A nagy New York-i Nikon kaland igazából csak a második napon kezdődött, amikor már nagyjából mindenki kipihente az utazás fáradalmait (vagy nem). A finom reggeli után („Pancake”-et toltam valamilyen sziruppal) 10.00-kor a szálloda harmadik emeletén található „The High Line Room” tárgyalóban kezdődött a műsor, ahol megismerkedhettünk a Nikon D800 filmfelvevői képességeivel. Voltak sztárvendégek is, így a „Joy Ride” című rövidfilm készítőit (Sandro, Alaster Jordan) faggathattuk a film műszaki megoldásai felől. Nagyon érdekes volt hallani két vérbeli profi munkamenetét.
Az ebéd és egy rövid pihenő után városnézésre mentünk, azaz busszal feltérképeztük Manhattan nevezetes részeit. Elmentünk a Central Park mellett, súroltuk Chinatown-t, belestünk a legdrágább apartman-házak ablakain, megnéztük több film forgatási helyét („Rosemary’s baby”, „Reszkessetek betörők”, „Night at the Museum”) és sorolhatnám még, de ezt látni kellene mindenkinek, szóban nem lehet visszaadni az élményt.
A körülbelül egyórás túra után a Hudson folyóhoz vezetett az út, ahol számunkra érdekes vízitaxira szálltunk. Ez a hajó körülbelül 100-120 ember befogadására képes és ugyanolyan sárga, mint New York „rendes” taxijai. A USS Intrepid anyahajó-múzeumtól nem messze volt a kiindulási pontunk, majd elhajókáztunk a Szabadságszobor előtt, hogy végül Jetski vízi motorosokkal kísérve elhaladjunk a Brooklyn Bridge alatt, majd kikössünk az „Ambrose” állóhajó mellett New York Centralnál. Innen ismét busszal folytatódott utunk, egy sokkal izgalmasabb rendezvény felé, a Blue Man Group előadására.
Újságíró kollégám arcán is látszik, mekkora kínszenvedés volt a túra..
Nem nagyon tudtuk, mire számítsunk, csak annyit árultak el, hogy „fröcsögős” és nagyon érdekes lesz a műsor. Hát igen, amit láthattunk az, lenyűgöző volt, se fényképekkel, se szavakkal, de még videóval sem lehet visszaadni azt a hangulatot, a zene döngését, amit a háromfős csapat lenyomott a színpadon. De nem csak a zene és a produkció volt lélegzetelállító (nem lehet más jelzővel élni), hanem a művészi eredmény is: az arcok a dobokra öntött festék szanaszét fröccsenő cseppjeivel festettek. A produkció úgy folytatódott, hogy az egyik ipse festékgolyót kezdett dobálni a színpad másik végében álló partnere felé, aki ezeket szájjal elkapta, elpattintotta, majd kifújta egy fehér vászonra, amit különböző mozdulatokkal forgatott, így érdekes mestermű jött létre itt is.
