Képminőség
A Panasonic DC-FT7-tel csak JPEG formátumban lehet rögzíteni a fényképeket. A képminőség lehet finom, vagy normál, és többféle oldalarányok közül is választhatunk: 4:3 az alap, de a 3:2, a 16:9 és az 1:1 is elérhető. Nos, csakúgy, mint a képmintákat, a tesztábrát is a „Standard” fotóstílussal és a zajszűrés minimumra állításával (-5) kaptam lencsevégre. A JPEG beállítások „L” (Large – avagy a legnagyobb képméret; 20 MP) és „Finom” voltak végig.
Kattints!
Ha a lehető legjobb képminőséget szeretnénk elérni (és miért is ne törekednénk erre), mindig ügyeljünk arra, hogy az optika frontlencséje tiszta legyen (főleg búvárkodás után érdemes rendesen lepucolni az üveget). Fentebb említettem, hogy aki nem szokott hozzá ehhez a géphez, az esetenként ráfoghat az optika frontlencséjére, ami ilyenkor akár zsíros is maradhat. Ez pedig azt eredményezi, hogy a fotók lágyabbak lesznek – olyan hatást érünk el, mintha egy vékony harisnyán keresztül fényképeznénk.
A Panasonic DC-FT7-ben egy klasszikus „kompakt” méretű szenzor található, így a képek ennek megfelelően alakulnak: az alap ISO értékeken – ISO 200-ig bezárólag – a finomabb részletek is látszanak, de ahogy növeljük az érzékenységet, úgy lesz egyre elmosódottabb a kép. Színzajt nem látni, mivel a képalkotó motor elmosással küszöböli ki a zsizsiket. Víz alatt eleve kissé elmosódott minden, így nem baj, ha akár ISO 800-ig feltekerjük az érzékenységet. Ha túl sötét lenne, ne emeljük fel az egekbe az érzékenységet, hanem használjuk inkább a beépített LED lámpát!
A képmintákon látszik, hogy jó fényviszonyok mellett a készülék képminősége „rendben van”, a színek is élénkek, szaturáltak.
Az optika minimálisan színez – a fenti kép egy 100%-os képkivágás. Ha erősen kontrasztos témát kapunk lencsevégre, akkor itt-ott pár pixelnyi lilás él-elszíneződéssel számolni kell, amennyiben a fényképet 100%-os nagyításban nézzük. A képmintákat itt találjátok.
