Ha csak egyetlen egy lencserendszer alapján dönthetnék egy fényképezőgép rendszer mellett, akkor bizonyára a címben szereplő Olympus M.Zuiko Digital ED 150‑400 mm F4.5 TC1.25X IS PRO miatt választanám a m4/3-ot. Az évek során számtalan m4/3 objektívhez volt szerencsém – voltak köztük kevésbé jók, de akadtak olyanok is, ahol már azt gondoltam, kész, ettől nem lehet jobbat gyártani. Pedig de, lehet!
Amikor terepre mentem az M.Zuiko Digital ED 150‑400 mm F4.5 TC1.25X IS PRO-val, többször is hallottam, ahogyan összesúgnak mögöttem/mellettem a „laikusok”: „Fú, micsoda fényképezőgépe van a bácsinak, látod, fiam?” – és hasonlók. Ez persze megmosolyogtatja az embert, s ha a szett, amivel kint jártam, a sajátom lett volna, akkor – bizony – nem kis büszkeséget is éreztem volna.
Az Olympus M.Zuiko Digital ED 150‑400 mm F4.5 TC1.25X IS PRO minden bizonnyal egy tekintélyt parancsoló objektív, ám gyújtótávolsági tartománya ellenére, illetve a konkurencia hasonló termékeihez képest meglepően kicsi és könnyű: csupán 1875 grammot nyom a 115,8 x 314,3 milliméter terjedelmű lencserendszer. Persze, az objektív méretét nem kis mértékben „feltuningolja” az LH-115 típusú Napellenző, ami egy jó arasznyival megnyújtja a megjelenését.
Erre a Napellenzőre azonban illik vigyázni, mert bár pótolható, egy árufeltöltő havi nettó fizetését kell kiadnunk, ha újat szeretnénk vásárolni (220 000,- Ft körül mozog az ára). Az LH-115 amúgy a kategóriában megszokott módon illeszthető a 95 mm átmérőjű szűrőmenet köré: csúsztassuk rá a frontlencse körüli peremre, majd húzzuk meg kézzel és ésszel a rögzítőcsavart.
Bevallom, először nem tudtam, hogy mit rejt az objektív állványcsonkján látható, fehér gumidugó. Talán egy USB-C aljzatot? Egy rejtett, süllyesztett csavart? Nem! Ez a fedett nyílás ugyanis a lopásgátlást szolgálja: a Kensington rendszerekkel kompatibilis nyílásnak és dróthuzaloknak hála hozzáláncolhatjuk az objektívet bármihez, amiről azt feltételezzük, hogy elmozdíthatatlan.
Kattints!
Még mielőbb tovább mennénk, lássuk, milyen műszaki tartalom rejlik a bruttó 2,7 milliós árcédula mögött: a m4/3 bajonettel ellátott lencserendszer alaphelyzetben a 150-400 mm közti tartományt fedi le, ami full frame rendszerekre vetítve 300-800 mm-nek felel meg. A beépített 1,25-szörözővel értelemszerűen 187,5-500 mm-re, avagy ekvivalens 375-1000 milliméterre nyújthatjuk ezt a tartományt. A legkisebb tárgytáv 1,3 méter (a teljes gyújtótávolsági tartományban, akár az 1,25x-szel együtt!), így nem csoda, hogy a gyártó oldalán az „Alkalmazás” alatt a makrózást is megtaláljuk.
Az objektív tubusában 18 csoportba rendezve összesen 28 lencsetag található, ami meglehetősen összetett optikai formulát jelent. A lencsetagok között több különleges kialakításúval is találkozhatunk, így van például 2 db ED, 4 db Super ED, 2 db HR és 1 db aszférikus elem is a sorban. Az élességállítás és a zoomolás belsőleg történik, így az objektív hossza konstans, ami – szerintem – óriási kényelmi előnyt jelent.
Az M.Zuiko Digital ED 150‑400 mm F4.5 TC1.25X IS PRO blendéjének íriszét kilenc darab lekerekített lamellából alakították ki. Ennek a rekesznek a nyílását F4.5-F22, illetve az 1,25-szörözővel F5.6-F29 közti értékekre szűkíthetjük. Van beépített képstabilizációs rendszer, ami a próbához kapott Olympus OM-D E-M1X IS-ével párosítva hihetetlen teljesítményre volt képes: a gyártó 8 FÉ előnyt ígér, ami valós értéknek tűnik. Saját próbálkozásaim során 400 mm-es állásban még a 1/2 másodperces záridővel készült képek zöme is éles volt!
