Bár manapság a Kodak egy élő halott, de 120 évvel ezelőtt ez nem így volt, sőt, ez volt az első vállalkozás, amely hétköznapi embereknek kínált sorozatgyártású fényképezőgépet. 1888-ban mutatta be a Kodak az egyszerűen „No. 1” névre keresztelt masináját, amit bárki megvehetett és birtokolhatott árképzésének (is) köszönhetően. Most a National Media Museum tett közzé pár fotót, amit körülbelül 125 évvel ezelőtt készítettek ükatyáink az említett szerkezettel.
A Kodak lépése előtt a fotográfiát kizárólag a profik űzték, akik saját, igen drága (és jó nagy, masszív) gépezeteikkel dolgoztak. Ezzel szemben a No. 1 csupán 25 dollárba (mai értékben kb. 600 dollár) került – mint a mai belépőkategóriás dSLR vázak. A szerkezet nagyon egyszerű volt: egy kis barna dobozból állt egy beágyazott optikával, keresőnek nyoma nélkül. Csupán be kellett helyezni a filmet, ki kellett nyitni a zárat és meg kellett nyomni egy gombot, hogy elkészüljön az expozíció.
A „fényképészeknek” azonban nem volt olyan egyszerű dolguk, mint ma, azaz mire meg is nézhették, kézbe vehették az elkészült remekműveket, nem keveset kellett várniuk: a No. 1 100 kockával érkezett, ha ezeket mind elkattintotta a tulaj, akkor az egész masinát – úgy ahogy volt – vissza kellett küldeni a Kodak laborjába, ahol a kör alakú, 2,5”-es méretű képeket előhívták. Postafordultával a Kodak nem csak az elkészült fotókat, hanem a kamerát újabb 100 „filmkockával” feltöltve küldte a tulajdonosnak.
George Eastmantől, a Kodak alapítójától származik a találó szállóige, hogy „Ön megnyomja a gombot, a többit mi végezzük!” – ennek eredményeként megszülethettek az első olyan képek, amelyek vakációt, családokat és a hétköznapi életet örökítették meg az utókornak. Ma ez számunkra már banálisnak látszik, akkoriban, az 1890-es években ez azonban egyfajta varázslat volt azoknak, akik a dobozon a gombot megnyomták. (Forrás: gizmodo.com)
