Előző héten indult a vendégposzt kategóriában „esküvőfotózás” cikksorozatunk, melyet Deutsch Richárd tollából olvashattok. Íme, a második rész:
„Az előző posztban eljutottunk az első esküvőmig. Most annak járunk utána, hogy miért jó esküvői fotográfusként dolgozni. Mik azok a hatások és történések amik ezen a pályán tartják azokat, akik egyszer ide tévedtek. Egyre több ügyféltalálkozón veszek részt, és lassan nem múlik el ilyen esemény anélkül, hogy a pár meg ne kérdezné: „Miért lettél pont esküvői fotós?” Általában nem kell sokat gondolkoznom a válaszon, noha nem olyan egyszerű erre választ adni. Jó esetben az ember ilyenkor kismillió okot tud felsorolni és a kérdés órákkal nyújtja el a találkozót, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy felvázolhassa az előzményeket, és a döntést befolyásoló tényezőket. Lássuk miért jó egy esküvői fotográfusnak és miért választjuk ezt a munkát.
Katt!
Alapvetően nem bonyolult: Szeretünk boldog embereket fényképezni. Gondoljunk csak bele, egy esküvőn mindenki vidám, mindenki boldogságot, egészséget, gazdagságot, bőséges gyermekáldást kíván a párnak és, ha véletlenül sírva is fakad valaki, azt általában a meghatottságtól teszi. Minden egyes szombatunkat boldog, vidám emberek társaságában töltjük, akik épp az életüket készülnek összekötni és olyan szavakat hallunk a szájukból mint a „hűség”, az „örökké” a „szeretlek” vagy az „Igen akarom.” (bár ez utóbbi már két szó, tulajdonképpen egy mondat.:). Az egész hajcihő egy hatalmas pozitív kisugárzással átitatott esemény, amely kicsinyíti a világban látott borzalmakat, és feltölti a szívünket és a lelkünket egyaránt. Olyan koncentráltan kapjuk ezt az „energiahullámot”, hogy alig várjuk a következő szombatot, hogy ismét hasonló körülmények között dolgozhassunk.
Ám a következő szombattal még nincs vége. A java még csak ezután jön. Az utómunka során a fotós a számítógépe előtt ülve, munka közben éli át újra és újra azokat a bizonyos pillanatokat, mosolyogva alakítja a fényt emlékekké, szívbe zárt boldog pillanatokká. A bitekből bájtok, a bájtokból színek, a színekből érzések készülnek, egyedi adathordozókra kerülnek és a fotókönyvek átvételekor a menyasszonyok szeméből – jó esetben – hála és öröm sugárzik. Visszajelzések, dicséretek hada érkezik e-mailben, kommentekben a közösségi oldalakon, telefonhívások formájában a rokonoktól és a barátoktól. Az ajánlások alapján érkező párok árajánlatot kérnek, és kezdődik az egész elölről. A mókuskerék körbefordult, és szerencsés esetben újra körbe fog. Ezek után ne csodálkozzon senki ha a kérdésre azt válaszolom: Imádom ezt csinálni!
Persze azért, mint minden hivatásban, szinte minden esküvőn akadnak dolgok amik borsot törnek az orrunk alá, a következő részben ezeknek fogunk utánajárni. Velünk tartotok majd?”
Folyt. köv.
