Működés I.
Hogy azonnal láthassuk az E-M10 Mark III és az E-M10 Mark IV közti legfontosabb különbségeket, összeállítottam egy kis táblázatot, ahol a vastagon szedett paraméterekben „jobb” az adott készülék. Íme:
Kattints!
Ahogy azt már láthattuk, az E-M10 Mark IV-ben egy 20 MP-es szenzor játssza a főszerepet, ami bő 4 MP-el nagyobb felbontásra képes, mint az elődmodell lapkája. A jelfeldolgozó processzor maradt a régi csakúgy, mint az érzékenységi tartomány, ami ISO 200-25 600 közötti értékekre állítható a natív tartományban. Annak ellenére, hogy megmaradt a TruePic VIII, a Mark IV sebességét sikerült valamivel feljebb tornásznia a mérnököknek, így a mechanikus zárral 0,1 kép/mp-cel gyorsabb lehet a sorozatfelvételünk. Elektronikus zárral akár 15 kép/mp is elérhető, ami ebben a kategóriában igen jó értéknek mondható!
Kattints!
Az újonc beépített, 5-tengelyes képstabilizációja is hatékonyabb lett: 4 helyett 4,5 FÉ előnyre tehetünk szert általa. Sokak számára szintén fontos tényező lehet, hogy az E-M10 Mark IV akkumulátorát immár USB összeköttetésen keresztül, a fényképezőgépben hagyva is feltölthetjük. Ez a funkció olyan esetekben bír komoly jelentőséggel, ha épp kint vagyunk terepen, ahol nincs áramellátás, de van nálunk egy hordozható energiatár (powerbank), amire rádughatjuk a vázat.
Noha az AF-rendszer alapjában véve ugyanaz maradt, mint a Mark III-é (kontrasztérzékeléses, 121 mezős), azért az algoritmusokat felújították a mérnökök, így a Mark IV gép az E-M1X-től „kölcsönöz” pár apróságot, aminek köszönhetően a követőfókusza ígérkezik jobbnak. A próbák során valóban hatékonyabb volt mondjuk egy madár lekövetése, de csodákat ne várjunk el tőle, még mindig a nagyobb kategóriák nyújtják a jobb, gyorsabb élességállítást. Ezt viszont nem lehet az E-M10 Mark IV szemére vetni, hiszen alapjában véve egy „belépő kategóriás” masina.
Az Olympus OM-D E-M10 Mark IV kijelzőjét lefelé immár 180 fokban dönthetjük, így már lehet vele önarcképeket is készíteni, hiszen látjuk magunkat komponálás közben. A képernyő felbontása és mérete maradt a régi (1,04 millió képpont, 3”), de ha lefelé fordítjuk, a fényképezőgép automatikusan „szelfi” módba kapcsol, s virtuális kioldót, mozgókép felvételi gombot, valamint expozíciókompenzációt tesz ki rá. Kapunk továbbá egy „nyomógombot”, ami két másodperces önkioldóval három képnyi sorozatfelvételt készít.
Az E-M10 Mark IV-be a WiFi mellé már a Bluetooth modul is bekerült a repertoárba, így a vezeték nélküli összeköttetés okoseszközeinkkel hatékonyabban működhet (pl. folyamatos, alacsony energiaigényű kapcsolat, helymeghatározó adatok másolása stb.).
Egy – szerintem – nagyon hasznos szolgáltatása az E-M10 Mark IV-nek a perspektivikus torzítás korrekciója („Trapéztorz. komp.”), ahol már gépen belül módosíthatjuk a geometriai alakzatok (pl. épületek) perspektíváját, így nem lesz szükség utómunkálatokra.
Egy másik kedvenc, ami a tesztelés során használt M.Zuiko Digital ED 12-40 mm F2.8 PRO objektívvel karöltve is működött, a „Fókusz expozíciósor.”, amivel jócskán megnövelhetjük a mélységélességet (makrózásnál ez nagyon hasznos). A fókuszrétegezés során nem lehet paraméterezni a funkciót, az fix számú fotót készít, s a végső kompozit képet is a fotósnak kell összeraknia egy külön szoftver segítségével.
A „Többszörös exponálás” során két felvételt mos össze a készülék, de itt már van némi ráhatásunk a funkcióra, a fotós dolga nem merül ki a két kép elkészítésében, hanem a menüben kiválaszthatja az automatikus lépésközt, illetve az átfedést.
