Samyang AF 24 mm F1.8 FE – nem hittem a szememnek!

Külsőségek, paraméterek és funkciók

Amikor a Samyang bejelentette legújabb objektívjét, az autofókuszos AF 24 mm F1.8 FE-t, akkor csak legyintettem, hogy ez is csak egy újabb fix gyújtótávolságú, nagylátószögű lencserendszer a sok közül. Miután azonban elolvastam az objektív leírását, igencsak kíváncsi lettem, hogy vajon milyen lehet a használatban. A Samyang AF 24 mm F1.8 FE ugyanis egyáltalán nem egy szokványos „üveg”, hiszen a gyártó olyan dolgokat állít róla, ami a sokkal-sokkal drágább optikák esetében sem „a gyári repertoár része”! De megint a közepébe akarok vágni a dolgoknak, haladjunk csak szépen, sorban!

A gyári szett része az objektív, két védőkupak (első és hátsó sapka), egy félkemény tok (cipzáras), valamint egy Napellenző. A Samyang AF 24 mm F1.8 FE nyolc csoportba rendezve összesen tizenegy darab lencsetagot tartalmaz, amelyek közül hét darab különleges kialakítású (2 db aszférikus, 3 db HR, 2 db ED). Az üvegfelületeket UMC bevonattal gőzölték fel, így a becsillanások, belső tükröződések előfordulása minimális, cserébe a kontraszt jó kemény. A legkisebb tárgytáv 19 cm (a szenzorsíktól mérve), a legnagyobb nagyítás 0,21-szeres. Az F1.8 és F22 közti értékekre szűkíthető blende írisze kilenc lamellából lett kialakítva. A 71,5 x 65 mm-es terjedelemhez 230 grammos tömeg társul, szóval nem egy ólomsúlyú óriással állunk szemben, az már biztos.

Az 58 mm-es szűrőmenettel ellátott objektívet a full frame, avagy 36 x 24 mm-es képérzékelők kirajzolására tervezték, ahol 83,7°-os látószöget kapunk (APS-C érzékelős gépeken ez 60,9°-ra csökken). A termék kizárólag Sony E bajonettel készül, szóval a más gyártmányú gépekkel operáló fotósok (egyelőre?) hoppon maradtak. Az automatikus élességállításért egy STM léptetőmotor felel, ami halkan és kellemesen gyorsan végzi a feladatát. Élesben használva az AF pontos és gyors, néha viszont kicsit előre-hátra mozogva keresi a kapaszkodót a témán, de ilyenkor csak nyomjunk rá újból a kioldóra, és meg lesz az a fókusz!

Az alapszintű szigetelésekkel ellátott optika tubusán a fókuszgyűrűn kívül megtalálható egy felprogramozható nyomógomb, illetve egy „CUSTOM” egyedi kapcsoló, aminek két pozíciója van (ezek közt váltogatva más-más funkciót kap az elektromechanikus fókuszgyűrű, így például a blendevezérlést is rábízhatjuk). AF/MF kapcsoló nincs, a fókuszmódot továbbra is a vázon kell kiválasztani. A Samyang AF 24 mm F1.8 FE kompatibilis a Sony vázak képkorrekciós módjaival (geometriai torzítás, színkorrekció stb.), de ezek csak a JPEG állományokra lesznek hatással.


Gumigyűrű akadályozza meg a por és a nedvesség beszivárgását a szettbe

A Samyang AF 24 mm F1.8 FE mérete és kis tömege kapcsán tökéletesen passzol a Sony A7-es gépeire, de az APS-C lapkás masinákkal sem borul fel az egyensúly. A kezes kis jószág kezelőszervei kissé filigrán kialakításúak, állandóan attól féltem, hogy letörök, tönkreteszek valamit – kiderült, hogy félelmeim – szerencsére – alaptalanok voltak.

Nos, térjünk vissza a cikk elején írtakhoz, ahol szóba hoztam bizonyos funkciókat. A fenti bekezdésekben már említettem a „CUSTOM” kapcsolót és a fókuszgyűrű alternatív módját, de a szokásos módon, a váz menüjében felprogramozható nyomógombnak is van egy teljesen egyedi szolgáltatása, ami kifejezetten a csillagfotósoknak szól! Az objektív váz közeli végén (ahol a bajonett van) található egy többszínű LED. Ennek csillagfotó módban lesz szerepe, ugyanis ez a fény mondja meg nekünk, hogy jó helyre fókuszáltunk-e. Aki már próbált mondjuk egy koromfekete tisztás, vagy mező közepén állva csillagfotókat készíteni, az bizonyára konfrontálódott már a legnagyobb ellenséggel, a megfelelő élesség megtalálásának problematikájával.

Míg távcsöveknél segédeszközöket alkalmazhatunk az élességállításhoz (mint például a Bahtinov maszkot), addig a fényképezőgépeknél jó esetben csak az élőképre és annak kinagyítására tudunk támaszkodni. Ráadásul, ahogy öregszünk, úgy romlik a látásunk, s az évek múltával szép lassan, de biztosan búcsút inthetünk a közellátásnak. Az élőkép segítségével való fókuszálásnál pedig nem minden esetben elég a pluszos szemüveg, gyakran látni nagyítót is az asztrofotósok kelléktárában. És itt jön képbe a Samyang AF 24 mm F1.8 FE óriási újítása: automatikusan ráállhatunk az „igazi” végtelenre, azaz valóban pontszerű, éles csillagokat láthatunk majd a keresőben és az elkészült képeken!

A folyamat a következő: miután rácsavartuk az objektívet a kikapcsolt fényképezőgépre, tartsuk benyomva a funkciógombot az objektív tubusán, majd eközben kapcsoljuk be a fotógépet. A lencserendszer LED-je vörösen kezd el világítani, majd egy kis idő után átvált zöldre, ami azt jelenti, hogy az optika a végtelenre állt.

Ilyenkor az AF automatikusan kikapcsol, és csak manuálisan lehet élességet állítani, azonban ha valamilyen okból kifolyólag „elmászna” a végtelenünk (például véletlenül ráfogunk a fókuszgyűrűre, és az picit elfordul), csak nyomjuk meg újra röviden a nyomógombot az objektíven, s az újra rááll a végtelenre. Gyárilag előre be van állítva a végtelen, de ha nem felelne meg ez az érték, akkor ugyanígy indítsuk el az asztrofotó módot, tekerjük a fókuszgyűrűt a kívánt pozícióba, majd kb. 3 másodpercig tartsuk nyomva a FN gombot a lencserendszeren. A fényképezőgép kijelzője röviden villan egyet, majd a LED a tubuson zöldre vált – már fel is programoztuk és beírtuk az új értéket az objektív EPROM-jába! A Samyang egyébként egy könnyen érthető videót is készített a folyamatról:

A használatból eredő észrevételek:

Igazából csak egy észrevételem van a Samyang AF 24 mm F1.8 FE kapcsán: a csillagfotó mód során mindenképp ellenőrizzük, hogy a gyárilag beállított végtelen valóban éles képet eredményez-e, ugyanis nálam némileg korrigálni kellett a beállításokat. Ennek mértékét az alábbi kép mutatja be:

Kattints!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...