Bizonyos pletykalapok szerint a Nikon állítólag hamarosan kiad egy a Z 50-hez tartalmilag nagyon, külsőleg viszont egyáltalán nem hasonlító fényképezőgépet, amit a források szerint Z-Fc-nek fognak hívni. Az újdonsült masina lelke egy APS-C méretű képérzékelő lesz, de a legfontosabb tudnivaló a gép kapcsán mégsem a műszaki tartalom, hanem sokkal inkább a külseje: a Nikon mérnökei egy klasszikus, a régi filmes tükörreflexes fotógépekre hajazó MILC-et szeretnének piacra dobni. A vázon a legfontosabb paraméterek (záridő, ISO-érték, expozíciókompenzáció stb.) saját, dedikált tárcsákat kaphatnak, s az elektronikus kereső is egy szép, hangsúlyos „púpban” helyezkedne el a váztest tetején.
Kép forrása: Nikon
A retró irányzatot követő készülék hallatán sokan kételkedni kezdtek, hogy valóban erre van-e szüksége a cégnek, illetve a rajongóknak. Nos, a Nikonnak nem ez lenne az első digitális alapokra épülő retró (hatású) fényképezőgépe, hiszen a full frame lapkás Df még anno 2013-ban mutatkozott be a nagyérdeműnek, és komoly rajongótáborra tett szert az évek során. Nyilván nem tömegeket akart vele megszólítani a japán gyártó, hanem olyan réteget, akinek a fényképezés során nem csak a téma felkutatása, meglátása és a komponálás nyújt örömöt, hanem maga a gép kezelése, érzete is. Ez a klasszikus, avagy retró küllem egyébként nem új keletű dolog, ráadásul több gyártó is komoly sikereket ért és ér el vele (lásd például a Leica, vagy a FujiFilm kínálatát).
Digitális, elektronikus „képalkotó kacatból” van bőven, s nagyon úgy tűnik, hogy a piac egyre inkább szakosodik, illetve egyre inkább a szélsőséges igények kielégítése felé fordul. Immár nem elég csupán a képalkotó folyamat kielégítésére koncentrálni, arra képes bármilyen modernebb okostelefon, hanem rá kell repülni az érzelmekre, a kezelés örömére, a műszaki tartalom megfelelő tálalására. Magyarán mondva: a kütyüimádó technokratákat is meg kell szólítani valamivel. De ki is lehet pontosan a célcsoport? Nos, egyrészt az „oldtimerek”, akik még az analóg világban nőttek össze kedvenc SLR vázaikkal, másrészt az újoncok, akik már rájöttek, hogy az okostelefonnal bár remekül el lehet kattintgatni, meg lehet örökíteni egy-egy pillanatot, az igazán élvezetes és művészi képalkotásra már csak az ergonómiai zsákutca jellegű felépítésük miatt is alkalmatlanok.
Szerintem nem csak a fenti két csoportnak nyújthat örömöt egy „retró” külsejű és felépítésű fényképezőgép, hanem a profiknak is, akik a dedikált kezelőszerveknek köszönhetően csukott szemmel is összpontosíthatnak a lényegre, a fényképezésre. Persze, az érintőképernyő praktikus újítás, de rázsúfolni a funkciókat nem biztos, hogy segíti a fotóst, sőt. Remélem, a Nikon tényleg kiad egy klasszikus kialakítású vázat, s azt is remélem, hogy sikere lesz vele!
