A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. egy újabb bizonyíték arra, hogy mennyire érett és sokoldalú a m4/3 rendszer. Jelenleg ez az objektív a világ legnagyobb kezdő F-értékű standard zoomja, ami ekvivalens 20-50 mm közti tartományt kínál. Az optikai formula a maga 17 lencsetagjával (ezek 12 csoportba vannak rendezve, köztük 3 db aszférikus, 4 db különösen alacsony szórású és 1 db rendkívül magas törésmutatójú elem található) igen összetett, de ennek megvan a maga oka: a lehető legjobb képminőséget nyújtani! A nagynak nem kicsi lencserendszer meglepően könnyű: a 690 grammjával nagyon szépen harmonizált a teszt során használt Panasonic DC-G90 vázzal. A 87,6 x 128 mm-es terjedelmű objektív blendéjét F1.7-F16 közti értékekre lehet beállítani, az írisz pedig kilenc darab lekerekített lamellából lett felépítve.
A legkisebb tárgytáv a képérzékelő síkjától számítva 28 cm, ami lehetővé teszi a „makró-szerű” felvételek készítését is (lásd majd később). A szűrőmenet átmérője 77 mm, a por- és cseppálló tubus fémből és kompozit anyagokból készült. A beépített AF motor nagyon gyorsan és teljesen némán végzi a dolgát, ami nem is csoda, hiszen a fényképezőgép AF rendszere 240 Hz-es frekvencián kommunikál a motorral. Átlósan 94-47° közti látószöget kapunk, ami beltéri fotózáshoz, tájképekhez, csoportképekhez remek alapot ad. Városi fotózáshoz, utazásokhoz is nagyszerű választás lehet ez a gyújtótávolsági tartomány.
De nézzük az objektív finomságait, melyektől igazán különlegessé válik! A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. összesen három vezérlőgyűrűvel van felszerelve: az első, amely a frontlencséhez a legközelebb esik, a rekeszvezérlést végzi. Amennyiben az „A” jelölésű ponton hagyjuk a gyűrűt, akkor az F-értéket a fényképezőgépen állíthatjuk be. A rekeszgyűrű folyamatosan, kattanások nélkül forgatható, aminek elsősorban a filmkészítők fognak örülni, hiszen így nem hallatszik bele a felvételbe semmi zavaró zaj. Ez a forgókapcsoló csak akkor fejti ki hatását, ha az objektív vázon, áram alatt van, azaz nem áll mechanikus összeköttetésben az írisszel.
A középső gyűrűvel az élességállítás vezérelhető. Az elektromechanikus fókuszkarikával bármikor belenyúlhatunk az automatikus élességállításba (amennyiben azt a fényképezőgép menüjében engedélyeztük), de ha gyorsan szeretnénk váltani AF/MF közt, akkor egyszerűen húzzuk hátra, a bajonett felé a forgókapcsolót, és máris MF, azaz kézi élességállításban vagyunk.
A Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. fókuszgyűrűje egyébként MF módban ugyanúgy viselkedik, mint egy „tükörreflexes optika” egysége: a fókusztartomány két végén egy érezhető végpont van, amin azonban túl lehet forgatni azt.
A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. hossza egyébként változik zoomoláskor: kb. 13 mm-es állásban a legrövidebb, majd 10 mm-re forgatva valamivel hosszabb lesz, míg 25 mm-en a leghosszabb. Ez az információ igazából csak akkor fontos, ha gimballal, azaz külső stabilizátorral használjuk a szettet, ott ugyanis zoomolás után előfordulhat, hogy újra ki kell egyensúlyozni a rendszert.
A lencserendszerhez mellékelt napellenzőt a frontlencse köré elhelyezett bajonettre kell rácsavarni; a véletlen lecsavarodás ellen egy retesz véd, amit egy nyomógombbal lehet kioldani (lásd fenti fotó).
Bár a Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. por- és cseppálló (sőt, -10°-os hidegben sem lesz baja), a gyártó nem jelzi külön, hogy időjárásálló szigeteléssel is el van-e látva. Ugyan a bajonettet egy kis gumigyűrűvel körbevették, és a hátsó lencsetag sem mozog zoomoláskor, induljunk ki abból, hogy az objektív nem időjárásálló – abból nem lehet baj, ha óvjuk eszközeinket a fölösleges károsító hatásoktól.
Fentebb már említettem, hogy a teszteléshez egy Panasonic DC-G90 fényképezőgépet kaptam a gyártó hazai képviseletétől. A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. és a G90 remek párosnak bizonyult, azaz tökéletes egyensúlyban voltak a kezemben. Nem vált orrnehézzé a szett, nem akart kifordulni a kezemből a gép, és nem is vertem bele a frontlencsét a témába közeli felvételek készítésekor.
A viszonylag nagy objektív szépen belesimult a bal kezem tenyerébe, a vezérlőgyűrűket kényelmesen, szemhez emelt gép mellett is biztonságosan elértem hüvelyk- és mutatóujjammal. De ennyi külsőség után lássuk, mire képes optikailag ez a szépség!
