Az elmúlt napok bizakodásra adnak okot! Már itt Budapesten is esett némi hó, s bár a belvárosban nem, a budai hegyekben megmaradt belőle – helyenként nem is kevés! Persze, van aki utálja a telet, a havat, meg a fagyot, de akadnak szép számmal olyanok (pl. én is), akik „ölni tudnának” egy szép havas tájért, annak látványáért, illatáért. Tegyük fel tehát, hogy sikerült eljutnunk álmaink helyszínére, ahol fehérbe borult a táj, ahol havas fenyvesek közt járva suttogja minduntalan a szél, hogy „fotózz le!”. Elő is vesszük a gépet, megkeressük az ideális helyet, komponálunk, közben lefagy a kezünk, de sebaj, tesszük mind ezt egy magasabb cél érdekében. Exponálunk, majd ismét exponálunk, majd kicsit arrébb állunk az állvánnyal, lekapjuk a mókust is, amint az a korábban épített hóember fején egyensúlyozik. Egy tökéletes nap után átfagyva ülünk be a kocsiba, s térünk haza a lakás melegébe, ahol végre számítógépünk nagy monitorán is szemrevételezhetjük az elkészített képeket. Aki eddig vakon megbízott fényképezőgépe fénymérésében, és kizárólag JPEG-ben fotózik, az most kissé elhűlten lesz kénytelen tudomásul venni, hogy bizony, a fotók zöme alulexponált lett, s a veszteségesen tömörített fájlok csak kompromisszumokkal viselik a korrekciót. De mi történt?
A fotógépekbe épített fénymérő rendszer – teljesen mindegy, melyik gép- és árkategóriáról beszélünk – úgy van kitalálva, hogy „átlagos” fényességű „általános” témákat értelmezzen. Ennek tükrében például egy nyári tájkép, ahol sok a zöld fű, sok a sötétzöld fa, kék az ég és fehérek a felhők, ott általában ezeknek a részleteknek a különböző fényességi értékeik „kiegyenlítik” egymást, a fénymérő a gépben pedig helyesen állapítja meg az expozíciós értékeket. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a végső expozíció meghatározása során a rendszer átlagolja a világos és sötét képrészleteket, ami így majdnem egy közepes szürkeárnyalattal lesz egyenlő. Ez a szürkeárnyalat pontosan a teljesen fekete és a teljesen fehér közti sáv közepén található. Az ilyen tónusú témák a fény 18%-át verik vissza, ezért ezt a szürkeárnyalatot 18%-os szürkének hívják. Tehát: a fényképezőgépek elektronikája azt feltételezi, hogy minden, amit lefotózunk a fény 18%-át veri vissza, azaz a fényértékek összessége megfelel a „középszürkének”.
Nos, a frissen hullott hó egyértelműen sokkal világosabb és több fényt ver vissza, mint a középszürke lapunk, de a fénymérő rendszer automatikusan szürkeként próbálja majd reprodukálni ezt a havat, azaz akár 2 FÉ-vel alulexponálja a fényképet. Ezért lesz a fotó a vakítóan világító, szép fehér tájról szürkés, „koszos” és alulexponált. Mit tehetünk tehát ilyenkor?
- Mindenképp ajánlott a RAW formátum használata, hiszen a nyers, tömörítetlen, nagy dinamikájú adathalmazzal sokkal rugalmasabban, veszteség mentesebben lehet dolgozni, mint a tömörített, „butított” JPEG-gel. Azonban a RAW fájlokkal való ügyködés sem képes mindig csodákra, ezért érdemes már a helyszínen az expozíció kompenzációt használni, hogy legalább „majdnem” tökéletes legyen a felvétel. Ehhez 1, vagy legfeljebb 2 FÉ-vel állítsuk magasabbra az automatikus fénymérést.
- Próbáljuk ki (ha van) a beépített expozíció sort, amikor a fényképezőgép automatikusan lő X darab képet, melyek egymástól Y fényértékkel térnek el (ezeket az értékeket a fényképezőgépen lehet beállítani, ahol X jellemzően 3-7, Y pedig 1/3-2 FÉ)
Figyeljük a hisztogramot! A mai digitális fényképezőgépekben legalább képvisszanézéskor bekapcsolható a hisztogram, de a tükör nélküli rendszerkompaktok jó része arra is képes, hogy már az élőképen, azaz valósidőben is mutassa ezt a diagramot. Ha a kép nagy részét hó borítja, de a hisztogram közepén látjuk a tüskéket, akkor az azt jelenti, hogy a fénymérés kompenzálta a fehér felületet és már be is szürkítette azt. Ekkor toljuk el az expozíció kompenzációt a plusz irányba (túlexponálás), és figyeljük közben, ahogyan a tüskék „elvándorolnak” a diagram jobb oldalára. Vigyázzunk, nehogy túl nagy lépésben hajtsuk végre a korrekciót, mert a felvétel kiéghet.
Ha fotómasinánk rendelkezik csúcsfény-figyelmeztetéssel, akkor kapcsoljuk be azt, ilyenkor képnézegetéskor, illetve tükör nélküli rendszerkompaktoknál a keresőben vagy a hátoldali kijelzőn a kiégett részletek villogni fognak (a figyelmeztetés mivolta gépfüggő, de észre fogjuk venni, ha valami nem stimmel az expozícióval). (Készült a learn.usa.canon.com cikke alapján)
