Idén februárban érkezett a nagy hír, miszerint a Sigma hivatalosan is elérhetővé teszi lencserendszereinek egy részhalmazát Nikon Z-bajonettel. Első körben három fix gyújtótávolságú, APS-C képkört rajzoló optika vált megvásárolhatóvá a Z-bajonettes vázakra, mégpedig konkrétan a 16 mm F1.4 DC DN | Contemporary, a 30 mm F1.4 DC DN | Contemporary, valamint az 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary (ez a három objektív már eddig is kapható volt Sony E, Canon EF-M, FujiFilm X, m4/3, illetve L-véggel).
Már a csoportképen is jól látható a hatalmas Z-bajonett, ami „kitüremkedik” az objektívek alján. Mivel a Nikon úgy tervezte meg a Z-foglalatot, hogy az akár az F0.95-ös optikákat is kényelmesen, erős peremsötétedés nélkül is kiszolgálja, az APS-C méretű szenzorok – és a rájuk tervezett optikák – semmiképp sem tudják megizzasztani a rendszert, így a lehető legjobb képminőség hozható ki minden objektívből.
Mivel a fentebb felsorolt három objektív m4/3-os verziója már járt nálam tesztre, ezért külön nem tettem őket ismételten próbára. A mostani cikk célja elsősorban annak a felderítése volt, hogy miként viselkednek a Z-bajonettes változatok Nikon vázon – ehhez egy Z 50 típusú, APS-C méretű képérzékelős fényképezőgép sietett segítségemre, amit a Fotoplus Kft.-től kaptam kölcsön (ezúton is szeretném megköszönni nekik az önzetlen felajánlást!).
A próbák során a legjobb minőségű, legnagyobb képméretű JPEG és RAW formátumok együttesét használtam. A fotók vizsgálatához a nyersképeket az Adobe Camera RAW 15.3.0.1451-es kiadásával konvertáltam 10-es minőségű JPEG állományokká. A konverzió során – amennyire lehetett – kikapcsoltam a képkorrekciós profilokat (a „beégetett” korrekció miatt ez nem volt teljes mértékben kivitelezhető), és csupán az expozíciós értékeket igazítottam igény szerint.
A fényképezőgép menüjében aktiváltam a képjavító algoritmusokat, így ezek hatása láthatóvá vált a fotómasina által létrehozott JPEG fájlokon. Az is egyértelművé vált, hogy a Z 50-nel teljes mértékben kompatibilis mindhárom Sigma objektív: a váz egyértelműen felismerte a gyújtótávolságot, a beállított F-értékeket (illetve az F-értékhatárokat), az AF-t, továbbította az EXIF adatokat a JPEG fájlokba, illetve engedte bekapcsolni a különféle képjavításokat (pl. peremsötétedés).
Ahogy próbálgattam az objektíveket, azt tapasztaltam, hogy az automatikus élességállítás pattogós, szinte azonnali volt, és a fókusz pontosan oda esett, ahová szerettem volna. A Nikon váz és a Sigma lencserendszerek közt tökéletes volt az együttműködés. S hogy milyenek lettek a felvételek? Íme, pár példa, ami bemutatja a váz képalkotó motorját, illetve a RAW fájlok átalakítása során tapasztaltakat:
Esetenként azt vettem észre, hogy a RAW-JPEG átalakítás során a képjavító profil bekapcsolásával párnatorzítás válik láthatóvá. Lehet, hogy az ACR jelenlegi verziója még nem teljes mértékben kezeli a Sigma újdonságait? További összehasonlító képeket (JPEG és NEF egyaránt) feltöltöttem ide, a képminták mellé.
Értékelés
Tulajdonképpen csak ismételni tudnám magam, újfent azt írhatnám le, amit a korábbi tesztek végén:
„A Sigma 16 mm F1.4 DC DN | Contemporary teljesítményével összességében nagyon meg voltam elégedve. Már eleve a „jól összerakott” megjelenése is bizalomgerjesztő, de a képminőségét látva lesz csak igazán szerelmes belé az ember. Az AF motor sebessége nagyon jó, működése néma, tehát videózáshoz is ideális társ lehet ez a lencserendszer. A nagy, F1.4-es rekesznek nem csak rossz fényviszonyok közepette, hanem a kis mélységélességgel való játszadozás során is hasznát vehetjük. (…) Igazi érvet fel sem tudok hozni ellene, talán csak a hiányzó távolságmérő skála, vagy az átlagosnál testesebb méret említhető a „sötét oldalon”. 30 mm-es társához hasonlóan ez a termék is az egyik „Kedvenc” lett nálam.”
„A Sigma 30 mm F1.4 DC DN | Contemporary egy nagyon jó minőségű objektív, ami a nála sokkal drágább termékeket idézi. A kütyüimádóknak egyszerűen egy élmény kézbe venni ezt a kis gyönyörűséget; a műanyag tubus semmit nem vesz el az „élvezeti értékből”, sőt, előnye, hogy termikusan stabilabb, és könnyebb is, mintha fém „csőbe” építették volna az optikát. A képminőség is nagyon rendben van: középen már teljesen nyitott rekesznél is kellően éles, kontrasztos a kép, s a szélek felé haladva sem romlik sokat a helyzet. F2.0-F2.8-ra rekeszelve pedig már nem lehet belekötni a 30 mm-es Sigma képébe. A peremsötétedés mértéke alacsony csakúgy, mint a geometriai torzításé. A színhiba (CA/PF) nyitott írisz mellett látható, de némi rekeszeléssel, vagy az utómunka során a megfelelő csúszkák mozgatásával könnyűszerrel orvosolható. Az automatikus élességállítás a Nikon Z 50-nel pattogós, pontos volt. (…) 3 éves garanciával szinte verhetetlen ajánlatnak tűnik. Abszolút „Kedvenc” lett nálam!”
„A Sigma 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary lenne akkor hát az új portrécsoda a Nikon Z APS-C rendszerhez? Valóban, az objektív már teljesen nyitott rekesszel is nagyon élesen, kontrasztosan rajzol, azaz rekeszelni csak a nagyobb mélységélesség miatt kell majd elsősorban. F1.4-en van benne még annyi jóindulatú lágyság, hogy portréalanyunk legapróbb szeplőit, bőrhibáit még épp hogy el tudjuk „simítani”, de közben már olyan aprólékos rajzot kapunk például a szem íriszéről, hogy „szem nem marad szárazon”! Az AF gyors és halk, a pontosságával sem volt baj, de egy AF/MF kapcsolót azért szívesen láttam volna a tubuson. (…) Tőlem jár neki a „Kedvenc” biléta!”
Sigma 16 mm F1.4 DC DN | Contemporary
Sigma 30 mm F1.4 DC DN | Contemporary
Sigma 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary
A Sigma 16-30-56 mm F1.4 DC DN Contemporary objektíveket a gyártó hazai képviseletétől, míg a Nikon Z 50 vázat a Fotoplus Kft.-től kaptam kölcsön a bemutatóra.
