Azt valószínűleg már mindenki kívülről fújja, hogy mióta az Apple lerántotta a leplet az első iPhone-ról, azóta a fényképezőgépek piaca szép lassan, majd egyre gyorsuló tempóban elkezdett zsugorodni, s a gyártók egyre kevesebb terméket tudnak eladni. Pár éve a kompaktokat vitte el az okostelefonba szerelt kameramodul, hiszen már „elég jó” volt a képminősége ahhoz, hogy kiváltson egy „szappantartót”, ami ráadásul helyigénye miatt is plusz nyűgöt jelentett a családot körbekattogó apucinak, anyucinak – az pedig csak cseresznye a torta habján, hogy a telefon kameravezérlő szoftverét általában könnyebb kezelni, mint akár egy kompakt fényképezőgépet.
A fényképezőgép gyártók megpróbáltak reagálni a kialakult helyzetre, kivették az alsókategóriás gépeket a kínálatukból, elkezdték a „luxus” szintű kompaktok gyártását, amelyekkel ideig-óráig még sikereket is el tudtak érni. Egyesek azzal kísérleteztek, hogy hatalmas érintőképernyőt tettek a fényképezőgépek hátoldalára – ezek a hibridek pedig általában halva született jószágok voltak, hiszen a klasszikus fotóst elriasztotta a(z analóg) kezelőszervek hiánya (csak a képernyő tapogatásával lehetett bármit elérni), az okostelefonnal kattogónak pedig túl nagy, nehéz volt egy ilyen gép, ráadásul újfent plusz teherként kellett cipelni kiránduláskor.
Aztán az évek során megjelentek újabb ördögi fogalmak, mint például a Mesterséges Intelligencia, a gépi tanulás, a mélytanulás, a neurális hálózatok stb. A telefonok folyamatos online léte és az egyre nagyobb adatátviteli sebesség pedig olyan lehetőségeket nyitott meg az okostelefonok képalkotása előtt, amilyenről egy klasszikus fotógép még csak nem is álmodhat! A klasszikus fotómasinákat védők érvei közt örök fegyvertény a körömpiszoknyi szenzor, a miniatűr, műanyaglencsés, gyenge képminőségű optika, a nagy zaj, a nem cserélhető „objektív”, ám az elmúlt években a telefongyártók ezekre is frappáns válaszokat adtak: megjelentek a nagyobb szenzor (akár 1”-os is) köré épített kameramodulok, a többféle lencsével szerelt modulok és – persze – a különféle képjavító algoritmusok, amelyek ügyes szemfényvesztéssel alakítják új az elkészített fotót, hogy az hihetetlenül jó minőségű legyen.
És igen, megérkeztünk a számítógépes képalkotás korába, ahol egy kisebb képérzékelővel és egy egyszerűbb, pár lencséből összerakott optikával is lehet már olyan fényképeket lőni, ami még a tíz-tizenkét évvel ezelőtti APS-C lapkás tükörreflexes gépeket is megszorongatná. S hogyan érik el ezt a gyártók? A fentebb említett szoftveres trükkökkel! Képrétegezés és mélytanulás alkalmazása az alacsony zajszint és a magas képrészletesség elérése érdekében, hatalmas natív felbontás a zoomoláshoz (100+ MP-es szenzornak egy kis területéről menti le a szoftver az adatokat), szoftveres képkorrekció a színhiba és a geometriai torzítások kijavításáért, és még sorolhatnám. A szoftverek, a képalkotó algoritmusok, sőt, az apró szenzorok technológiái is folyamatosan fejlődnek, így egyre jobb képminőséget várhatunk a csúcstelefonoktól a jövőben is.
A fényképezőgép kiegészítőket gyártó cégek is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az okostelefonokra: megjelentek az USB-n keresztül csatlakozó mikrofonok, vakurendszerek, de egyre több olyan tokot kapni, amihez számtalan kiegészítő csatlakoztatható, mint például előtétlencsék, vagy kisebb LED lámpák filmkészítéshez. Egyre több telefontartó jelenik meg, amelyeknek köszönhetően a telefont akár komoly háromlábra is csavarhatjuk – a lehetőségeknek gyakorlatilag csak képzelőerőnk szab határt!
S akkor még nem is említettem a közösségi hálót, a különféle platformokat, ahová egy okostelefonnal azonnal feltölthető az elkészített fénykép, videó, ahol a „fotós”, az „operatőr” azonnal bezsebelheti az ismerősöktől, követőktől járó elismerést legfrissebb kreációjáért. Szóval igen, a zsebünkben lapuló szuperszámítógép valóban kinyírta az Átlag Jánost megszólító fényképezőgépek piacát, de aki kicsit is komolyabban foglalkozik a fényképészettel, a képalkotással, akinek nem elég csak egy kattintás a nyaralásról, aki hivatásszerűen foglalkozik a fotózással, az továbbra sem a telefonjával fogja elkészíteni azt a bizonyos felvételt, hanem egy komoly céleszközzel, a fényképezőgéppel! Kérdés, persze, hogy ez a maréknyi „dinoszaurusz” képes és hajlandó lesz-e eltartani a még megmaradt gyártókat, s mikor érjük majd el azt a határvonalat, amikor már egyszerűen nem éri meg a különálló fotós szett fenntartása, és a telefonok képminősége is olyan szintre jutott, hogy „már elég jó” lesz ahhoz, hogy akár egy komoly munkát is elvégezhessünk velük.
