A Rice Egyetem egyik kutatócsoportja fejlesztette ki annak a vékony, optika nélküli kamerának a prototípusát, amit nemes egyszerűséggel csak „FlatCamnek” hívnak. A hagyományos értelemben véve a digitális képalkotáshoz egy objektívre, egy szenzorra, és a képalkotó algoritmusra van szükség, ám a FlatCam ebből a hármasból kihagyja a lencserendszert. A hagyományos objektívet a mérnökök a szenzorra helyezett, rácsszerkezetű maszkkal helyettesítik, ami úgy viselkedik, mint a lyukkamera „optikája”. A képérzékelőről a nyers adatfolyamot egy számítógép dolgozza fel (csakúgy, mint a hagyományos digitális fényképezőgépek esetében), ahol egy speciális algoritmus dolgozza fel a kapott adatokat, értékeket.
A FlatCam két kitalálója Richard Baraniuk és Ashok Veeraraghavan, akik bár tisztában vannak azzal, hogy ez a rendszer valószínűleg soha sem fogja kiszorítani a hagyományos, objektívvel felszerelt gépeket, nagy jövőt jósolnak találmányuknak olyan helyeken, ahol a tradicionális fényképezőgépekkel nem lehetne dolgozni. A FlatCam – amint azt neve is elárulja – igen lapos. A pénzérménél is laposabb szenzoregységet ráadásul könnyű sorozatban is gyártani, hiszen az előállítása nem bonyolultabb, mint egy hagyományos chipé.
„Gyárthatunk ívelt szenzoros kamerákat, vagy akár egész falat, ami gyakorlatilag egy fényképezőgép. Lehet kamera a hitelkártyánkon, vagy az ultravékony tábalgépünkön.” – mondta Baraniuk. De a leírásban említik a biztonsági kamerákat, sőt, az összehajtogatható rendszereket is, amiket a FlatCammel fel lehetne szerelni.
Jelenlegi formájában a FlatCam prototípusa 512 x 512 pixeles képeket készít, de idővel egyre hatékonyabb algoritmusokat, és egyre jobb gyártástechnológiákat remélnek a fejlesztők, így idővel jóval nagyobb felbontású is lehet majd a rendszer képalkotása. Egyelőre az egyik hátulütője a FlatCamnek a magas zajszint. A lineáris demultiplexelés (az adatok szétválasztása) során elkerülhetetlenül zajosodik a végeredmény.
Íme, egy bemutató videó a rendszerről és a mögötte álló emberekről:
