Menürendszer
Bejelentésekor mintha azt ígérték volna a fejlesztők, hogy az Olympus OM-D E-M1X menürendszere könnyebben kezelhető lenne, mint a korábbi modelleké. Nos, ha tényleg olvastam valahol ilyesmit, akkor határozottan ki kell jelentenem, hogy ez nem igaz. Azaz csak részben igaz. Az új készülék menürendszere nagyon összetett, hihetetlenül sok információ és paraméter van benne elrejtve. Szerencsére a rendszer felépítése logikus és szinte bárhol megnyomhatjuk az INFO gombot, ha rövid, egy-két soros súgóra lenne szükségünk. Bár az Olympus Digitális Fényképezőgép Frissítő Program a firmware frissítésekkor felkínálja a beállítások elmentését, bele sem merek gondolni, hogy mit érezhet át egy fotós, aki végigvergődött az E-M1X menüjén, hogy a legapróbb, legjelentéktelenebb paramétert is beállítsa saját igényei szerint, ha esetleg valami kis hiba miatt mégis elvesznének a beállításai..
Klasszikusnak tűnik az E-M1X menürendszere: a szokásos kép fogadja a mit sem sejtő fotóst. Összesen hat fő oldalon találjuk a funkciókat, szolgáltatásokat és paramétereiket. A hetedik, a képen csillag piktogrammal jelölt pont a saját oldalunk, ide felvehetjük az összes olyan bejegyzést, amelyekhez gyakran kell hozzáférnünk.
Az ijedősebbek meg se nyissák a fogaskerékkel jelölt alegységet, mert itt aztán könnyen elszabadulhat a paraméter-pokol! Ha nem vigyázunk, pillanatok alatt beszippant és elnyel a rendszer. Aki először veszi kézbe ezt a vázat, simán eltölthet egy-két órát a funkciók beállításával. Mindenképp legyen kéznél a használati útmutató!
A fotógép kézikönyvében szerencsére mindenre találunk magyarázatot, így például az is le van írva, hogy a követőfókusz érzékenységét milyen témánál milyen értékre kell állítani.
Óriási segítség a Super Control Panel (szuper gyorsmenü), amit a multifunkciós gombegység középső gombjának megnyomásával lehet előhívni. Itt az összes fontos funkciót azonnal, rábökéssel is elérhetjük!
Az Olympus OM-D E-M1X többféle adatot szolgáltat a két akkumulátorról. Ezeknek nem csak a töltöttségi szintjét láthatjuk százalékos pontossággal, hanem a sorozatszámukat, a készített felvételek számát és az öregedési szintjüket is.
Persze, a fő menürendszeren és a szuper gyorsmenün kívül ott vannak még az egyszerű gyorsmenük is, amelyek egy-egy dedikált gomb megnyomására bukkannak elő a kijelző alsó és felső peremén.
Szóval, a menürendszer még mindig nagyon komplex, de aki minden tudását ki akarja használni a gépnek, az essen neki, szánjon rá egyszer egy pár órát és ismerje ki az egész vezérlőrendszert az elejétől a végéig, mert megéri! Utána már nem lesz olyan vészes, ha egyszer-kétszer „be kell piszkítani a kezünket” és alá kell merülnünk a rendszer legmélyebb bugyraiba, hogy átállítsunk egy paramétert. És a tudást majd tovább is vihetjük, mert nagy valószínűséggel az utódmodellek is nagyon hasonló menürendszert fognak majd kapni.
