Az elmúlt évek során több olyan trendnek lehettünk szemtanúi, amelyek már sejtették, hogy merrefelé halad majd a digitális fényképezőgépek és technológiáik fejlődése. A legszembetűnőbb a tükörreflexes fotógépek teljes mértékű eltűnése – persze, a Pentax azért kitart a dSLR rendszerei mellett, de őket (sajnos) már nem nagyon lehet igazi piaci szereplőnek venni, teljesen a „peremvidékre” sodorták magukat. A tükörnélküli rendszerek esetében is azt látni, hogy egyre inkább a full frame, avag a 36 x 24 mm-es képérzékelő-méret a domináns szereplő. A „futottak még” kategóriában szerepelnek az APS-C lapkás masinák, de a m4/3 – bármennyire is sajnálom – egyre jobban a háttérbe szorul. Bár a Panasonic új váza, a G9 Mark II, illetve az OM System OM-1 fényképezőgépe nagyon komoly tudásúak, és számtalan gyártó csatlakozott az évek során a m4/3 szabványhoz, valószínűleg pár év múlva már csak objektíveket és drónkamerákat fogunk látni m4/3 jelöléssel.
Tavaly a Sony egyik bejelentése nagy port kavart: az A9 III az első olyan digitális tükörnélküli fényképezőgép, amiben elektronikus globálzár helyettesíti a mechanikus redőnyzárat. A gép érzékelőjének összes pixelét képes egyszerre kiolvasni, illetve lezárni a pixelektől érkező jelek útvonalát. Gyakorlatilag nincs gördülő zár jelenség, aminek majd elsősorban a filmkészítők fognak örülni. Nos, ez a technológia egyelőre még kezdeti fázisban van, idén – és az eljövendő évek során – valószínűleg egyre több gyártónál jelennek majd meg a mechanikus zárat teljes mértékben elhagyó gépek.
Van, akit bosszant, de van, akit kifejezetten felvillanyoz, hogy a „fényképezőgépekbe” egyre több videós funkció kerül. Bizony, a fotómasinákra egyre inkább hibrid készülékként kell tekintenünk, hiszen messze már az az idő, amikor kifejezetten állóképek készítésére voltak csak alkalmasak vázaink. Egyre nagyobb felbontású, egyre nagyobb képfrissítésű lapkák látják el a központi szerepkört ezekben az új készülékekben. Persze, a megfelelő hűtés még visszafogja a gyártókat, de ami késik, nem múlik.
A mesterséges intelligencia rohamos térnyerése is egyre jobban sürgeti a gyártókat, hogy valamilyen szinten implementálják azt készülékeikbe. Noha egyre vadabb lehetőségek előtt nyílik így meg a kapu, remélhetőleg a nagy márkák azért meghagyják a fotózás élményét a fotósnak, és nem mindent fog helyettünk elkészíteni a fotógép. Ahol szerintem hasznos lehet a mesterséges intelligencia, az például a zajszűrés, a nagyfelbontású képmódok finomítása, a színtónusok, a fehéregyensúly tökéletesítése. Azonban óvatosan kezelném a gépi „okostojást”, mert könnyen tele lehet tömni bármilyen fényképezőgépet hasztalan funkciókkal, szolgáltatásokkal. Például a képméret mesterséges felskálázása (felbontásnövelés), a nem létező részletek „odaálmodása”, illetve képi elemek eltávolítása, odavarázslása nem való egy képalkotó eszközbe. Igen, tudom, ha valami szolgáltatás nem kell, majd legfeljebb nem használom, de hagyjuk meg a fényképezés örömét a még megmaradt rajongótábornak.
A retró őrület tovább tarolhat majd: egyre több gyártó ugrik fel a retró vonatra, és egyre több olyan váz jelenik meg, ami a klasszikus, filmes gépek vonalvezetését idézi. Érdekes lenne, ha ezeket a retró gépeket nem csak formailag, hanem tudásban is a régi időkhöz igazítanák: zár, blende, érzékenység, PASM módok és ennyi. Vajon akkor is olyan sokak rajonganának értük?
Egyre többen érzik azt, hogy kamera elé kell ülniük és mindenáron el kell árasztaniuk a különböző közösségi platformokat szemetükkel. Persze, hogy ezt a divathullámot is meg kell ülnie a gyártóknak: jöhetnek az egyszerűbbnél is egyszerűbb, „csak nyomd meg a piros gombot és sztár leszel” jellegű vlogger kamerák. Én meg nem győzöm letiltani a mesterséges intelligencia és a beszédhibás „alkotók” csatornáit..
