Tavaly szeptemberben jelentette be a gyártó ezt az érdekes objektívet, de – sajnos – eddig kellett rá várnom, hogy végre én is szemügyre vehessem. Hatalmas volt iránta az érdeklődés, sokan rendeltek belőle, a gyártó pedig a világjárvány és a chiphiány miatt nem győzte kielégíteni a vásárlókat, így a tesztelők a sor végére kényszerültek. Most viszont itt van/volt, felcsavartam a Sony A7 III vázamra és jókat képeltem vele. De ne szaladjunk már megint előre, jöjjenek a „kötelező körök”, nézzük meg a műszaki paramétereket (megéri), a működését, majd a képminőséget!
Csakúgy, mint például a 28-75 mm F2.8 Di III VXD G2, a Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD is Sony E-bajonettel került forgalomba (a többiek – egyelőre? – hoppon maradtak). A gyártó „utazózoomnak” szánja ezt a lencserendszert, bár az én ízlésemnek a 35 mm kezdő gyútáv nem elég nagylátó – ízlések és pofonok, ugye. Nos, ebben az objektívben VXD lineáris motor gondoskodik a néma és igen sebes élességállításról, ami ráadásul száz százalékosan kompatibilis a Sony Fast Hybrid AF és szemérzékeléses AF-rendszerével. A Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD tubusában 15 csoportba rendezve összesen 21 lencsetag sorakozik fel, amelyek közt megtalálható négy alacsony szórású (LD), valamint három aszférikus (GM) kialakítású üvegtag is. A meglehetősen összetett optikai formula kiváló képminőséget nyújt a teljes zoomtartományban (lásd majd a tesztképeket és a képmintákat), még a legmodernebb, nagyfelbontású fényképezőgépeken is. A legkisebb tárgytáv 33 cm, az F2-2.8-ról induló, F16-22-ig szűkíthető blende írisze kilenc darab, lekerekített alakú lamellából áll. A belső élességállítású objektív 1165 grammot nyom, terjedelme 89 x 158 mm, szűrőmenetének átmérője 82 mm. Természetesen az időjárás viszontagságai elleni védelemről sem feledkezett meg a gyártó, így a Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD por- és cseppálló kivitelnek örvend.
A Tamron a 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD objektívet egy USB-C aljzattal is ellátta, így a firmware frissítés, illetve a fontosabb paraméterek egyénre szabása egy közvetlen kábelkapcsolaton keresztül végezhető el (Tamron Lens Utility szoftver szükséges hozzá). Ehhez egyszerűen csavarjuk rá egy vázra a lencserendszert, kapcsoljuk be a fotómasinát, indítsuk el a Tamron szoftverét, és máris kezdődhet a móka (kicsit lentebb bővebben olvashattok majd erről).
Visszatérve az objektívhez: a tubuson három funkciógomb, egy AF/MF, egy CUSTOM és egy LOCK gombot/kapcsolót helyeztek el. A LOCK kapcsolóval a zoomrendszer 35 milliméteres állásban rögzíthető, így lóbáláskor, cipeléskor nem zoomol ki az optika. Én annak még jobban örültem volna, ha mondjuk az összes, a tubuson jelölt gyújtótávolságon le lehetett volna rögzíteni a mechanikát, de ne legyünk telhetetlenek, ugye. A CUSTOM kapcsolóhoz – csakúgy, mint a funkciógombokhoz – többféle funkciót társíthatunk. Ezek lehetnek a fényképezőgép menüjében kijelöltek, vagy a szoftver listájából kiválasztottak.
Az USB aljzat olyan helyre került, ahol kényelmesen hozzáférhető akkor is, ha a fényképezőgép-objektív párost letettük az asztalra, vagy más sík felületre.
A frontlencsét nem övezi felirat, a megjelenés így teljesen diszkrét.
A „virágszirom” alakú Napellenző egy nyomógomb megnyomásával csavarható csak le a bajonettről.
A hátsó lencsetag nem zárja le az objektívet, zoomoláskor behúzódik a tubusba.
