Videofelvétel – első rész
A Sigma fp legalább 50%-ban (de inkább nagyobb mértékben) a filmkészítésről szól. Erről rengeteg részlet árulkodik, elég csak átkapcsolni Cine módba a kis dögöt, s máris egy igen komoly videós arzenál tárul elénk a menüben. Azt már a menürendszer elemzésénél említettem, hogy a tolókapcsoló átkapcsolásával az fp menüje is megváltozik, ott a fényképezés helyén a videózás kap szerepet.
De nem csak az első, hanem a harmadik főoldalon is a mozgóképes funkciók kerülnek előtérbe:
Sőt, a gyorsmenü, ami a QS gombbal hívható elő, is a videós paramétereket jeleníti meg, így a leggyakrabban használt értékeket pillanatok alatt elérhetjük onnan.
A Sigma fp-vel „Group Of Pictures (GOP)”, avagy képcsoportonként, vagy ALL-I, azaz egyenként tömörített képkockákból álló MOV fájlokat készíthetünk, de lehetőségünk van a Cinema DNG használatára is, ahol a beállított képfrissítési frekvenciától függő mennyiségű DNG fájlt kapunk másodpercenként. Ehhez a mutatványhoz a leggyorsabb UHS-II-es memóriakártya sem elég gyors (32 GB-os SanDisk Extreme PRO 300 MB/mp-es kártyát használtam), ráadásul a 12-bites színmélység helyett csak 8-bites választható 4K-s felbontás mellett. A belső adattárolóra legfeljebb 10 mp-es klipet sikerült felvennem 25 kép/mp-es frekvenciával, utána a felvételkészítés leállt – mindenképp érdemes tehát egy külső SSD-t is beszerezni a géphez.
Full HD-ban valamivel több beállítást hajthatunk végre, itt már a 12-bites Cinema DNG is választható; 60 kép/mp-es frekvenciával 4 mp rögzíthető az SD kártyára, utána azonban itt is leáll a felvétel.
Az ALL-I tömörítési módot is választhatjuk MOV fájljainkhoz, így a klipek szerkesztése könnyebb, ráadásul a tömörítés képkockánként történik, ami láthatóan jobb képminőséget eredményez.
Full HD-s felbontásban 23,98 (avagy 24) fps és 119,88 (avagy 120) kép/mp közti képfrissítési frekvenciákat választhatunk, míg 4K-ban 23,98 (24) és 29,97 (30) közt választhatunk.
Természetesen aktiválhatjuk az időkódot is, ami indulhat a felvétel készítésével egy időben, vagy futhat szabadon; az időkódot HDMI csatlakozáson keresztül is kiküldhetjük a videojellel.
A felvételi mód lehet P, A, S, M, azaz ugyanazok közül választhatunk, mint fotós módban. A zár lehet szög, vagy mp alapú; szög alapúnál választhatunk automatikus értékkiosztást, vagy választhatunk 11,2°-360° közti értékeket:
Az élőképre helyezett információk között szerepel az időkód, a felvétel státusza (STBY, REC), a fájl neve, a még rögzíthető film hossza, a felbontás, a formátum, a fókuszmód, a színprofil, a hangerő, a képfrissítési frekvencia, a hullámforma, az expozíciós értékek, valamint a fehéregyensúly.
A HDMI csatlakozáson kiküldött jel lehet „tiszta”, de beállíthatjuk azt is, hogy az összes kijelzett információt is mentse a külső felvevő.
Jó hír, hogy a Sigma fp nem alkalmaz további képvágást, ha Full HD helyett 4K-ra váltunk, tehát ugyanaz marad a látómező mind a két felbontásban.
Az időjárás nem volt túl kegyes hozzám, így csak nagyon rövid időt tölthettem a Sigma fp-vel a „terepen”. Gyorsan megnéztem, hogy egy átlagos sebességű, kézi svenkelésnél mekkora a jello hatása. Full HD-ban és 4K-ban egyaránt elvégeztem a mozdulatot, mindkét esetben 30 kép/mp-es frekvenciát állítottam be. Íme, az eredmények:
Amint az várható volt, a gördülő zár hatása erősebb volt 4K-s felbontásban, mint a negyedakkora Full HD-ban. A kettő közti különbség azonban nem volt olyan nagy, mint azt eleinte gondoltam volna.
Az AF (témakövetés, arc- és szemfelismerés, valamint arc- és szemkövetés), valamint a külső SSD-re történő Cinema DNG-s felvételi módokat mindenképp ki szeretném még próbálni, erre most – sajnos – nem volt idő, így a videofelvétel második része egy következő cikk témája lesz. Türelmeteket előre is köszönöm!
