Miután (túl) sokáig beleragadtak a filmes világba, most úgy tűnik, a Leica belelendült rendesen a digitális világba is. A vállalat tegnapi jelentése szerint rekord bevételt realizáltak az utóbbi pénzügyi évben, ami konkrétan, számokban kifejezve 248,9 millió eurót jelent. Az előző évben ehhez képest csak 158,2 millió eurót kerestek, ami szintén nem kis teljesítmény egy ilyen apró céghez képest (kb. 500 alkalmazott világszerte). A gyártó bevételének nagy részét a Leica M rendszernek köszönheti, de a sikerből egyre jobban kiveszi részét az S rendszer és a kompakt fényképezőgépek is. Ezzel egyidejűleg a cégvezetés bejelentette, hogy (1997 óta először) osztalékot fizetnek a részvényeseknek.
(Képek forrása: Leica)
Pár gondolat: mi a Leica sikerének titka? Hiszen fényképezőgépeik – legyen szó a legdrágább S rendszerről, vagy a szintén a felsőkategóriát képviselő M rendszerről, de akár a Panasonictól átvett digikompaktokról – annak ellenére, hogy nagyon drágák (most azt hagyjuk, hogy jogosan, vagy sem), rendkívül sikeresek. Nincs olyan M9 vagy X1, aminek ne lenne meg a gazdája már a gyárajtóban állva, pedig semmi különöset nem nyújtanak, hiába keressük a filmfelvételt, az ezernyi mágikus szűrőt, a képstabilizátort, vagy a tucatnyi más funkciót, szolgáltatást, amikkel a távol keleti gyártók teletömik gépeiket. A titok nyitja valószínűleg abban rejlik, hogy a Leicák pont arról szólnak, amire tervezték őket: a fényképezésről. A mai világban már szinte mindent elvégez a fotós helyett a gép, a lapos, élettelen képeket is feltupírozhatjuk már gépen belül a beépített szűrőkkel, szerkesztési funkciókkal, míg egy Leicával meg kell tanulni a fényképezést. Itt nincsen mosolygós arcocska, ezernyi séma a módválasztó tárcsán (sőt, módválasztó sincs a gépeken), hanem csakis a klasszikus manuális beállítások: rekesz, záridő – kész.
A mai világban életünket minden téren elhalmozzuk segédeszközökkel, azok segédfunkcióival; gépeink helyettünk elvégzik a lényegi munkát, nekünk csak a folyamatot kell elindítanunk. Már nem az a luxus, hogy egy adott gép 100 vagy 150 extra szolgáltatást, funkciót kínál, hanem az, ha egyet sem. Miért? Mert végre ismét élvezhetjük az elveszett önállóságunkat, a kreativitást, az alkotói folyamatot, aminek nem csak elindítói, hanem részesei, meghatározó szereplői lehetünk. Ez a szellemiség benne van az összes „igazi” Leica fényképezőgépben, s ezt kell megfizetni a rendkívüli minőség és igényesség mellett.
