Működés
„És milyen az AF-rendszer?” – kérdezik bizonyára sokan. Nos, a DC-S5-ben továbbra is a Panasonic DfD (Depth from Defocus) kontrasztérzékeléses fókuszrendszere található. Ennek az „ősét” még 2014-ben mutatták be a japánok a GH4-ben. Bár már sokszor le lett írva, álljon itt még egyszer, röviden a működési elv lényege, hogy jobban megértsük, miről is van szó: a fotómasina AF algoritmusa a jelenetben kontrasztkülönbséget fog keresni a kijelölt AF mező alatt, mégpedig úgy, hogy eközben folyamatosan állítgatja az objektív fókuszmotorját. A folyamatnak akkor van vége, ha a legnagyobb kontrasztkülönbséget sikerült megtalálni (ekkor lesz éles a kép). Önmagában ez a folyamat viszonylag lassú és működése közben pulzálást tapasztalhatunk (a téma elé és mögé fókuszálás miatt). Hogy ezen gyorsítsanak, a Panasonic ötlete az volt, hogy a rendszer működése közben megvizsgál két, a fókusszal különböző távolságban készített képet, és elemzi azok élességét, hogy aztán a kamera meg tudja határozni, az objektívet melyik irányba és mennyivel kell elfókuszálnia, hogy a téma éles legyen. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a váz ismerje az adott lencserendszer háttérelmosását minden gyújtótávolságon és rekeszálláson. Hogy minden egyes újonnan megjelenő objektív miatt ne kelljen folyamatosan firmware-t frissíteni a fényképezőgépen, ezeket az információkat a váz az optikától kapja meg a kommunikáció során. Szóval, ha DfD-zni akarsz, csak Panasonic objektívet használj!
Azonban a felhasználók ezt a rendszert sem találták tökéletesnek, és az évek során sok kritika érte a továbbra is pulzálós, és esetenként pontatlan működés miatt. A Panasonic mérnökei viszont nem akarják elengedni a DfD kezét, így az S5 esetében a manapság oly divatos „MI”, „mélytanulás” és társaikhoz nyúltak segítségül. Végül a gyorsabb feldolgozásnak és a gyorsabb érzékelőknek köszönhetően életképes lett a rendszer, ami macskák, kutyák és madarak mellett az emberi alakokat, fejeket és arcokat is nagyobb hatékonysággal ismeri fel. Ennek előnyét főleg a fókuszkövetéses sorozatfelvételnél, illetve a mozgóképek rögzítésénél érezhetjük, de a hagyományos témák fényképezésekor én nem vettem észre különbséget. Az S5 ugyanolyan sebesen fókuszált, mint a m4/3-os GX9 gépem.
Mivel a DC-S5-ben van WiFi és Bluetooth modul, ezért vezeték nélkül távvezérelve is használható a fényképezőgép. A Lumix Sync alkalmazás lehetőséget ad alacsony energiaigényű Bluetooth, vagy a gyorsabb WiFi kapcsolatra. Ha a gépet nem csak távvezérelni szeretnénk, akkor a WiFi jobb megoldásnak tűnik.
Teljes értékű élőképet nyújt az alkalmazás, szinte az összes paramétert megváltoztathatjuk az appon keresztül.
Például az expozíciós értékekre is szabad ráhatásunk lesz, és indíthatunk videofelvételt is egy koppintással.
Az alkalmazás menüjében elérhetővé válik a fotóstílus, a fénymérés módja, a képarány, a képminőség, a képméret, a HLG fotó, a nagyfelbontású mód, a különböző szűrők, a fókuszmód, a vakuvezérlés, a képsorok, az utólagos élességállítás, a videofelvétel minősége és formátuma, az NTSC/PAL közti váltás lehetősége, illetve a szelfi mód.
A videofelvételi módok teljes pompája
És persze fájlmásolásra is sor kerülhet, ha a memóriakártyáról átmentenénk egy-egy (vagy akár az összes) képet, illetve videót. A menüben kiválaszthatjuk, hogy mit másoljon át a rendszer a telefonra.
A Panasonic DC-S5 egyik (számomra) legkedvesebb szolgáltatása a „Nagy felbontású mód”, ahol XL (96 MP), illetve LL (48 MP) felbontású fényképeket készíthetünk akár kézből is. Ez a kompozit kép a már megszokott módon készül el: a fotómasina az adott expozíciós beállításokat használva szubpixelnyi szenzoreltolással készít összesen nyolc felvételt, majd ezekből rakja össze a végső produktumot.
Kattints!
Mivel a fotógép egyszerre egyetlen 24 MP-es felbontású felvételt készít, ezért a nagyfelbontású módot szinte egy „uborkásüveggel” is élvezhetjük, nincs szükség prémiumoptikákra, mint a natívan 100 MP-es gépszörnyek esetében. A fájlok mentésekor választható JPEG és/vagy RAW, ahol az előbbinél a kívánt minőséget is beállíthatjuk. A menüben választható, hogy a készülék a nagyfelbontású kép mellé a standard 24 MP-es verziót is mentse, de beállítható az expozíció késleltetése, illetve az elmosódás elkerülésének módja (gyakorlatilag ez az állvány/szabad kéz mód közti váltás). A nagyfelbontású módnál ISO 3200 a legmagasabb választható érzékenység, a záridő legfeljebb 8 mp lehet, míg a rekeszértéket F16-ig szűkíthetjük.
