Működés, érdekes funkciók és szolgáltatások
Szóval, a Panasonic DC-G9II gyakorlatilag egy m4/3 szenzoros DC-S5II, ezért a váz külsőleg szinte teljesen megegyezik a korábban tesztelt DC-S5IIx-szel; itt azonban nem található meg az aktív hűtés (a kisebb felületű szenzor miatt erre nincs szükség), és annak szellőzőrostélyai. A Pana saját elmondása szerint a GH6 képérzékelője a G9II „legközelebbi rokona”, ám mégis teljesen más: a lapka felületén fázisérzékelők is találhatók, így nem csak szoftveresen, hanem hardveresen is megvan a kellő különbség. A DC-G9II az első m4/3-os Panasonic váz, ami fázisérzékelő hibrid fókuszrendszerrel rendelkezik.
A DC-S5IIx-hez hasonlóan itt is rendelkezésünkre áll a „tűpont” méretű fókuszterület, ami használatkor kinagyítja az élőképen a fókuszálás idejére a téma érintett területét
A másik nagy változást jelentő újdonság a kettős jelkimenet-erősítés. A Panasonic illetékesei a következőképp jellemzik a rendszert: két kiolvasású útvonalunk van, amelyek különböző (jel)erősítési szinteknek vannak kitéve, amiket aztán a rendszer egymással kombinál. Így megkapjuk az alacsony erősítéssel járó csúcsfény-rögzítés előnyeit, és a magas jelerősítési útvonal tisztább (zajtalanabb) árnyékteljesítményét – mindezt 16-bites (!) RAW fájlként kombinálva, hogy legyen elég „játszóterünk” a tágabb dinamika feldolgozására.
Kattints!
A gyártó azt állítja a DC-G9II képstabilizátoráról, hogy az duál, azaz kettős módban (optikai és szenzormozgatásos együttesen) akár 8 FÉ előnyt képes nyújtani. Nos, a fenti kép, azt hiszem, önmagáért beszél: ekvivalens 120 milliméteres gyújtótávolsággal, szabadkézből az 1 mp sem lehetetlen feladat. Főleg akkor nem, ha valaki még fiatal és kipihent, ráadásul tanult légzéssel áll neki a fotózásnak. Ez a fejlett rendszer teszi lehetővé a nagyfelbontású módot is, amit nem csak állványról, hanem kézből is meglőhetünk:
Csakúgy, mint a DC-S5IIx-nél, a nagyfelbontású módnál legfeljebb ISO 1600, F11, illetve 1 mp lehetnek a határértékek. Íme, pár minta, mire számíthatunk:
Kattints!
Bármilyen RAW-mókolás nélkül a készülék saját kompozit JPEG képe nyújtja a legjobb minőséget, de egy kis szerkesztéssel, élesítéssel a nyersfájlokból még talán jobb képminőség hozható elő. A fenti példáknál semmiféle paramétert nem módosítottam a nyershívás során. Hihetetlen, hogy mennyi finom részlet hozható ki ezzel a móddal egy képből!
A Panasonic DC-G9II magnéziumötvözetből készült váza olyan szigeteléssel van ellátva, ami por- és cseppálló, ezért „keményebb” időjárásban sem kell egyből menedéket keresni. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy a masina vízálló; esőben – csakúgy, mint más elektronikai eszközzel – inkább maradjunk védett helyen.
A cikkben már többször említettem a két memóriakártya foglalatot. Ezek használati módja a készülék menüjében konfigurálható: választhatjuk a tükrözést, ahol minden, amit felveszünk párhuzamosan íródik mindkét kártyára, így kvázi egy biztonsági másolatot is kapunk azonnal, de választható a szeparált felvételi mód is, ahol a videó az egyik kártyára, az állókép a másikra kerül. Mivel a memóriakártyákat használat közben is cserélhetjük, ezért a folytonos felvétel is megvalósítható: ha betelik az egyik kártya, a gép elkezd a másikra írni, közben már cserélhetjük is a megtelt adattárolót egy üresre.
A G9II hibrid fókuszrendszere nagyon hatékony témafelismerő és témakövető képességekkel rendelkezik, amiket állatokra (házi kedvencek és madarak), vagy emberi arcokra állíthatunk rá. A menüben azonban található autó és motorkerékpár követését szolgáló algoritmus is, aminek sportfotósok vehetik majd hasznát. Természetesen, az arcfelismerés mellett szemkövetés is opció, ami például portréfotózáskor válhat hasznunkra. A teszthez kapott 12-60 mm-es optikával nem volt kihívás egyetlen célpont követése sem, de azért kíváncsi lennék arra, hogy egy 300 mm-es szupertelével hogyan menne a madarászás!
