Merre tovább dSLR – a tükrösök jövője „János” szemszögéből

„János nem vásárol több tükörreflexes fényképezőgépet. Jánosnak bár lenne rá pénze bőven – jó módú szakmabéli vállalkozó -, de szerinte a tükör nélküli fényképezőgépeké a jövő. János egy profi fotós, akinek már van elég „nagyvasa” a korábbi gépgenerációkból és esze ágában sincs azokat a legújabb csodamasinákra lecserélni. János azt mondja, a képminőséggel és a felbontással bőven meg van elégedve rajta kívül a teljes klientúra is; ha esetleg mégis extrém felbontásokra lenne szüksége, azt vagy szoftveresen oldja meg, vagy a középformátumhoz folyamodik (filmes és digitális gépe is van neki, bizony). János az új csúcs dSLR vázakban nem lát semmit, amire szüksége lenne, sőt, a rengeteg többletfunkció és szolgáltatás – úgy érzi – csak útjában lenne munka közben.

„Szerintem az a rengeteg gomb, joystick és feneketlen menürendszer nem hogy segíti, de inkább hátráltatja a fotós munkáját. Nem igaz, hogy a menüt elég egyszer beállítani és utána el lehet felejteni, mert gyakran fotózom más-más témát, amik eltérő beállításokat igényelnek. Megnéztem a legújabb tükörreflexes csúcs fényképezőgépet és bizony, a paraméterek olvasása közben nem egyszer éreztem szorongást és dühöt, hogy az a rengeteg funkció és tudás minek és kinek lesz majd javára, hiszen fotós legyen a talpán, aki ezeknek akár csak a felét kihasználja. A „sallangért” cserébe meg jó magas árat kell fizetni – fölöslegesen.”

János olyan gépet szeretne majd viszont, ami nagyon jó minőségű – mert a mostani gépeinek felépítését nagyon megszerette és megszokta, és bizony, néha jól is jön, hogy egy szintig időjárás- és ütésállóak -, de ne legyen több 24 MP-nél a felbontása és csak a lényeget, a fotózáshoz fontos, nélkülözhetetlen funkciókat nyújtsa. János a csúcsminőségű MILC masinákban látja a jövőt: ezek a masinák kis helyen is elférnek, masszívak, minőségi a kivitelezésük és olyan elektronikus keresőjük van, ami azt a képet mutatja, amit a kioldó megnyomásával rögzít. Stimmel a fehéregyensúly, a fókusz, a kompozíció – minden a helyén van, na. János még valamit nagyon kedvel ezekben az új gépekben: nem csattog a tükör! János gyakran fényképez színházi előadásokat, ahol bizony nagyon zavaró tud lenni tükörreflexes fényképezőgépének kattogása, még akkor is, ha közben több szövetréteget tekert már rá.

János nem keveset töprengett a fényképezők jövőjén, s rá kellett ébrednie, hogy már beépített portrémarkolatot sem szeretne igazán és nem is lenne rá szüksége, mert a tükör nélküli vázakba akár négyzet alakú érzékelőt is építhetnének a gyártók. Idővel majd valószínűleg a redőnyzár is „kipusztulhatna” a gépekből – az elektronikus zár éveken belül átveheti ezek helyét. János végül arra a következtetésre jutott, hogy nincs kedve másfél-két millió forintot költeni egy a múlt évezredből átmenekített technológiára. János persze nem mondja azt, hogy senki se vegyen dSLR-t, ahogyan azt sem, hogy egy-két éven belül ezek el fognak tűnni a Föld színéről. Ő csak azt mondja, hogy ő maga nem fog többé egy olyan technológiára költeni, ami számos hiányosságot rejt. János úgy gondolja, hogy ahogyan elmúlt a VHS, vagy a magnókazetták és írógépek korszaka, ugyanúgy jön majd valami, ami a mostani tükrös csodákat váltja. A dolgok változnak – ez az élet rendje.”

Szerinted János jól látja a fényképezőképek jövőjét? Neked mi a véleményed a technológiák fejlődéséről? Szólj hozzá!