Kattints!
Az objektív rendszerét önmagában nem tudtam próbára tenni, hiszen aktiválva a vázé is azonnal hozzá kapcsolódik. Itt a műszaki leírásban 4,5 FÉ szerepel, tehát beépített IS nélküli m4/3-os gépekkel ilyen előnyre tehetünk szert. De lássuk végre azt a bizonyos 1,5-szörözőt is!
A „váltókar” (mert végül is az) az objektív bajonettjéhez közel, a tubus jobb oldalán található, így a váz markolatát fogó kezünk középső ujjával könnyedén elérhetjük azt. Hogy a véletlen váltásokat elkerülhessük, a mérnökök egy reteszt is közbeiktattak, amit kedvünk szerint be, vagy ki kapcsolhatunk. Bár nem tudom, ki váltana át „véletlenül” egyik állásból a másikba, de ha már van egy retesz, akkor használjuk is, nem?
A fenti képen azt a pillanatot örökítettem meg, amikor a telekonverter lencséje egyik pozíciójából a másikba ugrik
Jut eszembe, az M.Zuiko Digital ED 150‑400 mm F4.5 TC1.25X IS PRO kompatibilis a gyártó 1,4x és 2x telekonvertereivel (MC-14 és MC-20), így akinek nem lenne elég az ekvivalens 1000 mm, az akár a kétszeresére, azaz ekv. 2000 milliméterre is nyújthatja a fókuszt. Ne feledjük azonban, hogy az efféle ökörködésnek ára van: az aktivált 1,25-szörözővel F5.6-ról indul a móka, de a kétszerezővel pluszban már csak F11 lesz a legtágabb rekesznyílásunk!
Az Olympus M.Zuiko Digital ED 150‑400 mm F4.5 TC1.25X IS PRO – természetesen – szigetelt, azaz képes ellenállni a zord időjárásnak is, ha megfelelően szigetelt vázon használjuk (pl. a fentebb is említett OM-D E-M1X-szel). A por-, csepp- és fagyálló tulajdonságok megfeleltek az IP53 szabványnak, amit az Olympus – pardon – OMDS nyiltan vállal is a termék honlapján.
Noha az objektív szűrőmenete „csupán” 95 mm, a gyártó nem ad lencsevédő kupakot hozzá, hanem olyan tokot/védősapkát kapunk mellékelve, amit a fordítottan felcsavart napellenzőre húzhatunk rá. A gyári csomag része egyébként az LH-115 és az LC-115 mellett az LR-2 MFT hátsó kupak, az LSC-1642 táska, illetve a CSS-P121 vállpánt – ez utóbbi kettő jelentősen megkönnyíti a terepen való mozgást, illetve az objektív biztonságos tárolását, vagy szállítását.
„Az M.Zuiko Digital ED 150-400 mm F4.5 TC1.25x IS PRO szupertele-objektív többféle vezérlőegységet kapott: ide tartozik a gumírozott zoom/fókuszállító gyűrű a finomszabályzáshoz, a fókuszmemória funkció a kedvenc fókuszpozíciók gyors eléréséhez, a különféle funkciók közötti gyors átváltást biztosító kapcsoló, valamint a fókuszhatároló kar, amivel az autofókusz három kisebb tartományba állítható.” – olvasható a gyártónál, s valóban, én sem fogalmazhattam volna meg ezt a pár sort szebben.
Egy ekkora nagyítású szuper teleobjektívnél értelemszerűen alap, hogy szinte mindig be legyen kapcsolva a képstabilizátor, és legyen nálunk legalább egy monopod, ha borotvaéles fotókat szeretnénk készíteni. Mert a képek valóban borotvaélesek lesznek már teljesen nyitott rekesz mellett is, akármelyik gyújtótávolságra forgatjuk a zoomgyűrűt, ha jó a technikánk. Nem kell megijedni, a megfelelő kezelés módjára hamar rá lehet érezni, a „tanulási görbe” akár egy óra alatt „kiegyengethető”.
