Pici, tömzsi mindenes: a Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | C bemutatója

Mondhatni irigykedem az APS-C szenzoros Sony vázak tulajdonosaira: a Sigma újdonsága egy igazi kis mindenes lett, ami egyrészt lefedi az általános gyújtótávolsági tartományt (ekv. 27-75 mm), másrészt minimális tárgytávolságának (12,1-30 cm a szenzorsíktól mérve) hála akár makrózásra is nagyszerűen használható – persze, az sem elhanyagolható tényező, hogy a teljes zoomtartományban F2.8-ról indul a móka!

A Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | Contemporary tehát a kisfilm méretű képérzékelőknél kisebb lapkák kirajzolására lett tervezve (lásd később); a gumiobjektív tubusában tíz csoportba rendezve összesen 13 lencsetag található, amelyek közül 1 db SLD, illetve 3 db aszférikus kialakítású. A belső élességállítású fókuszrendszert egy léptetőmotor hajtja, ami kompatibilis a Sony nagysebességű fókuszmódjaival, illetve a DMF és AF+MF funkciókkal. A frontlencsét ellátták a mérnökök a Sigma Super Multi-Layer Coating bevonatával, ami nem csak a képminőséget fokozza (keményebb kontraszt, kevesebb becsillanás), hanem védelmi feladattal is rendelkezik: lepergető hatásának hála könnyebben eltávolítható felületéről a szennyeződés.


Ha nagyon odafigyelünk, láthatjuk, hogy a frontlencse körül ott van a típusfelirat

A hét darab lekerekített alakú lamellából álló íriszt egészen F22-ig lehet szűkíteni; a legnagyobb nagyítási arány 1:2,8, a legkisebb tárgytáv pedig, ahogyan fentebb is említettem, 12,1 és 30 cm között változik a gyújtótávolság függvényében. A szűrőmenet átmérője 55 mm, az objektív terjedelme 65,4 x 74,5 mm, tömege csupán 290 gramm. Természetesen ez az objektív is kompatibilis a gyártó UD-11 típusú USB dokkolójával, aminek közreműködésével az optika több paraméterét is személyre szabhatjuk, illetve a firmware-t frissíthetjük. A 18-50 mm F2.8 DC DN | Contemporary kompatibilis továbbá a fényképezőgép képkorrekciós rendszerével, mint például a színhibákat, a geometriai torzításokat, vagy a peremsötétedést kiigazító funkciókkal.

A Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | C L-bajonettel, illetve Sony E foglalattal rendelhető – nálam az utóbbi változat járt, amit egy Sony A7 III vázon tehettem próbára. Amint az a fenti képen is látható, a kis Sigma igen egyszerű felépítésű, a tubuson a fókusz- és a zoomgyűrűn kívül mást nem találunk, így az AF és az MF közti váltást is a váz menüjében kell végrehajtani. A fényképezőgéphez közelebb eső gyűrűvel végezhető az élességállítás; ez a bordázott vezérlőegység műanyagból készül, s kissé nehézkes szemhez emelt géppel kitapogatni, mivel szintben van a tubus felületével. A zoomgyűrű gumírozott, akár nedves kézzel is jól forgatható.

Az objektív leghátsó lencsetagja tubust záró szerepet is játszik, így az zoomoláskor sem mozdul el pozíciójából. A bajonettet gumigyűrű veszi körbe, ami megakadályozza a por és a nedvesség bejutását a rendszerbe.

A kis Sigma még a nem túl nagy Sony A7 III vázon is pindurkának látszik; valóban nagyon jó lehet vele az egyensúly egy APS-C lapkás fotógépen. Az objektív egyébként igen „tömör” hatású darab, a műanyagok nagyon jó minőségűek, a belső tubus simán, de passzentosan jár, még lóbálva sem zoomol ki magától. Az egész egy olajozott gépezet benyomását kelti.

A lencserendszer hossza körülbelül 2,5 centiméternyit változik a gyújtótávolság két vége között, s még 50 mm-es állásban sem mondható terebélyesnek. Lássuk, hogyan rajzol a Sigma újdonsága!

Míg 18 és 24 milliméteren hordótorzítás látható, s 28 mm-en teljesen egyenes a kép, addig 30 mm fölött párnatorzítás lép fel. A torzítások mértéke nem vészes, ráadásul egyenletes a görbület, így könnyen korrigálható (nincs „bajusz-hatás”). Az Adobe Camera RAW 14.0.0.950-es verziója még nem ismerte a Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | C-t, így nem található meg benne a képkorrekciós profil.

