Derült égből villámcsapásként érte a közösséget a Sigma bejelentése: egy APS-C és egy APS-H méretű Foveon szenzorral szerelt gépet mutatott be a gyártó. Mindkét tükör nélküli rendszerkompakt Sigma SA foglalatú objektívek fogadására képes. Az sd Quattro és az sd Quattro H közti különbség csupán a képérzékelő méretében keresendő – a „H” utótaggal rendelkező modell épült a nagyobb lapka köré. A készülékeknek van beépített elektronikus keresőjük, a hibrid AF rendszer a szenzorra „szerelt” fázisérzékeléses AF mezőkre támaszkodik.
Az APS-H szenzoros fotómasina alapfelbontása 25,5 MP, ám a Foveon technológiának köszönhetően az ezzel rögzíthető részletgazdagság vetekszik az 51 MP-es, hagyományos felépítésű, Bayer színszűrővel ellátott lapkákéval. Mivel azonban ez a 26,6 x 17,9 mm-es képérzékelő kb. 30%-kal nagyobb, mint az APS-C formátumú változata, ezért kérdéses, hogy melyek azok a Sigma DC jelölésű objektívek, melyek elegendően nagy képkörrel rendelkeznek, hogy kompromisszumoktól mentesen használhatóak legyenek a vázzal.
Az APS-C lapkás készülék natív felbontása 19,6 MP, amivel körülbelül annyi részlet lesz rögzíthető, mint egy 39 MP-es Bayer-féle szenzoros géppel. Ez az sd Quattroban alkalmazott Foveon szenzor fázisérzékelős változata azoknak a chipeknek, melyek megtalálhatóak a mostani DP Quattro masinákban.
A sok közül egy érdekesség, hogy a fényképezőgépeknek két hátsó kijelzőjük van: a klasszikus nagyobbik a hagyományos, élőképes képet mutatja, míg a kisebbiken (tőle jobbra találhatón) az aktuális expozíciós beállításokat láthatjuk – tehát a gyártó kvázi hátra költöztette azt a kis státuszkijelzőt, amit pl. a dSLR vázakon felül találhatunk. Az USB 3.0 aljzattal is felszerelt vázakhoz portrémarkolatot is csatlakoztathatunk majd.
Mindkét újdonsággal JPEG és RAW állományok is rögzíthetőek, ahol a nyersfájlokat veszteségmentes, tömörítetlen formában tárolják a gépek. Az érzékenység mindig is egy Achilles sarka volt a Foveon technológiának, ezért nem meglepő, hogy ezeknél a fényképezőgépeknél is ISO 6400 a maximum. A sorozatfelvételi sebesség sem észveszejtő: az sd Quattro H-nál 3,8, míg az sd Quattronál csak 3,6 kép/mp a csúcs. A váztesteket egyébként magnéziumötvözetből alakították ki a mérnökök úgy, hogy por- és cseppállóak lettek.
Sajnos, egyelőre további részletek nem érhetőek el a Sigma két új fényképezőgépével kapcsolatosan, így árakat sem közöltek az illetékesek. Nekem kifejezetten tetszenek ezek a gépek, remélem, nem lesz olyan elborult az árazásuk, mint anno, az SD1 esetében, ahol majdnem 10 000 dollárról indult a jelenleg 1900 dollárért kapható készülék ára..
Frissítés: a Sigma sd Quattro és sd Quattro H teljes műszaki paraméterlistája megtalálható ezen az oldalon, ám az árazással kapcsolatosan nem érkeztek új információk.