Nagyon sokat vártam erre az objektívre. Amikor bejelentették, sejthető volt, hogy nem lesz belőle egyhamar tesztpéldány, hiszen eleve egy olyan termékről van szó, amit lassú, precíz gyártási folyamat során állítanak elő, és Magyarország amúgy sem szerepel a gyártók elsőszámú célállomásai között, ha a maréknyi tesztpéldány szétosztásáról van szó. Direkt nem akartam elsőként tesztelni, hogy pont az augusztus 20-i ünnepre kivihessem, ám az, sajnos, elmaradt, így én meg lemaradtam a repülő-showról. Pech, cserébe mehettem vele kedvenc tavamhoz, ahol madarakat és bogarakat kaphattam lencsevégre. A „laborban” nem sokat időztem vele, csupán a színhibákat, a központosságot, a torzítást, a fókuszlégzést, a parfokalitást, illetve a peremsötétedést vettem szemügyre, íme:
Kattints!
Színhibákat egyáltalán nem láttam, pedig kizárólag teljesen nyitva, azaz F4.5, illetve F5.6 értékeken fotóztam a szomszéd ház saválló épített kéményét. Az erősen kontrasztos téma sem jelenített meg lilás él-elszíneződést.
Az objektív zoomolás során nagyon jól megtartotta a középpontot, így a gyújtótávolságunk megválasztásakor csak az élességre kell ügyelnünk, ugyanis az optika nem parfokális:
A fókuszlégzés a tesztábrán erősebbnek tűnik, mint az a valóságban fókuszhúzáskor látható, de azért nem árt odafigyelni rá az operatőrnek, filmkészítőnek, nehogy egy nagy nagyítású téma kilógjon a kompozícióból a végén.
A geometriai torzításoktól sem kell félnünk, ugyanis az M.Zuiko Digital ED 150-400 mm F4.5 TC1.25x IS PRO ezt a hibajelenséget sem ismeri: igaz, a m4/3 beépített korrekciós profillal dolgozik, tehát a képegyengetés szerves része a nyersfájloknak is, nem láttam a széleken képminőség-romlást.
A peremsötétedés a teljes zoomtartományban jelen volt F4.5-ös blendeértéken, de F5.6-tól már alig, F8-on pedig már egyáltalán nem volt látható a jelenség. A többi animációt a szerveren találjátok, itt, ahol a képminták is pihennek.
Kattints!
Értékelés
Tényleg nem túloztam, amikor azt írtam a cikk elején, hogy az Olympus M.Zuiko Digital ED 150-400 mm F4.5 TC1.25x IS PRO a legjobb m4/3-os objektív! Nincsenek színhibák, nincs geometriai torzítás, gyakorlatilag fölösleges rekeszelni, mert az optika a teljes tartományban már F4.5-től borotvaéles, és betonkemény, kontrasztos rajzzal kényezteti a fotóst! A zoomgyűrű pont olyan könnyedén jár, mint ahogyan egy katamarán szeli végig a Balaton víztükrét. Az elektromechanikus fókuszgyűrű dettó, bár ott azért érződik, hogy ezt a rendszert alapvetően az autofókusszal való használatra élezték ki. Rengeteg szolgáltatást nyújtanak a kapcsolók, nyomógombok – a termékkel barátkozó fotós már-már zavarba jöhet, hogy mennyi minden igyekszik megkönnyíteni a munkáját (a használati utasítás áttanulmányozása erősen ajánlott). Ez egyszerűen egy fantasztikus üveg, ami tudását tekintve, és a konkurencia hasonló termékeivel összehasonlítva egyáltalán nem mondható drágának. Ha ugyanezt a teljesítményt, szolgáltatáshalmazt szeretnénk megkapni a full frame világában, simán számolhatnánk duplájával, vagy akár két és félszeresével a 2,7 milliós árnak. Szerintem kár tovább szaporítani a szót; még akkor is érdemes kipróbálni ezt az objektívet, ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk megvásárolni, mert életre szóló élménnyel leszünk gazdagabbak! Egyértelműen jár neki a „Kedvenc” biléta!
Olympus M.Zuiko Digital ED 150-400 mm F4.5 TC1.25x IS PRO
Az Olympus M.Zuiko Digital ED 150-400 mm F4.5 TC1.25x IS PRO objektívet és az Olympus OM-D E-M1X vázat a márka hazai képviseletétől kaptam a bemutatóra. A termék honlapja itt található.
