Filmfelvétel, értékelés
Nos, videofelvétel téren továbbra is a 4K felbontás (3840 x 2160 pixel) a csúcs, ahol legfeljebb 30 kép/mp lehet a képfrissítés frekvenciája. Az adatfolyam 100 Mbps-os, amiben már a hang adathalmaza is benne van. Mivel nincs se fejhallgató kimenet, se mikrofon bemenet, így nyilván nem a profi operatőrök és filmkészítők adják a célközönséget. A 4K felbontású mozgóképek esetében ráadásul számolni kell a Full HD-hoz képest jelen lévő képvágással, így a gyújtótávolsági tartomány kb. ekvivalens 31-97 mm-re módosul. Ennek hátránya, hogy elveszítjük a nagylátó végét az optikának, előnye azonban, hogy „közelebb tudunk kerülni” a témához.
A fenti animációban látható, hogy Full HD-ban akár 60 kép/mp is elérhető, amivel már nagyon szép, „folyékony”, illetve lassított filmeket vehetünk fel. A HD felbontás is megtalálható még a menüben, de hiányoltam innen a nagysebességű felvételi lehetőséget (pl. 120, 240 fps).
Az automatikus érzékenység előválasztásánál ISO 6400 a csúcsérték, az állóképeknél elérhető ISO 12 800 és ISO 25 600 itt nem található meg, de szerintem ez nem is baj.
A beépített mikrofon érzékenységét -12 és +6 dB közti értékekre állíthatjuk be négy lépésközzel (az LX100-nál csak három lépésköz volt, és nem dB-lel jelölték az értékeket). A szélzaj csökkentése „Standard” és „High”, illetve kikapcsolva lehet. Filmkészítéskor tetszőleges művészi szűrőt használhatunk, ám ezeket a felvétel elindítása előtt kell megválasztani. Természetesen lehet az optikával zoomolni is videózás közben. Persze, van time lapse felvételi mód is („Késleltetett exponálás”), ahol a készülék nem csak hogy elmenti a JPEG és/vagy RAW fájlokat, hanem beállítástól függően akár össze is fűzi azokat mozgóképpé. A „Léptetett animáció” is jó móka, de ezekről már korábbi cikkeimben bővebben írtam.
Értékelés
2014-ben a Panasonic DMC-LX100 egy nagyon kívánatos csúcskompakt volt: „hatalmas” képérzékelővel (a korabeli 1/2,3” és 1” szenzorokhoz képest), stabilizált, fényerős, ideális gyújtótávolsági tartománnyal rendelkező optikával, jó makró képességekkel, és elsőrangú, „komoly gépekre” jellemző kezelőfelülettel (rekeszgyűrű, záridő tárcsa) hívta fel magára a figyelmet, de megkaptuk a 4K felbontást is mozgóképeinkhez. Négy évvel ezelőtt ezek nagyon komoly érvek voltak egy olyan fényképezőgép mellett, ami ráadásul egy kabátzsebben is kényelmesen elfért. Most, 2018-ban még mindig kívánatos az LX100, és valószínűleg ezért, ennek tudatában fogták vissza magukat a fejlesztők: nem véletlen, hogy az újonc nem az LX200 névre hallgat, hiszen a „gyémántot” csak kissé tovább kellett csiszolni (lásd fejlesztések), hogy még mindig komoly konkurenciája legyen a kategória többi tagjainak. Nyilvánvaló, hogy az LX100 II sem tökéletes, hiszen még mindig nincs dönthető kijelzője, vagy keresője, mint a DC-GX9-nek (azért gondoljunk bele: a dönthető kijelző több helyet igényel, tehát vastagabb lenne a készülék és akkor már nem lehetne szó zsebgépről!), és a videós funkciók még mindig igen spártaiak (valahol ezt is megértem, hiszen ez a fotógép a fotósokat célozza meg). Nagyon jó képminősége és „tenyérbe mászó” kialakítása miatt tőlem jár neki az „Ajánlott” biléta! A Panasonic DC-LX100 II bruttó 310 000 forint körüli áron vásárolható meg most kettő helyett öt (5) év garanciával (ez utóbbihoz december 31-ig online be kell regisztrálni a november 30-ig megvásárolt fotógépet).
Panasonic DC-LX100 II
A Panasonic DC-LX100 II fényképezőgépet a Panasonic magyarországi képviseletétől kaptam kölcsön. A fényképezőgép műszaki paramétereit itt találod.
