A fotózás mára tényleg csak a milliomosok úri huncutságává vált?

A digitális éra az átlagember számára is meghozta a fotózás örömét, az alkotással járó belső békét. Egyre elérhetőbbé váltak a tükörreflexes digitális fotómasinák, és már a jobb minőségű objektívekért sem kellett olyan sokat fizetni, mint a filmes korszakban. Hatalmas löketet adott a fényképészetnek, hogy immár nem kellett a filmet laborba elküldeni, ha látni szerettük volna az ellőtt képkockát, a „digitális negatívot”, a RAW fájlt: egy átlagosnak mondható számítógépen, akár különösebb szakértelem nélkül is kényelmesen, gyorsan feldolgozhattuk az aznapi termést. A gyártók egyre több fényképezőgépet és lencserendszert adtak el, így egyre többet fektethettek a technológiák fejlesztésébe, s ezért a fotós termékek ára is egy elfogadható szintre állt be, amit még mi magyarok is megengedhettünk magunknak némi spórolás árán.

A digitális éra valamikor a 2010-es évek elején érte el csúcsát, pezsgett a fotós piac, a vállalatok szinte nem győzték gyártani a fotógépeket: kompakt, bridge, dSLR – mindegy volt, az emberek vittek mindent, mint a cukrot. Aztán szép lassan, sunyin, hátulról támadva az okostelefonok elkezdték fojtogatni a kompaktokat: 2015 környékén már egy okostelefon kameramoduljának is „elég jó volt” ahhoz a képminősége, hogy Átlag Sándor kétszer is meggondolja, érdemes-e egy havi bérét kifizetni egy olyan fényképezőgépért, ami a plusz költségen kívül egyrészt plusz terhet jelent kiránduláskor, másrészt egyáltalán nem nyújt többet képminőség terén, mint egy telefon. Persze, voltak, s vannak is kompromisszumok, de a kompaktok ellen szóló érvek – ahogyan azt láthatjuk is – a telefonokat hozták ki győztesnek.

A csúcskompaktok még tartották magukat egy darabig, de aztán nekik is lehúzták a redőnyt

A fényképezőgép gyártók legfontosabb bevételi forrása pedig pont ez a kategória volt. A kompaktokból sok-sok milliónyit el lehetett adni vaskosabb haszonnal, mivel a nagyobb, nehezebb, „komplikáltabb”, de elsősorban jóval drágább tükörreflexes masinákat (és az azokhoz szükséges objektíveket) elsősorban Fotórajongó István és Professzionális Károly vette – ők pedig nagyságrendekkel kevesebben voltak, vannak, mint Átlag Sándor, akinek tulajdonképpen elég lett volna egy kioldó a vázra, hogy meglője a százezredik képet Átlag Marcsiról a strandon, hogy aztán „alkotása” idővel a digitális enyészetté váljon. Átlag Sándornak a fényképei miatt nem is volt szüksége óriási teljesítményű számítógépre, hatalmas tárolókapacitásra, így nem kellett olyan beruházásokat eszközölnie, mint Fotórajongó Istvánnak, vagy Professzionális Károlynak.

Valószínűleg most egy darabig nem lesz ennyire zsúfolt a fotós táskám..

Elérkeztünk 2020-ba, amikor a gyártók forgalma világszerte már eleve erősen lecsökkent, hiszen a meggyilkolt kompakt kategória után egyre kevesebb belépő szintű dSLR fogyott (ugyanabból az okból kifolyólag, mint fentebb, hiszen közben a mobilok kameramoduljai és az ezeket működtető szoftverek is óriásit fejlődtek). A helyzeten a világjárvány csak rontott, mivel az emberek lebetegedtek, így nem volt alapanyag-, illetve alkatrészellátás, a gyártás akadozott, le-le állt. Ugyanakkor Fotórajongó István és Professzionális Károly sem fényképezett annyit, mint korábban, hiszen nem utazott sehova, még a lakásból sem nagyon mozdult ki, sőt, fotós munka sem nagyon akadt (rendezvényfotósok, utcai fotósok, esküvőfotósok a csőd szélre kerültek). Minek akkor a drága szettet bővíteni, cserélni? A gyártók újfent kaptak egy hatalmas pofont a sorstól, aminek következményeit láthattuk is (hogy csak két példát említsek: az Olympus eladta képalkotó üzletágát, a Nikon komoly leépítésekbe kezdett).

2021 sem indult túl rózsásan, a vállalatok valószínűleg válságstábokat állítottak fel, hogy ötleteket gyűjtsenek a túlélés érdekében. Közben persze igyekeztek mosolygós arcukat mutatni, folyamatosan beszámoltak terveikről, s aki tehette, újabb termékeket is bemutatott. Azonban mindnyájunknak nagy árat kell fizetnie azért, hogy életben maradhasson a fotós iparág: az egyre csökkenő eladások miatt a gyártók áremelésre kényszerülnek, hiszen az alapanyagok beszerzése is nehezebbé, drágábbá vált (világjárvány, ugye, meg ha többet rendelsz, olcsóbban kapod), s több hasznot kell termelniük, hogy fenntarthassák a status quo-t. Sajnos, az emberek fizetése azonban nem nőtt, sőt, sokan annak is örülnek, hogy egyáltalán van még munkahelyük, így senkitől nem várható el, hogy most induljon el gépet, objektívet, rendszert, kiegészítőt vásárolni.

Tehát nem csak az infláció miatt emelkednek az árak, hanem az életbenmaradás biztosítása végett is. Aki pedig most szerez be magának új jószágokat, azt valószínűleg ez a második éve tartó válság sem nagyon rázta meg (ha egyáltalán). Kik ezek az emberek? A válasz elég egyértelmű: a gazdagok és a szupergazdagok. A történet többi részét pedig mindenki össze tudja magának rakni.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...