Tükröződő felületeket mindig is körülményes fotózni, de főleg akkor tudnak bosszantóak lenni, ha sietni kell a munkával és már szorít a határidő. Az igazi fotós apró cselekkel és trükkökkel játssza ki a reflexiókat (ügyesen helyezi a lámpákat, különböző fehér és fekete felületű lapokat vet be, „jó helyről” fotózza a terméket stb.), a jómunkás ember meg retussal 🙂 Leggyakrabban a fényképezőgépekről készített tesztjeim, bemutatóim során szembesülök a problémával, amikor hátulról kapom lencsevégre az épp boncasztalon heverő fotómasinát és annak kijelzőjén nem kívánatos tükröződések látszanak. Nos, ezek elkerülésére számtalan módszer létezik (pl. fénysátor használata, fehérlap mögüli fotózás és hasonlók), de ezek gyakran körülményesek, felállításuk időigényes, így szóba se jöhetnek az eleve szűk időtartam (és a folyamatosan körülöttem kotnyeleskedő gyerkőceim) miatt. A megoldás nagyon egyszerű és gyors, de csak az utómunkálatok során kivitelezhető.
Előtte ilyen
Utána így néz ki
Megszokásból és a kellemes hatású szórt fény miatt én mindig fehér lap mögül készítem a tárgyfotóimat (erről majd később), így a kijelzőn látható tükröződés egy fehér felület, amin egy fekete kör alakú valami éktelenkedik (ez a lapon vágott lyukon kikandikáló objektív). Önmagában ez is egyfajta megoldás a zavaró tükröződés elkerülésére, csillapítására (később ugyanis nem nehéz kiretusálni a fekete kört a fehér felületről), de ha már utómunkázni kell, akkor legyen már egy fokkal szebb az eredmény. Lépésről lépésre így szoktam átalakítani a fényképezőgépek kijelzőit:
1. Körbejelölöm a kijelző külső élét
2. Színátmenetet (Gradient) használok a kijelölt felületen. Ehhez a fekete és fehér gradienst használom. A kijelölt terület feléről indulok és messzire lehúzom a gradienst kissé balra haladva, hogy csak a kijelölés alján látszódjon némi világosabb tónus (szürke) a bal asló sarokban. Ez a világosabb tónus képviseli a tárgyasztalom fényes fehér felületének tükröződését az LCD-n.
3. A kijelölést módosítom (Select->Modify->Contract) körülbelül 20-30 pixellel (ez a szám a tárgyfotó felbontásától (és a leképezett kijelző méretétől) függően változik.
4. Módosítom a kijelölést lágy peremmel (feather): 2-3 pixeles méretet adok meg, de van, hogy elég az 1 pixeles is.
5. Ismét a gradienst használom, ezúttal a kijelölt területnek majdnem a tetejéről húzom egyenesen lefelé a gradiens eszközt. Valamivel túlhúzom a kijelölésen, hogy ne legyen túl fehér az alja. Ilyen lesz a végeredmény:
Szia! Nem tölti le a képeket. Lehet hogy csak nálam. Nézz rá légyszi!
Köszi!
igen, linkelési hiba volt. most mennie kell. köszi, hogy szóltál!
Mi is a cikket! 🙂
Kedves Laca,
ez történetesen olyan terület, ahol a kevés „profi” megbízásaim egyikénél szembesültem. Sőt, ennél is komplexebb és igényesebb feladatról volt szó: már bekeretezett és beüvegezett akvarelleket kellett fotóznom, ráadásul nyomdai minőségben. Természetesen az üveg olyan erősen tükröződött, hogy hagyományos módszerrel teljesen használhatatlanná váltak a képek, a PS fel sem tevődött.
Végső soron a következő megoldást alkalmaztuk:
1. Egy hatalmas (kb. 3 × 2 m-es) négert (tehát nem fehér lapot!) szerkesztettünk házilag mattfekete vászonból, gyakorlatilag akkora volt, mit a „stúdió” kisebbik fala. A néger közepébe akkora lyukat fúrtunk, hogy csak a 20/1,7-es fért ki rajta, az objektív szélénél az esetleges fényszivárgásokat gondosan betömködtük.
2. A festőállványt – rajta a képpel – ellenfénybe helyeztük, magyarul csak a kép háta mögül szivárgó fényt használtuk fel. Először természetes fénnyel próbálkoztunk, végül fehér ernyővel megszórt mesterséges fény meleltt döntöttünk.
3. A néger hátlapjára felszereltük a fényképezőgépet úgy, hogy csak a 20/1,7-es kandikált ki belőle (ezt csinálta volna meg valaki dögnehéz tükrössel), és olyan közel nyomtuk az állványhoz, hogy a 20 mm (ekv. 40 mm) befogja teljesen a képet.
A néger olyan jól megölte az összes tükröződést, hogy amikor belepillantottam a keresőbe, egyenesen megrémültem, hogy hova lett az üveglap. Természetesen megfelelő záridővel kellett fényképezni, de az akvarellek szerencsére nem szoktak ilyenkor elszaladni.
esetleg érdemes ilyenkor még a polárszűrőt is kipróbálni.
Ezzel próbálkoztunk először, de csók volt a halottnak. 😀 Tény és való, hogy látszott valami különbség, de messze nem akkora, hogy komolyan vehető legyen az eredmény.
jó pár évvel ezelőtt egy festmény-kiállítást fotóztam, ahol plexilapok/üveglapok voltak a festmény előtt, és nagyon jól bevált – ott legalábbis – a CP filter.
Itt sajnos nyomdai minőségről volt szó, ahol a legkisebb tükröződés – ami egy kiállításfotónál talán észre sem vevődik – már végzetes lehet. Az más kérdés, hogy nem professzionális minőségű CP-ket próbáltam, bár gyanús, hogy a Cokin és a két Hoya közül egyik se ütötte volna a szintet.
Amúgy, ha lenne képfeltötlési opció, mutatnék egy akvarellt, jól látszik, mennyire nincs rajta tükröződés. Ez azért CP-vel nem hiszem, hogy így kijött volna.
Tettem @polgrdm:disqus nak mintát a lefotózott akvarellekből, ne felejtsd majd engedélyezni, kérlek, a hozzászólósomat, mert a linkek miatt moderálandó. Köszi.
Werk fotó nem készült?
Készült, és a kedvedért azóta is keresem. De sajnos sikertelenül.
Megtisztelő! 🙂 Nem olyan fontos, elég jól leírtad a setupot. El tudtam képzelni. 🙂
Ha esetleg egy lefotózott kép előkerül, azt be tudnád linkelni?