Külsőségek
Bevallom férfiasan, hogy mikor először megláttam a Panasonic DMC-G7 fényképezőgépet, az nekem nagyon nem tetszett. Mármint külalakra. A csinos, kerekded formájú DMC-G6 után ismét régimódi, szögletes lett minden – hunyorogva a DMC-GH2 jutott eszembe az újoncról, az volt hasonlóan olcsó hatású; mintha visszafelé haladnánk az időben. Aztán megérkezett hozzám tesztre a készülék, feltöltöttem az akkuját, kézbe vettem, használtam napokig, de még mindig nem tetszik. Mármint külalakra.
Minden a helyén van, a markolat mély is, vastag is, a legtöbb fotós funkció dedikált vezérlőt kapott, de ez a formavilág valahogy nagyon idegen tőlem. A kivitelezési minőség egyáltalán nem mondható rossznak, nincsenek sorják, semmi sem lötyög, semmi sem nyekereg. A készülék meglepően könnyű – még „üzemkész” állapotban is (akku, SD kártya benne) szinte kirepül az ember kezéből, ha más – mondjuk dSLR – gépekhez szokott erőbevetéssel vesszük fel az asztalról.
A napokban volt szerencsém pár klassz m4/3-os portréobjektívhez is, és hát a sors úgy adta, hogy túlnyomórészt a G7-tel tettem őket próbára. A Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S.-sel már valamelyest orrnehézzé vált a G7, de ami jobban zavart, hogy a markolat és az objektív tubusa között vészesen lecsökkent a hely, ujjaim szorongtak. Persze, lehet azt gondolni, hogy a G7-et valószínűleg a kisebb, kedvezőbb árú optikákhoz faragták a tervezőmérnökök, de mi van, ha valaki a nagyobb, vaskosabb objektívek mögé venné ezt a fényképezőgépet? A kérdés csak költői, lapozzunk.
A váztest mindkét oldalán találkozhatunk csatlakozókkal: a bal oldalon a mikrofon 3,5 mm-es bemente látható, míg a jobb oldalon a HDMI, az USB, és a vezetékes távkioldó aljzata található. A gyártó csúcsmodelljénél, a GH4-nél annak markolatában van a memóriakártya foglalata, itt azonban a tároló az akkuval közös fachot bérel.
A fém állványmenet az optikai középvonal alá esik, az imént említett fach ajtaja pedig úgy lett kialakítva, hogy állványfejre szerelve (értsd: cseretalppal a fenéklapon) is nyitható legyen, így hozzáférhetünk az áramforráshoz, illetve a memóriakártyához.
A gépváz hátoldala már valamivel izgalmasabb látványt kínál, itt ugyanis a Panasonic emberei némileg átrendezték a terepet a G6-hoz képest. Korábban – balról jobbra haladva – az Fn5, az Fn1 és az Fn2 funkciógombok foglalták el a felső sort, míg most – szintén balról jobbra haladva – csak egy funkciógomb, az Fn5 található a régi helyén, mégpedig a kereső mellett, balra. Csak sejteni lehet, hogy mi áll az átrendezés mögött: vagy feljebb, a GH sorozat felé próbálják így pozícionálni a G7-et, vagy csak megpróbálták tudat alatt súgni a fotósnak, hogy immár itt is a DFD technológiára alapozó fókuszrendszer van jelen – egy biztos: a GH4 AF módok kapcsolója már itt is ott van, a kereső mellett, jobbra. A kijelző melletti sávban is megváltozott a gombok elhelyezése, de szerencsére nem kavarták meg annyira a szakik a felületet, hogy a G6-ról érkezők teljesen elveszettnek érezzék magukat.
Szerencsére megmaradt a filmesek és a szelfizők Szent Grálja, a kihajtható és elforgatható, érintésérzékeny TFT kijelző, aminek átlós mérete 3”, felbontása pedig 1,04 millió pixel. Ha a fotózás során az elektronikus keresőt használjuk, és az AF rendszert megfelelően konfiguráltuk, akkor – a kijelzőt előzőleg oldalra kihajtva – keresőbe kémlelés közben ujjunkkal tudjuk áthelyezni az AF mezőt az egérmozin. Gyors és hatékony – tetszik!
A Panasonic DMC-G7 váz tetőlemezének zsúfoltsága is a GH sorozat tagjait idézi: balra, a beépített vaku mellett a képváltás módját adhatjuk meg egy tárcsa segítségével (egy kép, sorozatfelvétel, 4K fotó, expozíciós képsor, önkioldó, time lapse), míg jobbra a módválasztó, a bekapcsoló, az Fn1 gomb, a videofelvételt indító gomb és egy vezérlőtárcsa/nyomógomb kombinált vezérlő található. Utóbbival a G6-on megkedvelt (vagy megutált) billenőkapcsoló váltható ki. A két vezérlőtárcsa sokkal jobb minőségű, és jobban, biztosabban kezelhető, mint a korábbi modellé – óriási pluszpont jár ezért a lépésért a fejlesztőknek!
Látható tehát, hogy a Panasonic a DMC-G7 készüléket próbálja ugyan egy felsőbb kategóriába pozicionálni, azonban a sok jó irányú fejlesztés/átalakítás során azért valakik mintha kínosan ügyeltek volna arra, hogy az ember vásárlási kedve ne jöjjön meg annyira, hogy bajba keverje a GH4 piaci sikereit. Kár volt a régies formavilággal belerondítani az amúgy pozitív nagyképbe.