Mivel minden m4/3 rendszerű objektív beépített, avagy inkább „beégetett” képjavító profillal rendelkezik, így nem csoda, hogy a RAW-JPEG konverzió során (amit egyébként az Adobe Camera RAW beépülő modul 11.4.0.273-as verziójának közreműködésével hajtottam végre) csupán minimális geometriai torzulásokkal találkoztam. 10 mm-en minimális hordótorzítás, míg 25 mm-en minimális párnatorzítás látható a négyzethálós tesztképeken. A valós felhasználás során viszont egyáltalán nem látni ezeket.
Mint szinte mindegyik zoomobjektív, így a Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. középpontja és némileg elmozdul a zoomolás során. Az elmozdulás mértéke nem kimagasló, de érdemes odafigyelni videózás során erre a jelenségre is, csakúgy, mint a parfokalitás hiányára (ha élességet állítottunk egy adott gyújtótávolságon, zoomolás után ismét élesre kell majd állítani a képet):
A fókuszlégzés mértéke minimális, így fókuszhúzáskor csupán elenyésző mértékben változik az objektív látószöge:
Fentebb többször említettem, hogy a rekeszgyűrű fokozatmentes (vagy átmenetmentes) működésű, így videofelvétel során hihetetlenül finoman lehet a háttérelmosással játszani. Erről egy videót készítettem:
A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. különleges lencsetagjai és a tubus belső kialakítása nagyon jót tett a becsillanások elleni harcnak: még radikális esetekben is csak minimális mértékben válik láthatóvá a jelenség.
A színhibák mértéke minimális, ezért nem is készítettem külön bemutató animációt. A teljes CA-sort feltöltöttem a szerverre a képminták mellé; ide kattintva találjátok a fájlokat. A peremsötétedés viszont, mint nagyjából minden fényerős objektívnél, itt is szépen látszik. Általában F4 környékétől már kitisztul a kép, de RAW híváskor elég egy csúszkát arrébb húzni, és akár teljesen meg is szabadulhatunk a jelenségtől (szerintem kellemes hangulatot ad a vignettálás a fotóknak, de ez, mint a háttérelmosás is, ízlés kérdése).
Végül lássuk, milyen a Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. képének élessége, kontrasztja!
Kattints!
Az összes felvételt stabil háromláb (Manfrotto 055) és masszív gömbfej (Manfrotto 490) közreműködésével, 2 mp-es időzítővel készítettem. 10 mm-es állásban a kép közepe már F1.7-es értéken is majdnem tökéletes, de F2-2.8 körül már tetőzik az élesség és a kontraszt. A felvételek sarkaiban F4-től borotvál a kép! Ugyanez a helyzet 12 mm-en is, majd 14 mm-nél már kicsit módosul a rajz: a kép közepe teljesen nyitott rekesszel is borotvaéles, a sarkokban már elég F2.8-ig rekeszelni. 18 milliméteren F1.7 is makulátlan középen, a sarkokban elég F2-ig szűkíteni az íriszt. 25 mm-es állásban a kép közepe F2.8-tól tökéletes, a sarkokban F4 környékén tetőzik a képminőség. A diffrakció a G90-cel párosítva F11 környékétől válik láthatóvá. A képminták itt találhatók.
Kattints!
A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. és a Panasonic DC-G90 alkotta páros autofókuszának sebessége gyakorlatilag azonnali, és szinte minden esetben tökéletes. Olyannyira, hogy az aggteleki barlangrendszerben található megvilágítás mellett is villámgyorsan és biztosan tudtam élesre állni az AF használatával (lásd képminták).
Értékelés
A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. egy újabb gyöngyszem a gyártó mérnökeitől. Igaz, nem olcsó (jelenleg bruttó 660 000 Ft környékén kapható), de egy ilyen minőségű és tudású optikáért más rendszerekben sokkal többet kérnének el. Bár nincs benne képstabilizációs egység, még az 1/10 mp-es expozíciók esetében sem éreztem igazán hiányát, hiszen a G90 szenzormozgatásos stabilizátora is bőségesen elegendő volt. A 10-25 mm F1.7 egy nagyon szép megjelenésű, semleges színvilágú, szinte tökéletes rajzú optika, aminek AF sebességéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A mellékelt napellenzőre sem volt szükség, hiszen a becsillanásokat tökéletesen kordában tudja tartani az optikai formula. A fokozatmentes rekeszgyűrűnek köszönhetően ez az objektív bizonyára kedvelt lesz a filmkészítők köreiben – a kézi élességállítás finomsága szintén a filmesek javára válhat. A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. remek társa lehet egy utazónak, egy épületfotósnak, vagy akár egy tájképelőnek is. Noha terjedelme azt sugallja, hogy a nagyobb gépekkel lehet tökéletes összhangban, de ennek ellenére már a G90-cel is jó egyensúlyt alkotott. Ezek tükrében én csakis a „Kedvenc” bilétát tudom neki odaadni!
Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph.
A Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25 mm F1.7 Asph. objektívet és a DC-G90 fényképezőgépet a Panasonic magyarországi képviseletétől kaptam bemutatóra. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.