A passzentos, kiváló minőségű kivitelezésnek hála zoomoláskor nem esik ki a középpontból az optika, nagyjából a teljes tartományban ugyanott található a kép közepe.

Meglepő módon a fókuszlégzés sem volt zavaró mértékű, azaz még filmfelvétel közben, fókuszhúzáskor sem fog észrevehetően megváltozni a látószögünk.

A Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | Contemporary nem egészen parfokális, tehát nem marad meg végig élesnek a kép, ha például 50 mm-en manuálisan élesre állítjuk azt, majd gyújtótávolságot váltunk. Számos gumiobjektívnél van ez így, nem hibáról van szó.

Mivel full frame vázon próbálhattam ki a Sigma optikáját, a készülék menüjében be volt állítva, hogy APS-C méretre tervezett objektív érzékelése esetén automatikusan alkalmazza a képvágást, ami hibátlanul meg is valósult. Semmiféle képkorrekciót nem engedélyeztem a menüben, igaz, azoknak nem is lett volna látszata, mivel mindig kizárólag RAW-ban fényképezem. A peremsötétedés a teljes zoomtartományban jelen van, de hatása – érthető módon – elsősorban a kisebb gyútávokon jelentkezik erőteljesebben: 18 és 24 mm-en F8-tól tűnik el, 28 és 35 mm-en F6.3-as, illetve F5.6-os rekeszértéktől válunk meg tőle. 50 milliméteren kb. F4.5 mondható már „tisztának”. Az animációkat méretük miatt feltöltöttem a fájlszerverre, ide.

Kattints!

Természetesen azt is megnéztem, mennyire éles a Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | C képe. Ehhez a megszokott tesztábrát vettem elő, s masszív háromlábú állványról, 2 mp-es kioldóval, manuális élességállítással exponálgattam végig a blendesort. A kép közepe a teljes tartományban általában már F2.8-on is éles, F4-től pedig borotvál a kis optika. A full frame vázon a diffrakció képlágyító hatása is csak viszonylag későn, F13 körül kezd mutatkozni. A sarkokban F4.0-től már makulátlan a kép.

Kattints!

24 milliméteres állásban nagyjából ugyanez mondható el, itt talán még picit keményebb a kontraszt nyitott blende mellett, mint 18 mm-en. A sarkokban már F2.8-cal is hibátlan a kép.

Kattints!

Érdekes, hogy 28 mm-en a képsarkok F4.5-F5.6 között alakulnak át tökéletessé. A kép közepe viszont már F2.8-on is borotvaéles.

Kattints!

35 milliméterre ugyanaz érvényes, amit a 28 mm-es értékhez írtam. Lássuk, hogyan fest a kép a zoom végén, 50 mm-en:

Kattints!

A kép közepén F4.0-re rekeszelve kapunk tökéletes eredményt, a sarkokban pedig F4.5-F5.6 mellett mondanám hibátlannak a rajzot.

Az érdekesség kedvéért kipróbáltam azt is, mekkora képkört rajzol az objektív, ha kikapcsolom a menüben a képvágást, és a teljes 36 x 24 mm-es szenzort használom a képalkotáshoz. Látható a fenti animáción, hogy a kis Sigma „igazi” APS-C-s üveg, tehát csak a full frame-től kisebb érzékelőket rajzolja ki ténylegesen. A képmintákat itt találjátok.

Kattints!

Értékelés

Nagyon kellemes meglepetést okozott a Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | Contemporary, sőt, kicsit irigykedem is az APS-C vázzal rendelkezőkre, hiszen egy remek, sokoldalúan használható standard zoomot kaptak a japán gyártótól. Szinte már makrózni is lehet az objektívvel, de a kis tárgytáv mellett további pozitívum a már nyitott rekesszel is éles, kontrasztos rajz, a csekély mértékű színhiba (lásd képminták), a fürge, teljesen néma fókuszálás, s nem utolsó sorban a minőségi, „tömör”, passzentos felépítés.

Noha a teljes objektív nem rendelkezik az Art sorozat tagjaihoz hasonló, teljes körű szigeteléssel, a masszív, bronzból kialakított bajonettnél biztosan nem jut be semmi „kártékony” elem a rendszerbe, ami a szigetelő gumigyűrűnek tudható be. A Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | C árának is örülhetünk, hiszen bruttó 180 000 forintért már haza is vihetjük magunkkal. Tőlem a „Kedvenc” bilétát is kiérdemelte!

Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | C

A Sigma 18-50 mm F2.8 DC DN | Contemporary objektívet a Sigma hazai képviseletétől kaptam bemutatóra; a lencserendszer honlapja itt található.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...