasonló telefonjaiba szerelt egységek. Az optika kezdő F-értéke F1.8, ami ugyan nem a legtágabb az iparban, de a nagyobb szenzorfelület miatt még így is több fény kerül hasznosításra. Ez a kameramodul 40 MP-es felbontású képből állítja elő a 10 MP-es kimeneti képet (2 x 2 pixeles összevonással), ami így jóval nagyobb dinamikával, nagyobb részletgazdagsággal, ugyanakkor kisebb zajjal rendelkezik.
A P20 Pro optikailag stabilizált, háromszoros átfogást nyújt, aminek kisfilmes méretre számolva 80 mm a csúcsa. A fentebb említett monokróm lapka segít a digitális zoomoláskor, ezért a képminőség nem romlik észrevehetően. A Huawei P20 Pro érzékenységének a csúcsa ISO 102 400 (!), ami a tesztek szerint ráadásul még használható is. Az autofókusz fázisérzékeléses, de működését lézerfény is segíti. Az áprilistól megvásárolható telefonért 900 eurót kér a gyártó.
