Június elsején mutatta be hivatalosan legújabb ultra nagylátóját a Sigma: a 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary L-bajonettel és Sony E véggel vásárolható meg, s hozzám végre megérkezett a Sony verzió, hogy jól le is tesztelhessem! Az optika kirajzolja a 36 x 24 mm-es képérzékelőket, így a már bevált Sony A7 III vázammal járathattam meg a kis „tömör gyönyört”. De mielőtt még belekezdenék a tapasztalataim leírásába, lássuk a száraz adatokat, hogyan épül fel ez a lencserendszer, s mik a pontos műszaki paraméterei, jellemzői:
A belső zoomolású, belső élességállítású, így a gyújtótávolság megválasztásakor és fókuszáláskor méretét nem változtató objektív tubusában tizenegy csoportba rendezve összesen 16 lencsetag található, melyek közül öt FLD, négy pedig aszférikus kialakítású. Az élességállításért egy léptetőmotor felel, ami némán és fürgén végzi a dolgát. A csupán 450 grammot nyomó, 77,2 x 100,6 milliméter kiterjedésű objektív szűrőmenetének átmérője 72 mm. A többrétegű bevonatokkal ellátott lencsefelületek a szellemképeket eliminálják, és a kontrasztos képet garantálják.
A Sigma 16-28 mm F2.8 DG DN | C kompatibilis a fényképezőgépek képkorrekciós funkcióival, azaz kihasználhatjuk JPEG-ben való fényképezéskor a peremsötétedés, a geometriai, illetve a színhibák korrekcióját. A lencserendszerrel használható továbbá a DMF és az AF+MF fókuszfunkció, de válthatunk lineáris és nem-lineáris kézi élességállítási módok között is. A Sigma újdonsága – természetesen – kompatibilis a gyártó USB dokkolójával (USB DOCK UD-11), azaz a finomhangolásokat és a firmware frissítését otthonunk kényelmében is elvégezhetjük rajta (természetesen a vezérlőszoftvert vázon keresztül is lefrissíthetjük).
Kattints!
A 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary blendéjének íriszét kilenc lekerekített lamella alkotja, ami kifejezetten kellemes bokeh-t eredményez (lásd majd a képmintákat). A gumigyűrűvel körbevett masszív bronz bajonett biztosítja a csepp és por elleni szigetelést, ám az objektív teljes szigeteltsége azért nem éri el az „Art” széria tagjain alkalmazottat. Ahogyan fentebb írtam, mind L-bajonettel, mind pedig Sony E véggel kapható a 107-75,4°-os látószögtartományt nyújtó objektív, de szerintem érdekes lenne látni Canon RF, vagy Nikon Z véggel is. Gyári tartozékként jár mellé a két védőkupak (LCR II és LCF-72 III), illetve a virágszirom alakú Napellenző (LH756-01).
A frontlencsét körbeölelő lemezen a gyártó diszkréten tüntette fel az objektív típusát, illetve a „Made in Japan” feliratot – nem üvölti semmi, hogy „lopj el!”. A nagy kezdő F-érték és a 16 milliméterről induló gyújtótávolság ellenére meglepően kicsi a frontlencse átmérője.
Bár a lencserendszer hossza nem változik sem fókuszáláskor, sem pedig a gyújtótávolság megválasztásakor, a hátsó lencsetag egyre jobban behúzódik a tubusba, ahogyan 16-ról 28 mm felé forgatjuk a zoomgyűrűt. A hátsó lencsetag tehát nem lát el szigetelő feladatkört.
A tubuson a fókusz- és a zoomgyűrűn kívül csupán az AF/MF közti váltásért felelős kapcsolót találjuk – igazából mást nem is nagyon lehetne elképzelni rajta. Talán egy szabadon felprogramozható nyomógomb még elfért volna, de ne keressük a csomót a kákán..
Bár a számadatok alapján már kialakulhat bennünk egy elképzelés a méretekről, de egy fotó többet ér ezer szónál: a Sony A7 III-ra felcsavarva látható csak igazán, hogy milyen kicsi ez az objektív! Az pedig óriási pluszt jelent, hogy hagyományos szűrővel is ellátható, nem kell költséges tartó/keret és méregdrága lapszűrő.
A külsőséges és műszaki adatok után lássuk, hogyan teljesített az optika! Kezdjük a megszokott módon a geometriai torzítással:
Bármiféle képjavító profil betöltése nélkül 20 milliméterig hordótorzítás látható, majd 22 mm-tól párnatorzításba csap át a jelenség. Azonban a fényképezőgép menüjében található képkorrekcióval azonnal kijavíthatjuk egyebek mellett a torzításokat is, ha JPEG-ben képelünk. RAW formátum esetében sem kell kétségbe esni, mivel az ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW aktuális verziója (14.4.1.1122) már ismeri a Sigma 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary-t, így a profil aktiválásával minden képjavítás aktiválódik. Ekkor így néznek ki a négyzetrácsos képek:
Egy minimális, „természetes” hatású hordótorzítás még azért látható, de a párnatorzítástól teljesen megszabadultunk.
