Szépen érik a Panasonic full frame lapkák köré épülő, L-bajonettes rendszere, hiszen nem csak ütős fényképezőgépek (DC-S1, DC-S1R, DC-S1H), hanem immár jobbnál jobb objektívek is elérhetővé váltak hozzá. Az F2.8-as triumvirátusnak a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. a második tagja – korábban már volt szerencsém a Lumix S PRO 24-70 mm F2.8-hoz, ami a minden fényképezőgép rendszer gerincének is tekinthető általános átfogást nyújtja. A Panasonic tavaly november elején mutatta be profi riporterzoomját, a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S.-t, amit a full frame szenzoros, L-bajonettes fényképezőgépekhez terveztek. Egy aszférikus, három ED, valamint két UED elem is megtalálható a 17 csoportba rendezve összesen 22 lencsetagot számláló optikai rendszerben – ezeknek csupán egy közös feladatuk van: a tökéletes képminőség garantálása.
A szenzorsíktól számított legkisebb tárgytáv 95 cm, a 11 db lekerekített lamellából álló blendét pedig F2.8 és F22 közti értékekre lehet szűkíteni. Az átlós látószög 34 és 12 fok között változtatható zoomoláskor, a legnagyobb nagyítás 0,21-szeres. A 208,6 x 94,4 mm-es terjedelemhez 82 mm-es szűrőmenet átmérő, valamint 1570 grammos tömeg társul (ehhez az értékhez még hozzá kell számolni 230 grammot, ha az állványcsonkot is magunkkal akarjuk vinni).
Mivel egy ízig-vérig professzionális objektívvel van dolgunk, ezért nem is csoda, hogy a gyártó a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. magnéziumötvözetből kialakított tubusát az időjárás viszontagságai ellen védő szigeteléssel is ellátta. A por- és cseppálló kivitelű lencserendszer fagyálló is egyben: a mechanikája és az alkalmazott kenőanyagok akár -10°C-ig garantálják a hibátlan működést. A Panasonic objektívjének extrái közt szerepel a beépített képstabilizáció, ami a gyártó fényképezőgépeiben található 5-tengelyes szenzormozgatásos, Dual I.S. 2 rendszerrel együttműködve akár 7 FÉ előnyt is nyújthat!
A másik különlegessége a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. optikának az egy lineáris és az egy léptetőmotorból álló fókuszrendszer, ami rendkívüli nyomatékának hála azonnali élességállítást garantál. Az AF rendszer másodpercenként 480-szor kommunikál a vázzal, szóval késlekedésekkel soha nem kell számolni. Az élességállítás és a zoomolás belsőleg történik, így az objektív hossza használat közben konstans maradhat. A frontlencse nem végez forgó mozgást, azaz nem okoz problémát a polárszűrők használata sem.
A Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. élességállítása – csakúgy, mint a 24-70 mm F2.8 esetében – váltás nélkül is használható egyszerre automatikus és kézi módban. Ha azonban dedikáltan AF, vagy MF működést szeretnénk, akkor húzzuk hátra a fókuszgyűrűt, így kézi módba kerül a fókuszálás menete.
Ha az amúgy sem lassú élességállítás menetét még gyorsabbá szeretnénk tenni, vagy olyan témát fotózunk, ami azt megköveteli, akkor a fókuszlimitáló kapcsolóval 0,95-5 méter, illetve 5 m-végtelen módba is válthatunk. Általános fényképezéskor hagyhatjuk FULL állásban a váltókapcsolót.
A beépített képstabilizátor három móddal rendelkezik: MODE 1 (svenkeléshez), MODE 2 (általános), és OFF (kikapcsolva) közül választhatunk. A Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S.-t egy Panasonic DC-S1R vázzal tehettem próbára, így gyorsan meg is néztem, milyen mértékű a stabilizátor hatásfoka. Ehhez az általános módot használtam, ami valóban igen hatékonyan tette a dolgát:
Kattints!
Aki nálam fiatalabb, és még stabilabb a keze, az akár több másodpercnyi expozíciót is megfoghat a Pana Dual I.S. 2 rendszerének hála. Nálam a fél másodperc volt a határ 200 milliméteren, de az 1/5 mp minden esetben tökéletes, bemozdulásoktól mentes eredményt hozott.
Bár az állványcsonk levehető (a kézi csavar lazítása után szétnyitható a gyűrű), én mégis azt ajánlom, hogy hagyjuk rajta a tubuson: sokkal kényelmesebb tenyerünkkel ezt alátámasztani, mint az objektívet, és a bajonettet is kevésbé terheli, ha állványunkat ehhez a csonkhoz csatlakoztatjuk, s nem pedig a vázhoz.
A Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. nem nevezhető se kicsinek, se könnyűnek, de a Panasonic S1/R/H vázaival nagyon szépen harmonizál. Ha a csonknál támasztjuk alá kezünkkel, akkor az egyensúly is rendben van.
Amint említettem, az objektív teszteléséhez egy Panasonic DC-S1R fényképezőgépet kaptam. Ennek a készüléknek a menüjében kikapcsoltam az összes képjavító profilt (pl. peremsötétedés, vagy geometriai torzítás), de zajszűrést sem használtam, és kizárólag RAW-ban fotóztam. A nyersfájlokat az Adobe Camera RAW (ACR) 12.2.0.386-os verziójával alakítottam 10-es minőségű JPEG állományokká. A konverzió során csupán az expozíciós értékeket módosítottam, ahol kellett. A kontrasztot, vagy bármi más paramétert nem állítottam át a gyári értékről.
Elsőként a geometriai torzítás mértékére voltam kíváncsi. A fenti eredményt az ACR átalakítás során kaptam. Amint látható, az optika a teljes gyújtótávolsági tartományban hibátlan, teljesen egyenes vonalakat rajzolt. Ez számomra kissé gyanús volt, ezért elindítottam a RawThreapee-t, ami semmiféle beépített képjavító profilt nem vesz figyelembe:
Itt már látszott némi hordó- és párnatorzítás, de egyik mértéke sem volt akkora, hogy azt rejtegetni kellene: 70 mm-en kissé hordózik az üveg, majd 100 mm-en tökéletesen egyenesek a vonalak, míg 135 és 200 mm-en enyhe párnatorzítás figyelhető meg.
A Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. fókuszlégzése is minimális, szóval örülhetnek az operatőrök. Azt a csekély látómező változást pedig könnyen el lehet rejteni fókuszhúzáskor.
Már rengetegszer kifejtettem, hogy szinte az összes gumiobjektívnél megfigyelhető a középpont elvándorlása zoomoláskor. Ez ennél az optikánál sincs másképp, itt ugyanis kissé oldalirányba mászik el a becélzott pont. Zoomolás után pedig amúgy is újra kell komponálnunk, mert..
..a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. nem parfokális, szóval a gyújtótávolság váltásakor az élességet is újra be kell állítani.
A fenti animációk a lencserendszer vignettálását szemléltetik. Hogy könnyebben lehessen látni a lényeget, kissé túl lettek lőve a felvételek sötét részei. A peremsötétedés a teljes tartományban jelen van, de mindenhol kb. F5.6-ra rekeszelve eltűnik a hatása. Több hozzáfűznivaló nincs is a jelenséghez.
Kattints!
A képélességet szemléltető, de igen unalmas laborképeket ezúttal elhagytam, sokkal izgalmasabb a valóvilágban fotózva megtapasztalni a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. képességeit. Az optika már teljesen nyitva is nagyon éles, részletgazdag és kontrasztos képet ad. Egyedül az F2.8-on, a legkisebb tárgytáv környékén lőtt képek lettek kissé „álomszerűek” (itt is élesek voltak a fotók, de a rajz lágyabb volt, mint „rendeltetésszerű” tárgytávokon). Errefelé találjátok a képmintákat, amelyek a színhibák nemlétét is bemutatják.
Értékelés
A Panasonic ismét odatette magát, ami nem is csoda, hiszen a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. esetében egy olyan presztízstermékről van szó, ami alapján egyesek akár az egész L-bajonettes rendszert megítélhetik. Egy viszonylag új rendszernél az alapot jelentő három gumiobjektív, tehát a klasszikus, F2.8-as zoomokból álló triumvirátus igen fontos szerepet tölt be, mivel ezek alkotják az egész család fővonalát. A 24-70 mm F2.8 nem okozott csalódást, sőt, magasra tette a mércét, amit a 70-200 mm F2.8 is megugrott. Bitanggyors AF, éles, részletgazdag, kontrasztos rajz már nyitott rekesszel is, időjárásálló felépítés, nagyon jól teljesítő képstabilizátor, strapabíró felépítés, praktikus AF/MF váltási mód – mind kipipálható. Sajnos, mind ezt azonban nem adják ingyen, a Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S.-ért bruttó 950 000 forintot kell kifizetni. Öröm az ürömben, hogy nagy valószínűséggel ez az objektív hosszú-hosszú évekig, több vázat kiszolgálva lehet majd társunk fotós túráink során. Én megadom neki is az „Ajánlott” bilétát!
Panasonic Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S.
A Panasonic Lumix S PRO 70-200 mm F2.8 O.I.S. objektívet, valamint a DC-S1R fényképezőgépet a gyártó hazai képviseletétől kaptam kölcsön. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.