Zoomoláskor az objektív hosszának kb. harmadával nyúlik meg.
Bár aprónak semmiképp sem nevezhető, jó az összhang az A7 III-mal.
A Tamron a 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD sokat sejtetően F2.0-ról indul, de 50 mm-en már F2.2 a kezdőérték, majd 70 mm-hez érve F2.5, illetve 80 millimétertől már F2.8-ról indul a skála. Másképp leírva: 41 mm-ig F2.0, 61 mm-től már F2.5 a kezdő F-érték. Térjünk rá a Tamron Lens Utility szoftverre, amivel számítógépünkről (MacOS, vagy Windows alól) paraméterezhetjük a lencserendszert:
A Home képernyőt már fentebb láthattuk, eggyel alatta található az egyedi kapcsoló beállítása, ahol mind a három állásához (CUSTOM 1, 2, 3) rendelhetünk funkciót az alábbiak közül választva:
Ugyanez a kép fogad mindhárom CUSTOM pontban
Még eggyel lejjebb az elektromechanikus fókuszgyűrű munkásságára lehetünk ráhatással. A vezérlőgyűrű ugyanis lineáris és nem-lineáris módon, vagy „fordítottan” is működtetheti az optikai csoportok mozgását. Utóbbi beállítás azoknak a fotósoknak jelent nagy kényelmi funkciót, akik más gyártótól származó objektív fókuszműködéséhez szoktak, így a végtelent mondjuk balra forgatva szeretnék elérni, s nem pedig jobbra haladva.
A lineáris forgási sebességnél a két végpont közti forgatási távolságot is beállíthatjuk egészen 360 fokig.
Az utolsó pontban az objektív vezérlőszoftverének verziószámát ellenőrizhetjük, és akár frissíthetjük is, ha van újabb. Az „Update Details” gombra kattintva eljutunk a gyártó idevágó oldalára.
A szoftveres paraméterezés során a funkciógombokra előre beállított A-B fókuszpontokat rakhatunk, ami „Egyszerűen átállíthatja a fókuszt egyik témáról a másikra. Ez a funkció előre beállított két pont közötti fókuszálást tesz lehetővé előre beállított sebességgel, mely filmezés során jelent segítséget. Pontosan olyan vizuális kifejezést érhet el, amelyet szeretne, például úgy, hogy egy távoli témáról lassan áthelyezi a fókuszt egy közelebbi témára, vagy irányítja a videót néző személy tekintetét. Használja a Fókuszbeállítás gombot két előre beállított fókuszpont rögzítéséhez. Ezt követően a fókuszbeállító gomb megnyomásával videórögzítés közben automatikusan és beállított sebességgel állítja az élességet az objektív.” – áll a Tamron weblapján. De előre beállíthatjuk a fókuszt egy pontra, így azt később egy gombnyomással, automatikusan előhívhatjuk. Például nappali fényben beállított végtelen igen jól jön csillagfotózáskor.
Nézzük, milyen a Tamron „utazózoomjának” képminősége! Kezdjük egyből a geometriai torzításokkal, amelyektől egyébként egyszerűen és gyorsan megszabadulhatunk, ha a) JPEG állományként mentjük fotóinkat a fényképezőgépben, és a menüben engedélyeztük a képkorrekciós eljárásokat, b) RAW-hívás során engedélyezzük a képkorrekciós profil betöltését (az Adobe Camera RAW már támogatja ezt az objektívet):
Nos, 35 mm-en hordótorzítást lehet látni, majd 50 mm-re kiegyenesedik a kép, hogy majd olyan 70 mm körüli értéktől párnatorzításba menjen át a jelenség. A torzítás egyenletes, nincsenek bajuszvonalak, így a korrigálás akár kézzel is könnyedén elvégezhető.
Az optika a zoomolás során megtartja a középpontot, ami nem egy elvetendő dolog kompozícióváltáskor. A képcentrum megtartása pontos tubusillesztésekről is árulkodik.
A fókuszlégzés mértéke nem eget rengető, de látható, így hát fókuszhúzáskor oda kell rá figyelnie az operatőrnek, nehogy látványos legyen a látómező változása a jelenetben.
