Az ephotozine.com szerkesztője egy érdekes cikkben foglalta össze, hogy szerinte miért használjunk gyakrabban hosszú lencserendszereket, azaz teleobjektíveket. Összesen hét érvet sorakoztatott fel az illető, amelyek hozzám is közel állnak. Íme:
1. Háttérelmosás, avagy kis mélységélesség
A teleobjektívek kis mélységélessége lehetővé teszi, hogy a téma központi részét még jobban kiemeljük. Ráadásul a megfelelő tárgytávolság megválasztásával még egy viszonylag gyengébb F-értékű lencserendszerrel is szépen el lehet tüntetni a zavaró elő- és hátteret.
2. Portréfotózás
A hosszabb gyújtótávolságú objektívekkel lőtt portréknál kitölthetjük a képet az alannyal úgy, hogy közben nem zavarjuk meg az intimszféráját. A teleobjektívek ráadásul kellemesebb perspektívájúak, és a fentebb említett kis mélységélességnek köszönhetően könnyedén izolálhatjuk a portréalanyt.
Most csak a vámpírlány volt kéznél
3. Tájképek
Ha olyan a téma, hogy az előtérben és a háttérben is érdekes elemekkel van megtűzdelve, akkor érdemes lehet elővenni a telét a táskából. Csak ügyeljünk arra, hogy megfelelően kis rekeszértéket használjunk az élesség érdekében. Itt nyilván nem azokról a helyzetekről van szó, amikor a jelenet egyik részlete a lábunk előtt helyezkedik el, míg a másik érdekes pont tőlünk kilométerekre, ahhoz ott az ultra nagylátó. Egy kerítés, egy ösvény, vagy akár hegygerinc végigvezetheti a nézelődő szemét a teljes jeleneten; a perspektíva, amit a telék adnak lehetővé teszi a témák „tömörítését”, így az érdekes részletek egymáshoz közelebb látszanak, mint valójában vannak – ez a hatás tovább fokozza a kép drámaiságát. Párás, ködös reggeleken a távoli hegyekből így érdekes alakzatokat, sziluetteket varázsolhatunk. Persze, a teleobjektív akkor is hatásos, ha egyszerűen csak a távoli témát szeretnénk közelebb hozni, mert például tök unalmas az előtérben látható rész.
4. Épületfotó
A teleobjektívekkel kiemelhetjük a mintákat, és azokat az érdekes részleteket is megörökíthetjük, amelyekről lemaradnánk az ultra nagylátószögű optikákkal. Ez azt is jelenti, hogy a díszítések, mint például a vésetek, a szobrok, amik az épületek tetejéhez közel találhatók, sem maradnak le a képről, ráadásul olyan részletességgel mutathatjuk be a nézőnek, mintha csak karnyújtásra lennénk ezektől. Ám ne feledjük, hogy minél nagyobb gyútávval dolgozunk, annál nagyobb az esélye a bemozdulásoknak: használjunk minél rövidebb záridőt és/vagy képstabilizátort, állványt!
5. Természetfotózás
Bizonyára nem kell sok szót fecsérelni ehhez a ponthoz: a vadvilág fényképezésekor nem árt, ha nem kell túl közel mennünk a témához. Ha viszonylag távolról le tudjuk kapni a kiszemelt állatot, akkor egyrészt nem ijesztjük el még mielőtt exponálnánk, másrészt jó eséllyel a természetes viselkedését örökíthetjük meg. Nyilván olyan esetekben sem árt inkább egy szuper telefotó használata, ha különösen veszélyes a célpont..
6. Sportfotó
Hacsak nem rendelkezel fotóriporteri engedéllyel, igen csekély arra az esélyed, hogy „testközelből” fotózhass egy sporteseményt. Ilyenkor is igen jó hasznát vehetjük a teleobjektívnek, hiszen a pályán kívülről is lekaphatjuk kedvenc sportolóinkat.
Nem, ő nem sportoló, de hasonlóan nehéz volt közel kerülni hozzá
7. A Hold és a Nap
Csillagfotózáshoz sokan használnak ultra nagylátószögű objektíveket (pl. a Tejútrendszerhez), de ha bolygókra, vagy konkrétan a Holdra és a Napra fáj a fogad, akkor bizony nem úszod meg a szuper teléket! Bár a Hold viszonylag közel van hozzánk, egy full frame szenzoros gép esetében legalább 1600-2000 mm-es gyújtótávolságra lesz szükségünk, ha a felületén található részleteket is meg szeretnénk örökíteni. Annak, aki komolyan szeretne foglalkozni a Hold és a Nap fényképezésével, érdemes elgondolkodnia egy fotózásra alkalmas távcső (és megfelelő minőségű szűrők) beszerzésén!
Ha jól emlékszem, ezt egy 1200 mm-es tükrös távcsövön keresztül készítettem 1,3-szoros képvágással (Canon EOS 1D Mark II)
Itt csak egy 300 mm-es objektív volt kéznél – nem is látszanak a protuberanciák
