Bevezető, külsőségek
Viszonylag későn, 2018 márciusában találkozhattam először személyesen a FujiFilm új középformátumú rendszerével; anno a GFX50S vendégeskedett nálam pár napig, de már akkor is láttam, hogy ez az új rendszer egy igazi sikertörténet lehet a gyártó részére. Amikor aztán később, 2018 szeptemberében megjelent a GFX50R, menthetetlenül belehabarodtam a Fuji ökoszisztémájába. Azóta is figyelem a japán gyártó középformátumú rendszerének fejlődését, ami tulajdonképpen egy nap alatt átvette az uralmat ebben a piaci szegmensben.
Időközben megkaptuk a 102 MP-es GFX100 fényképezőgépet, ami a konkurencia koporsójába az utolsó szeget is beverte. Ezután már igazából nem is lett volna szüksége rá a Fujinak, de rendszerük további népszerűsítése végett letették elénk „a világ legkedvezőbb árú” középformátumú fotógépét, a GFX50S II-t. Időrendi sorrendben pedig a GFX100 és a GFX50S II között mutatkozott be jelen cikkem főszereplője, a GFX100S, amely ugyanazt a 102 MP-es képérzékelőt kapta, mint zászlóshajó fivére, a GFX100.
Érdekes koncepciót követ a GFX100S, mert nem csak a legkedvezőbb árú, hanem az egyik legkecsesebb középformátumú gép is egyben. Még a GFX50S-nél is kisebb, azaz elsősorban vékonyabb, ugyanis kisebb terjedelmű akkumulátor látja el energiával a vázat. A váztest tetején beépített elektronikus keresőt találunk, amelynek optikai benézője fix állású, tehát nem lehet többféle szögben állítani, elforgatni, mint a GFX50S opcionális egységét.
Nagy, kényelmes a szemkagyló
A GFX100S hátoldala is valamivel egyszerűbb kialakítású, mint a GFX50S-é: a tervezők elhagyták a négyirányú kurzoregységet, ami azért hasznos része lehetett volna a kezelőfelületnek (feltételezésemmel a GFX50S-ből, illetve annak kezeléséből indulok ki). Megmaradt az apró botkormány, ami jelen verzióban könnyebben kezelhető, mint elődje: az ujjunkkal találkozó felület érdesített és nagyobb lett. A gyártó megtartotta a kényelmes, jó fogású markolatot, aminek hüvelyktámaszán a gyorsmenüt aktiváló gomb található. A költségek lefaragásának szerencsére nem esett áldozatául az alakváltókat megszégyenítő kijelző, ami sokféle pozíciót képes felvenni:
Kattints!
No, de megint elvesztem a részletekben, még mielőtt a fotómasina frontoldalával foglalkoztam volna: a GFX100S-nél is a lehető legletisztultabb ez a felület, így az objektív reteszkioldója mellett csak egy funkciógomb és az AF segédfény található itten – no, meg persze a FujiFilm G-bajonettjének nem kicsi nyílása.
A váz bal oldalában találhatók az aljzatok (3,5 mm-es mikrofon bemenet, 3,5 mm-es fejhallgató kimenet, USB-C, HDMI, vakuszinkron), amiket két gumifedél véd a szennyeződéstől. A markolat oldalában lett elhelyezve a két memóriakártya foglalat. Ezeket legfeljebb UHS-II besorolású SD kártyákkal tudjuk használni, a GFX100S még nem kezeli az UHS-III sebességű (maximum 624 MB/mp) egységeket, ami azért a 200 MB-os RAW fájlok miatt nem lett volna hátrány. Persze, itt azért meg kell jegyeznem, hogy eddig még élőben nem találkoztam UHS-III SD kártyákkal, s valószínűleg a Fuji illetékesei is ezért inkább a jóval elterjedtebb forma mellett döntöttek.
A gépváz tetején, az EVF púpjától balra – balról jobbra haladva – a módválasztó tárcsát, az álló-/mozgókép választót találjuk, míg jobbra tőle a kellemesen méretes státuszkijelzőt, két felprogramozható funkciógombot, illetve a kioldót, a bekapcsolót, valamint az expozíciókorrekcióért felelő nyomógombot.
A váz alján a szokásos kép fogad: az optikai középvonal alá helyezett, fém állványmenettel és a markolatban kialakított akkufach ajtajával találkozhatunk.
A külső tényezőknél sokkal érdekesebb viszont a képminőség, amire a FujiFilm GFX100S a megfelelő objektívekkel képes! 102 MP már nem gyerekjáték, a pontosan 11 648 x 8736 aktív pixel bőven rendelkezik olyan tartalékkal, amiről kisebb felbontású, kisebb érzékelővel szerelt fotómasinák még álmodni sem mernének. Nézzük, mire képes a GFX100S képalkotó rendszere!
