Egy érdekes cikkre bukkantam az fstoppers.com oldalon, ahol a szerző azt ajánlja, hogy az összegyűjtött feltételeknek „megfelelő” fényképezőgépet már inkább ne vásároljunk. Nos, azt kell mondjam, hogy az iromány nem állít valótlant, az alábbi hiányosságoktól szenvedő készüléket tényleg nem éri meg beszerezni, mert kényelmetlen lesz vele az élet. Lássuk, mindent pontban igaz-e az állítás:
Kapásból egy ellenpélda: szerintem a Panasonic S1/R váznak volt a legjobb kezelőfelülete
Mióta a fényképészet már nem csak az expozíciós háromszögről szól (ISO, záridő, F-érték), azóta egyre több olyan kényelmi szolgáltatással találkozhatunk, ami nélkül még a legelvetemültebb profinak is macerás (lehet) a képalkotás. A következő összeállítás azonban elsősorban a kezdőknek szól; azoknak, akik most szeretnék megvásárolni első komolyabb gépüket. A használt piac – csakúgy, mint az új gépek sora – rengeteg olyan masinával van kitömve, ami bár képes a képkészítésre, használata inkább kényelmetlen, mint élvezetes. Érdemes elkerülni az olyan fotógépet, ahol
Csak egy vezérlőtárcsa áll rendelkezésre: bár a kezdő még túlnyomórészt Programautomatikában fog képelni, vagy legfeljebb az egyik prioritásos módban, de idővel szüksége lesz a teljesen manuális módra is, ahol az egyetlen egy paraméterező tárcsa macerás lesz. Valószínűleg egy gomb megnyomásával lehet váltani az egyik és a másik paraméter közt, ami lassítja a munkafolyamatot.
A paraméterező tárcsa egyben egy nyomógomb is: szorosan csatlakozik az előző ponthoz az a szingli tárcsa, ami egyben nyomógomb is. Ezekkel a tárcsákkal az a baj, hogy jellemzően könnyebb véletlenül benyomni, mint elforgatni – ennek a hatása pedig sejthető..
A Fuji X-E1 masinát imádtam, de a hátsó tárcsa, ami nyomógomb is egyben, bosszantó volt
Függőleges, azaz hosszúkás a vezérlőtárcsa: egyszerűen kényelmetlen, nincs elég felület az elforgatásra. Jellemzően ezek nyomógombként is szolgáltak, ahol szintén túl konnyű volt megnyomni a tárcsát.
Nincs szemérzékelő, azaz ha a gépet arcodhoz emeled, a kijelzőről nem kapcsol át automatikusan az elektronikus keresőre a rendszer. Ez már igen ritka, jó öreg masinát kell hozzá venned, hogy ilyennel találkozz (nem is emlékszem már olyan gépre, ahol manuálisan kellett váltani az élőképet).
Nincs beépített képstabilizátor: ezzel a ponttal azért nem értek teljesen egyet, bár tény, hogy a beépített IS rendszer rendkívül meg tudja könnyíteni az ember dolgát. Használj rövid záridőt, tedd fel a szettet állványra, vagy használj stabis optikát.
Gagyi az optikai kereső: jellemzően a belépő, kezdő dSLR vázaknál lehet találkozni „csőlátással”, ha belekukkantunk a tűlyuknyi optikai keresőbe, aminek a képe sötét és rettenetesen kicsi. A komponálásban az sem segít, ha nem 100%-os képfedésű a kereső. Szerencsére az elkészített képből lehet vágni, ha kell..
Aranyos és cuki gép volt az Olympus E450 (balra), de a keresője pici és sötét
Fix, azaz beépített a kijelző: óriási segítség tud lenni, ha a fényképezőgép hátsó kijelzőjét legalább felfelé és lefelé dönteni lehet, de ha még kihajtható és elforgatható is, akkor aztán teljes a fotós élmény! Közel a talajhoz, vagy magasan a fejünk fölött már nem fogjuk látni, mi lesz rajta a képen.
Túl kicsi a markolat: ha egy gépet nem tudsz jól, biztonságosan megfogni, akkor a képelés a nap végére már kín lesz. Szinte borítékolható az ujj- és kézfej fájás! Nyilván van olyan gép, aminek jól áll a „markolathiány”, de ezekkel jellemzően nem fotózol végig egy teljes napot, vagy inkább otthon is hagyod.
Nem az optikai középvonal alá esik az állványmenet: bizonyos esetekben, például panorámakészítéskor ez gondot okozhat.
Csak egyetlen memóriakártya-foglalat áll rendelkezésünkre: még hobbistának is bosszantó elveszíteni egy-egy felvételt, ha meghibásodna a memóriakártya, de egy profinál, ahol a megélhetés múlik a fájlok biztonságán, egyszerűen kötelező a kétkártyás váz!
Nem áll össze az ergonómia: fentebb már pedzegettem, ha nincs jó markolat, kín a használat! De az ergonómia nem áll meg a markolatnál, hiszen a teljes munkafelület felel a gyors és pontos munkavégzésért. Ha ez a felület kusza, átgondolatlan, vagy hiányos, akkor az a gép nem dolgozik majd a kezünk alá.
A váz túl kicsi, vagy túl nagy a fotós kezéhez: bármennyire is furcsa, igenis vannak túl kicsi és túl nagy vázak! Vásárlás előtt ajánlatos „felpróbálni” a kiszemelt gépet, nehogy a képeken megszeretett masinából egy a használatban utált fióklakó legyen.
A méret igenis fontos..
A módválasztó tárcsa tele van piktogramokkal, mosolygós arcokkal: azt hinnénk, hogy a kezdőnek fontos, hasznos lehet a különféle automatizált móddal telerakott módválasztó tárcsa, de ezek egyrészt rendkívül zavaróak, másrészt javarészt félrevezetőek. A módválasztó tárcsa legyen letisztult, tartalmazza csak a legfontosabb módokat (PASM, C1, C2 stb.).
Nem így van? De.
