Bevezető, külsőségek
Mára az egykor számtalan modellből álló kompakt kategória szinte majdnem kihalt. Az egyre jobb képminőséget kínáló okostelefonok mellett már csak nagyon kevés érv szól egy dedikált kompakt fényképezőgép mellett. Ilyen az ultrazoom, amivel akár 1000 mm fölötti gyújtótávokat is elérhetünk, a csúcskompakt, ami tükörreflexeseket megszégyenítő funkcionalitással és minőséggel kényezteti a fotóst (és így gyakorlatilag zsebben elférő „másodgép” szerepkört is betölthet), illetve a strapabíró zsebgép, amit nem kell sajnálni, ha például nyaralni, hegyet mászni megyünk. A Panasonic DC-FT7 ebbe az utóbbi kategóriába tartozik: 31 méteres mélységig vízálló, leejthetjük akár két méteres magasságból és nem lesz baja, porálló, -10°C-ig fagyálló (valószínűleg hidegebb környezetben is bírja, csak az akku teljesítménye fog lezuhanni), és akkor sem megy tönkre, ha a 100 kilós haverunk véletlenül ráül.
A Panasonic DC-FT7 egy 20 MP-es, 1/2,3”-os képérzékelő köré épül, amire egy (valószínűleg „hajtogatott” fényúttal rendelkező) ekvivalens 28-128 mm gyújtótávolsági tartományú optika rajzol. Ez a lencserendszer F3.3, illetve F5.9 blendeértékekről indul, ami egészen F10-F18-ig szűkíthető. A 4,6-szoros optikai zoomot az úgynevezett intelligens (elektronikus) zoomolással is kiegészíthetjük, ami 9,1-szeres szorzót kínál. A Lumix DC Vario objektív beépített Power O.I.S képstabilizációs rendszerrel van ellátva, ami kellően csillapítja a bemozdulásokat (lásd később). Az optika alaphelyzetben 30 cm-től képes a fókuszálásra, de makró módban akár a csupán 5 cm-re lévő témákat is élesre állíthatjuk.
A készülék előlapján a beépített villanó mellett egy LED is található, amivel például videofelvétel közben világíthatjuk meg a témát. Ennek a LED-nek igen erős a fénye, ezért vigyázzunk vele a használat során, ne vakítsunk el embert, állatot!
A DC-FT7 vonalai letisztultak – egy strapabíró fényképezőgép esetében ez az ideális formavilág, így nem akad bele semmibe és jól kezünkbe is simul. A (szemből) jobb felső sarokba helyezett optika azonban elsőre szokatlan lehet, ezért nem árt odafigyelni, nehogy eltakarjuk kezünkkel fotózás/videózás során.
Szinte az összes kezelőszerv a géptest hátoldalára került, de itt található például az FT7 egyik érdekessége is, az elektronikus kereső. A 0,2”-os EVF 1,17 millió képpontos felbontással rendelkezik, nagyítása 35 mm-es formátumra vetítve 0,45-szörös, és 100%-os képfedést kínál. Elsőre kicsinek tűnik a kereső, de tűző napban (ellenfényben főleg) egy igazi áldás, és aki dSLR gépekhez (vagy keresővel bíró MILC-ekhez) szokott, az sokkal természetesebben tud majd komponálni. A zoomolást a hüvelykujjunk hegyéhez közel eső billenőkapcsolóval tudjuk elvégezni. A nyomógombok határozott nyomást igényelnek, ami a szigetelés velejárója. Hogy ne veszítsük el például hegymászás, vagy búvárkodás közben a masinát, használjuk a mellékelt csuklópántot, amit a masszív fémből kialakított fülhöz tudunk csatlakoztatni.
A készülék alján csak a műanyag állványmenetet találjuk. Ez a menet direkt nem fémből készült, hogy a (sós) víz hatására ne kezdjen el rozsdásodni.
Az akkumulátort és a memóriakártyát a fotómasina oldalába kell beilleszteni. Ezeket a nyílásokat egy vaskos és jól szigetelt ajtó védi, ami biztonsági retesszel is rendelkezik – az biztos, hogy véletlenül senki sem fogja tudni kinyitni ezt a fedelet!
A fényképezőgép tetőlemezén csupán három nyomógombot találunk: a legnagyobb a kioldó, majd mellette (fent) a videofelvételt indító, illetve (lent) a be/ki kapcsoló kapott helyet. Külön pluszpont jár a nagy kioldóért, amit így akár vékonyabb (búvár, vagy motoros) kesztyűben is könnyedén aktiválhatunk.
