Bevezető, külsőségek, ergonómia
Izgatottan fogadtam a Pentax K-S2 tükörreflexes masináját, mert bár már évek óta tesztelek fényképezőgépeket, ez az első Pentax, ami nálam is landolt. Először nem is tudtam hova sorolni ezt a gépet, ám a napi használatbavétel után hamar kiderült, hogy valahol a belépő és a haladó kategória közé ékelődik tudásával. Lelkét egy 20 MP-es, APS-C méretű CMOS szenzor alkotja, amely elől elhagyták az aluláteresztő szűrőt, tehát (elvileg) élesebb, részletgazdagabb képet készíthetünk vele, mint AA filteres társaival. A Nikon D800E óta mindenki tudja, hogy az AA szűrő elhagyása moiré mintákat eredményezhet bizonyos finom, ismétlődő minták fotózásakor (például szövetek, tapéták, rácsok stb. fotózásakor). A Pentax mérnökei, hogy kihúzzák a probléma méregfogát, egy olyan spéci megoldással álltak elő, ami lehetővé teszi a fotósnak, hogy maga dönthesse el, akar-e szűrni vagy sem. A szűrés a vázba épített, szenzormozgatásos képstabilizátor segítségével működik. Ha engedélyezzük az „AA szűrést”, akkor a masina elektronikája kép készítésekor egy pixelnyit elmozdítja a szenzort, így érve el az aluláteresztő szűrő hatását. De erről majd később, most először fedezzük fel a K-S2 fizikai adottságait!
A Pentax K-S2 már megjelenésével is különcködik: formavilága valamivel szögletesebb, „határozottabb”, mint a piac többi résztvevőjéé. Ez elsősorban a váz tetőlemezén, vakuján, markolatán és hátlapján nyilvánul meg. Az előlapon, a markolati részbe integrálva látjuk az IR vevő ablakát, ami például vezeték nélküli, infravörös távkioldóval képes kommunikálni. A bajonett mellett balra lent látható nyomógomb oldja az objektívet rögzítő reteszt, programozható funkciógombot itt nem helyeztek el a mérnökök. A markolat és a bajonett között, fent, az AF segédfénye látható.
A Pentax K-S2 többféle szettben kapható, én tesztre a vázhoz az SMC Pentax-DAL 18-50 mm F4-5.6 DC WR RE összecsukható objektívet kaptam, aminek előnye a hagyományos felépítésűekhez képest, hogy „kabátzseb méretűre” csukható (nyilván nagy télikabátra gondoltam, nem kis nyári felöltőre).
A K-S2 csatlakozó aljzatai – a mikrofon bemenetének kivételével – mind a markolati oldalra kerültek. A memóriakártya foglalata alatt látható a HDMI ki- és az USB bemenete – mindkét részleget szigetelt ajtó zárja el a külvilág elől.
A másik oldalon a már említett mikrofon bemenete, az AF/MF kapcsoló, a RAW/Fx és a vakut felnyitó gomb található. Utóbbi egy mechanikát működtető kapcsoló, tehát kikapcsolt állapotban is felnyitható vele a beépített villanó (ez egyébként nagyon magasra nyílik, a vörös szemű „portrényuszik” így könnyedén elkerülhetőek).
Az optikai középvonalhoz képest bő 9 cm magasra nyílik a vaku
A Pentax K-S2 a gyártó első olyan tükörreflexes fényképezőgépe, aminek kihajtható és elforgatható a hátsó kijelzője. A 3”-os, 3:2 oldalarányú, 921 000 pixel felbontású egység bár nem érintésérzékeny, cserébe viszont aprólékosan szabályozható a fényessége, a szaturációja és a fehéregyensúlya!
A hátoldalt a fent említett kijelző uralja, de nem olyan mértékben, hogy ne jutott volna elegendő hely a kezelőfelületnek. A hüvelykujjnak külön gumitámasz lett kialakítva, ami nagyon jó kapaszkodó a kéznek. A lentebb elhelyezett nyomógombok enyhe fogásváltással érhetőek el, de kényelmesen a legalsó kettőt (INFO és MENU) már csak kétkezes tartással lehet elérni. A Pentax K-S2 a többi márka hasonló kategóriájú gépeivel ellenben két vezérlőtárcsával rendelkezik. Ezek közül a hátsó az én ízlésemnek kissé túl közel került a keresőhöz, lehetett volna valamivel közelebb a markolat oldalához, mert szemhez emelve nekem nem volt olyan kényelmes a használata, mint lehetett volna.
További különlegessége a K-S2-nek a két vezérlőtárcsa mellett, hogy az optikai kereső pentaprizmás, és 100%-os képfedésű (0,95x nagyítás, és a mattüveg is cserélhető)!
A váztest alján a fém állványmenet látható (ami pontosan az optikai középvonal alá esik), és az akkumulátor fachja, melynek ajtaja szintén szigeteléssel lett ellátva. Az ajtó hosszú, de keskeny, így cseretalppal felszerelve is kényelmesen hozzáférhetünk az áramforráshoz, ha az cserére szorulna.
A váztest tetejére a magasra nyíló vaku mellé a zavarba ejtően zsúfolt módválasztó tárcsa, a Wi-Fi-t kapcsoló gomb, a paramétereket alaphelyzetbe hozó nyomógomb (zöld pöttyös), az expozíció korrekció dedikált kezelőszerve, és a kioldó került, amit a bekapcsoló tárcsa ölel. Érdekessége a gépnek, hogy a videó módot nem a módválasztó tárcsán kell kiválasztani, hanem bekapcsoláskor az ON álláson eggyel túlhúzzuk a kapcsolót. Ekkor a készülék automatikusan aktiválja az élőképet (16:9-es módban) és a videós beállításokat.
A videós és az állóképes módot a kioldó körüli LED-fény külön színnel jelzi: zöld = fotó, vörös = videó.
A Pentax K-S2 kezelésére át kell szokniuk azoknak, akik más gyártók dSLR vázairól érkeznek, ám ez az összeszokás nem egy hosszadalmas procedúra. A gép nagyon jól van összerakva, minden kapcsoló, nyomógomb magas minőségű, masszív benyomást kelt. A készülék kezelhetősége, ergonómiája sem rossz, hiszen több funkció rendelkezik saját kezelőszervvel, ami ebben a kategóriában egyáltalán nem magától értendő dolog. Tetszett a két vezérlőtárcsa, így manuális módban sem kell ügyetlenkedni, hanem gyorsan, hatékonyan férhetünk hozzá az expozíciós értékekhez. Az én kézméretemhez (átlagos) jó lett volna, ha a markolat és a bajonett között nagyobb a hely, mert egy vaskosabb objektív esetében már szűkös lehet a hely az ujjaknak. A markolat mélysége, vastagsága megfelelő; a hátoldalon, a jobb alsó sarok hosszas használat után már nyomja a vázat tartó kéz tenyerét.
