A fényképezőgép és objektív gyártással foglalkozó vállalatok általában megkülönböztetik a professzionális és a „hétköznapi” besorolású termékeiket. Jellemzően már a jószág ára is utal annak minőségi kategóriájára, de ami sokkal fontosabb, hogy a termékek fizikai tulajdonságai közt is bőven akad különbség. Míg egy hétköznapi felhasználásra szánt lencserendszernek nem muszáj szigeteltnek lennie¹, nem kell a lehető legjobb képszéli élességgel rendelkeznie², és nem feltétlenül kell a végtelenségig masszívnak lennie³, addig egy professzionális, tehát pénzkeresetre tervezett üvegnek a legrosszabb körülmények közepette (eső, fagy, por) is működnie kell.
Nem kivétel termékeinek megkülönböztetése alól az Olympus sem: a japán gyártó a profi besorolású objektívjeit a „PRO” jelöléssel látja el, így azonnal egyértelművé válik, hogy az adott terméket úgy tervezték, hogy az bárhol, az időjárás viszontagságaitól függetlenül bevetésre és használatra kész legyen. De hogyan nyerhet felvételt ebbe az „elit klubba” egy objektív? Nos, a válaszokat Robin Wong foglalta össze rövid videójában, ahol képmintákkal is szemlélteti, hogy mitől döglik a légy. Röviden összefoglalva:
- Fém tubus (jellemzően speciális alumíniumötvözet)
- Szigetelés, az időjárás viszontagságai ellen való védelem (csepp-, por-, fagyálló; az Olympus az egyetlen gyártó, aki hivatalosan is megjelöli PRO termékeinek az IPX szerinti besorolását)
- Kiváló optikai minőség
- (Manuális AF/MF váltás a fókuszgyűrűvel)
- (Funkciógomb az objektíven (L-Fn))
¹Egy hétköznapi fotós jellemzően nem szélsőséges időjárásban indul el fényképezni
²A „tökéletes” optikai formula rendkívül költséges, a hétköznapi fényképészeknek erre nem minden esetben van szükségük
³Általános célra untig elég a kompozit anyagokból összerakott tubus, mivel az is kellően erős
