Bizonyára nem csak én egyedül szoktam magamban elmerengeni azon, hogy van-e még egyáltalán értelme folytatni. Az elmúlt évek elég rendesen megtépázták a világot, talán ennek is „köszönhető”, hogy nincsenek igazán „tökös” fejlesztések. Gondoljunk csak bele, hogy a legutóbbi komolyabbnak mondható dobás a mechanikus zár nélküli, elektronikus globálzárral bemutatott Sony A9 III volt, illetve a mesterséges intelligencia bevonása a fotógépek, képhívó, képszerkesztő szoftverek működésébe. A gyártók már jó ideje csak csiszolgatják a meglévő szenzorokat, ilyen-olyan trükkökkel gyorsítanak a kiolvasáson, de egetverő előrelépéssel rég nem találkozhattunk. Ha valaki kérné a véleményemet, én azt mondanám, az objektívek többet fejlődtek az elmúlt évek során, mint maguk a fényképezőgépek (lásd például a japán Sigmát, aki nem kevés igazán vérpezsdítő fejlesztéssel állt elő). Szóval, jelenleg nem látom a géppark fejlesztésének értelmét, hiszen semmi olyat nem nyújtanak a legújabb vázak (számomra), amiért érdemes lenne a pénztárca után nyúlni – a lassan öt éves Sony A7 III is tökéletesen kielégíti az igényeket. Néha elmerengek azon, vajon élvezetesebbek lennének-e a fényképeim, ha nagyobb felbontással lőhetném meg azokat, de minek? Nagyon ritkán és nagyon keveset nyomtatok a képekből, rendes „fali” méretben meg tíz évente egyet-egyet, szóval a válasz valószínűleg a „nem”. Te hogy látod, számodra van értelme folytatni az új gépek iránti sóvárgást?
Lassan kell bele egy új akku, de egyébként a mai napig tökéletesen kielégíti az igényeimet