Az optika fókuszlégzése jól látható mértékű, filmkészítés közben ezért nem árt odafigyelni fókuszhúzáskor, ugyanis a látószögünk valamelyest változni fog.
Ha szemem nem csal, akkor a Sigma 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary parfokálisnak mondható, azaz nem mászik el a képélesség, ha a kompozíció során megváltoztatjuk a gyújtótávolságot.
A középpontosság is megvan, tehát zoomolás után nem kell újra középre állítani a témát. Persze, nem árt ellenőrizni, hogy valóban az van-e a célkeresztben, amit egyszer beállítottunk..
Gondolom, a fenti animációk egyértelműen bemutatják a peremsötétedés mértékét. Azért pár mondatban összefoglalom a tapasztaltakat: 20 mm alatt általában F8 körülire szűkített blendenyílásnál már nem látszik a vignettálás, de 20 és 24 milliméter között talán egy fél-egy FÉ-vel szűkebbre kell venni a rekeszt ugyanehhez az eredményhez. 28 mm-en ismét elég az F8-as érték.
Kattints!
Be kell vallanom, nagyon meglepett a kis Sigma képminősége. Bár az elmúlt évek során már megszokhattuk, hogy a japán gyártó jellemzően kitűnő optikai teljesítményű objektíveket tett le elénk, azért elsősorban az Art sorozattól várnám el azt, amit itt láttam. A képek – gondolom – önmagukért szólnak, de röviden összefoglalnám a látottakat: 16 és 18 mm-en a kép közepe már F2.8-as rekeszérték mellett is kontrasztos, éles, a kép sarkaiban F5.6-F8 körül szintén makulátlan eredményt kapunk. 20 milliméteres állásban csupán annyit változik a képlet, hogy itt már F5.6-on is tökéletesek a sarkok. 22 milliméteres állásban F2.8-on egy nagyon picit lágyabb a rajz, de középen F4.0-re, a sarkokban F5.6-ra már minden beáll a „tökéletes” szintre. 24 milliméteren dettó, de itt már F4.0-nél is makulátlan a kép széle/sarka. 28 milliméteren aztán már megint minden „borotvál” F2.8-on, F4.0 érték mellett a sarkok is tökéletesek. A képmintákat itt találjátok.
Kattints!
Értékelés
A Sigma16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary egy pici, könnyű, egyszerűen és kedvező áron szűrőzhető ultra nagylátószögű objektív. Jellemzően már teljesen nyitott blende mellett is kontrasztos, borotvaéles rajzot nyújt, az AF gyors és hangtalan működésű. Számomra pluszt jelent, hogy az objektív hossza nem változik, a frontlencse nem bújuk elő sem zoomoláskor, sem élességállításkor. Bár a Contemporary család tagjai – így ez a példány is – nincsenek olyan mértékű szigeteléssel ellátva, mint a Sigma Art lencserendszerek, ez számomra nem jelent negatívumot, hiszen amúgy sem mászkálok szakadó esőben fényképezőgéppel a kezemben. A 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary alig mutat színhibát, a becsillanások ellen is jól védekezik, a peremsötétedés sem zavaró. Egyeseket egyedül a geometriai torzítások zavarhatják, de ezektől, szerencsére, könnyen megszabadulhatunk a cikkben említett módszerekkel. Bruttó 350 000 Ft körüli ára sem elviselhetetlen, ugyanakkor ott van a szinte tökéletes Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art, ami csupán kb. 170 000 forinttal jelent nagyobb kiadást, cserébe 14 mm-ről indul és kiválóan szigetelt az időjárás viszontagságaival szemben. Igaz, nagyobb és nehezebb, ráadásul sérülékenyebb a frontlencse, ami csak adapterekkel és lapszűrőkkel szűrőzhető – a valamit valamiért elve itt is érvényesül. Nehéz választani, de aki inkább a könnyű és kicsi felé hajlik, az sem fog rosszul járni a 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary-val, ami ráadásul tökéletesen kiegészíti lefelé a Sigma 28-70 mm F2.8 DG DN | C-t! Tőlem jár neki az „Ajánlom” biléta!
Sigma16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary
A Sigma 16-28 mm F2.8 DG DN | Contemporary lencserendszert a márka hazai képviseletétől kaptam bemutatóra. A termék honlapja itt található.