A becsillanásokat jól kordában tartja az optikai formula, de elkerülhetetlenek, ha erős fényforrást is beleveszünk a képbe. A Napellenző segít, de „csodákra” csak a megfelelő kompozíció lesz képes.
A Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD nem parfokális, tehát egy adott gyújtótávolságon kézzel beállított élesség a zoomolás során el fog mászni, ismételten élesre kell majd állnunk a rendszerrel.
A peremsötétedés jellemzően F4.0-F5.6 környékén kivilágosodik, de kb. 120 millimétertől felfelé F8-ig kell szűkíteni a blendét, ha meg akarunk szabadulni a jelenségtől. A fenti animáció a 35 mm-es állásban tapasztaltakat mutatja, a többi animációt feltöltöttem a szerverre, hogy sávszélességet spóroljak a mobilról olvasóknak.
Kattints!
A kép élessége egyszerűen hihetetlen! A Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD már teljesen nyitott blende mellett is lenyűgözően rajzolja a kép közepét. A sarkokban 35 mm-en F4.0-ra, 50 mm-en F2.8-ra, 70 mm-en F2.8-ra, 85 mm-en F3.2-re kell rekeszelni. 100 milliméteres állásban teljesen nyitva is pengeéles a teljes kép, 135 mm-en egy-másfél FÉ-t elég szűkíteni, illetve 150 mm-en fél-egy FÉ-t rekeszeljünk a tökéletes eredmény érdekében. Igazából csak a peremsötétedés zavarhat bele a sarkokba. A képmintákat ide töltöttem fel.
Kattints!
Értékelés
A Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD egy rendkívül érdekes variáció az utazózoomra. Sokan felszisszennek, ha meghallják ezt a fogalmat, s talán jogosan, hiszen az utazáshoz tervezett „mindenes” objektív általában (mind fényerőben, mind pedig optikai teljesítményben) szerény teljesítményű, cserébe legalább nagy átfogású lencserendszer, amivel egy szuszra megörökíthetjük az utazás szépségeit (jellegzetes épületek belső tereit, de diszkrét távolságból akár a strandra vetett sziréneket is). Nos, a Tamron csodája némileg eltér ettől a klisétől, hiszen átfogásban kevesebbet nyújt (4,3-szoros a szokásos tíz-tizenháromszoros helyett), cserébe rendkívül fényerős (F2-2.8 versus F5.6-6.3), és olyat karcol, hogy hunyorogni kell a képek nézegetésekor.
Bevallom, a 35 milliméteres kezdőérték számomra kissé szűk, ideális esetben 24, esetleg 28 mm-t tudnék elképzelni azokhoz a témákhoz, amiket én szoktam leképelni egy utazás során. A 150 milliméteres csúcsértékkel nagyjából egyet tudok érteni, bár itt is lehetett volna kissé bőkezűbb a gyártó mondjuk egy 200 mm-ig terjedő skálával, de ne legyünk telhetetlenek. Az objektív képminősége és kényelmi funkciói, szolgáltatásai kárpótolják a fotóst minden „sérelemért”, de az is lehet, hogy másoknak tökéletesen megfelel ez a tartomány a túrák naplózására. A Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD-je fájóan „tökéletes”, amit az ára is tükröz: aki a szokásos utazózoomnál csupán picivel számít drágábbra, az kapaszkodjon meg, üljön le, vegyen mély levegőt, ugyanis bruttó 759 900 forintot kell leszurkolni ezért a szépségért!
Hát igen, a mai nem olcsó világban egyre jobban meg kell fizetni a minőséget, cserébe egy életre szóló társat tudhatunk repertoárunkban, ami hűségesen, és munkára készen kísér majd minket bel- és külföldi túráinkon! Tőlem jár neki a „Kedvenc” plecsni, mert a vele készült képek minősége kárpótol minden szelet zsíros kenyérért.
Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD
A Tamron 35-150 mm F2-2.8 Di III VXD objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam bemutatóra. A termék honlapja itt található.
