Külsőségek, ergonómia
A Canon EOS R5 (és R6, de arról majd máskor) az EOS R leszármazottja, a két váz nagyon hasonlít egymásra. Az R5 azonban egyértelműen az EOS R-re érkezett visszajelzések figyelembevételével lett kifaragva. Ennek tükrében nem csoda, hogy rendkívül kifinomult a kialakítása, és gyakorlatilag úgy „tökéletes”, ahogy van. Azért írom idézőjelbe a tökéletest, mivel a készülék markolata a kisebb-közepes kezűeknek kissé „nyújtózkodós”, azaz túl mély, túl vaskos, de még így is jól használható, stabilan megfogható.
A váz előlapján a hatalmas RF-bajonett tátong, mellette balra a felprogramozható funkciógomb (alapesetben a beállított rekeszértékre ugrasztja be a blendét), jobbra alul a vezetékes távkioldó aljzata, illetve középen az objektív reteszelését oldó gomb található. Van még infra-érzékelő és AF segédfény (LED-es). A redőny alaphelyzetben lezárva marad kioldás után, illetve a gép kikapcsolásakor, de a menüben be lehet állítani ennek ellenkezőjét is, ha épp azt szeretnénk.
A hátoldalon a 3,2”-os, 2,1 millió képpontos LCD látható, amit ki lehet hajtani, és el is lehet forgatni. Természetesen érintésérzékeny az egység, aminek hála a készülék akár teljes vezérlését is rajta keresztül végezhetjük. A menüben sem kell gombokkal bajlódnia senkinek, itt is segítségünkre van az érintőpanel.
Az EOS R5 tipikus Canon gép, a kezelőszervek elrendezése kapcsán kétely sem merül fel efelől. A gombok és tárcsák kiváló minőségűek, de nem is vártam mást ebben a kategóriában (a gyártó az EOS R5-öt picivel az EOS 5D Mark IV fölé sorolja). Ahol az EOS R-nél a sokak által utált érintősáv volt, ott most egy mini joystick található, amivel a fókuszmezőket mozgathatjuk, de ez az egység akár más funkciókat is képes ellátni (pl. képek nézegetésekor mozgathatjuk vele a kinagyított képrészletet). És amint már fentebb említettem, a nyomógombokat a közepesnél valamivel nagyobb kézméretűek tudják tökéletes kényelemben, fogásváltás nélkül nyomkodni.
A memóriakártyák foglalatának fedele a Canon gépekre jellemző módon nyílik: csak húzzuk hátrafelé a fedelet, ami eztán magától kinyílik. A fedél alatt az első foglalatba a CFexpress, a másodikba az UHS-II kompatibilis SD kártya illeszthető. Bár a készülék szépen elketyeg a gyors SD kártyákkal is (érdemes a 300 MB/mp sebességűeket választani), a 8K, illetve a „húsosabb” 4K tartalmakat csak a CFexpress-re menthetjük.
A tökéletes kompatibilitás érdekében érdemes a SanDisk memóriakártyáit választani
A gépváz alján semmi érdekes nem található, egyedül az USB aljzaton keresztül is tölthető 7,2 V-os, 2130 mAh (16 Wh) teljesítményű, LP-E6NH típusú akkumulátor lakosztálya került kialakításra. A fém állványmenet – természetesen – az objektív középvonalába került. A Canon EOS R5-höz teljes értékű portrémarkolatot lehet opcionálisan vásárolni (ráadásul kétfélét: míg a BG-R10 a „hagyományos” kialakítású, a WFT-R10B egy a fényképezőgépbe építettnél nagyobb hatósugarú WiFi modulos portrémarkolat).
Sokkal érdekesebb a fotómasina bal oldala (hátulról nézve bal), ahol a csatolófelület került kialakításra. Itt aztán van minden: mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet, USB Type-C, mikró HDMI mellett vakuszinkron aljzatot is kapunk. A csatlakozásokat összesen három porvédő gumifedél rejti, amelyek mind kényelmesen elforgathatók, így nem lesznek útban, ha vezetéket csatlakoztatunk az aljzatokba. A szemfülesek észrevehették azt a kis furatot, ami az USB csatlakozás fölött látható a képen: ez egy menet, amibe a kábelrögzítő csavarható, így nem húzhatjuk ki véletlenül a kábeleket.
Végül nézzük meg a váz tetőlemezét, ahol szintén számos érdekesség található! Balra, a vakusaru mellett a bekapcsoló tárcsa, valamint fölötte (előre felé) a beépített mikrofon rostélya látható, míg jobbra a vakusarutól az OLED technológiára épülő státuszkijelző és a további kezelőszervek helyezkednek el. A megvilágítás gomb rövid megnyomásával a legfontosabb paraméterek jelennek meg a kijelzőn, míg hosszabb nyomásra a kijelző megvilágítását aktiválhatjuk.
